Mielõtt a hangjával taglózta le hallgatóit, a ringben osztogatta a pofonokat Szikora István, az ötvenes bicepszû énekes.

A bokszoló elsõ cd-jén mulatós nótákat adott elõ, közben Miamiban Lennox Lewisszal fényképezkedett

Kapált, kaszált, állatokat etetett, és közben keményen megfogadta, hogy kitör innen valahogy. Évekkel később egy Olimpia Super készüléken látta Lévai Istvánt bokszolni. Az élmény a kinyilatkoztatás erejével hatott rá: elhatározta, hogy ökölvívó lesz.

Mindig nagydarab, erős srác volt. A mezőn kettő helyett kaszált, néha virtusból megemelte a megrakott szekeret. Amikor Mátészalkára ment tanulni, az egyik osztálytársától megvette annak bokszkesztyűjét. Szabolcsi volt, hát azzal fizetett, amivel tudott: almával. Ettől kezdve edzésbe állt. Édesanyja bőrrel bevont zsámolyát, melyet akkoriban valamilyen érthetetlen okból puffnak hívtak, felkötötte egy fára, és órákig csépelte.

Puff, püfölte a puffot.

Puff-puff.

Nem sokkal később egy igazi csapathoz, a Borsodi Bányászhoz került. Tizenhét éves múlt ekkor, és még fogalma sem volt a bokszról: csak ütött, és ha talált, ott kő kövön nem maradt. Olyan ereje volt, hogy az edzője egyszer elvitte Papp Lászlóhoz megmutatni. A bokszlegenda éppen az ifikkel foglalkozott a Szabadság-hegyen. Szikora nem sokat lacafacázott: rögtön összevissza verte a korosztályos bajnokot, mire Papp magával akarta vinni Bulgáriába a kerettel. Még meccset sem vívott a gyerek, vetette közbe az edzője.

Tamperében egyszer egy keménykötésű amerikai sráccal került össze, akinek kiejthetetlenül furcsa neve volt: Miketszon. Mike Tyson, mert ő volt a bokszoló, aztán nagyon megverte, ám kiütnie nem sikerült. Az eset szinte kísértetiesen ismétlődött meg egy másik későbbi világbajnokkal, Lennox Lewisszal. Az ő nevét sem tudta kiejteni Szikora István, tőle is kikapott, viszont ellene is állva maradt. Tulajdonképpen nem bánta ezeket a vereségeket. Már rég elérte, amit akart: bajnok lett, és ismert ember. Furcsa, de sokszor eszébe jutott, hogy a boksznál jobb nem történhetett vele. Mert mi lenne most belőle, ha otthon marad? Alkoholista? Munkanélküli? Lézengő, dühös ember, aki elégedetlen a világgal, önmagával, az élettel?

Szikora István 1989-ben húzott kesztyűt utoljára, ám két év kihagyás után még egyszer összekapta magát, és kijutott a barcelonai olimpiára, ahol egy bolgár ökölvívótól az első mérkőzésén kikapott. Ekkor végleg abbahagyta a bokszot. Története itt véget is érhetne: a szabolcsi kisfiú álma valóra válik, híres sportoló lesz, még az olimpiát is megjárja, majd békésen éldegél, törli a port a serlegekről, és az unokáinak egy Miketszon nevű bácsiról mesél. Szikorával azonban még egyet fordult a világ. Nemrég felfedezték, hogy jól énekel, és már a második CD-jét jelentette meg Bunyós Pityu néven.

Amióta az eszét tudja, mindig énekelt. Gyermekkorában születés- és névnapokon, később lakodalmakban eresztette ki a hangját, sőt, amikor szert tett a KGST csúcstechnológiájának számító lengyel ZK 140-es típusú magnetofonra, szalagra énekelte kedvenceit. Főleg a magyar nótát és a mulatós dalokat szerette. A Kis kút, kerekes kút volt a kedvence, a Lakodalom van a mi utcánkban, no meg az Apostol együttes fülbemászó számai. Még aktív sportoló korában, aztán később is meglehetősen ismert alakja lett Szikora a budapesti éjszakának. A Kéhli vendéglő, a Paksi halászcsárda, a Halászbástya és a Tanne étterem voltak a törzshelyei, ahol, ha úgy hozta a sors, néha a mikrofonhoz lépett, és énekelni kezdett. Kellemes hangja volt, bár nem túl iskolázott. Az éneklésnél nem a hang, a szív a fontos, tartotta, mert a nagydarab testben érző lélek lakozik.

Négy éve a Halászbástyában egy producer véletlenül meghallotta énekelni, és ezzel kezdetét vette Szikora István másodvirágzása. Bunyós Pityuként először a Polgármester, máma mulatunk című válogatást adta ki, melyhez a címadó dalt maga Kaczor Feri írta. A felvétellel a Mahasz-lista 5. helyéig tornázta fel magát az ötvenes bicepszű énekes. A kereskedelmi rádiók ugyan nem akarták játszani a számait, viszont megkereste Fásy Ádám, a róla elnevezett műsor házigazdája.

A televíziós szereplés aztán végképp ismertté tette a bokszolót. Egyszeriben hívni kezdték mindenhová. Megfordult Zalaegerszegen, Sződön, énekelt a kosdi művelődési házban, a püspökladányi fellépését azonban le kellett mondania. Miamiba utazott ugyanis Szikora, hogy ismét találkozzon Lennox Lewisszal. Nem, nem viszszavágót akart, csak egy közös fényképet egykori legyőzőjével. Végül, hosszú szervezés után, egy szálloda éttermében találkoztak. Az angol kedves volt, ő pedig magáról mesélt, és átadta legújabb CD-jét. Thank you, mondta Lennox Lewis, és megígérte, hogy amint hazaér, meghallgatja a felvételt. Amikor aztán összeálltak a fotóhoz, Szikorát valami melegség járta át, olyan jó érzés, melyet nem tudott szavakba önteni. Csak mosolygott, és mosolya még a repülőn is ott ült az arcán. Felhők felett szálltak, és az a szabolcsi kisfiú, aki ő volt egykor, csak dúdolt benne boldogan.

Lennox Lewis van a mi utcánkban.