Enyedi Zoltán

Akit bejelentett, Pappné Bába Andrea viszont úgy véli: a kamarai elnök nem a szakma tisztességét, hanem a saját üzleti érdekeit védelmezi.

1994-ben törvény rendezte a gyógyszertárak helyzetét. E szerint településenként ötezer lakosra lehet nyitni egy patikát, amelyet úgynevezett személyi joggal rendelkező gyógyszerész működtethet. Hódmezővásárhelyen öszszesen tíz gyógyszertár működését tette lehetővé a törvény. Pappné Bába Andrea volt az utolsó, aki Hódmezővásárhelyen személyi jogot kapott. Ő is a belvárosban nyitotta meg üzletét, az Árpád fejedelem gyógyszertárat.

Időközben patika nélkül maradt Hódmezővásárhelyen a kertváros. Négy-ötezren laknak abban a városrészben, és állandó kérése volt a lakosságnak, hogy ne kelljen bejárni a városközpontba gyógyszerért. Új személyi jogot már nem lehetett kiadni, kézenfekvőnek tűnt, hogy valamelyik belvárosi gyógyszertár költözzék ki a kertvárosba. Pappné Bába Andrea és a cégüket vezető férje vállalkoztak az átköltözésre. Támogatta a kezdeményezést Lázár János fideszes polgármester és Szeli Ferenc, a körzet MSZP-s önkormányzati képviselője is. A leendő gyógyszertárépülethez kedvezményes áron adott telket az önkormányzat.

A kertváros lakói korábban zömmel két belvárosi patikában szerezték be a gyógyszereket: a központi gyógyszertárban és a Zrínyi utcaiban. Utóbbinak a résztulajdonosa és képviselője Kőhegyi Ferenc, a Csongrád Megyei Gyógyszerészkamara elnöke. E két patikában a változás miatt minden bizonnyal csökkent a forgalom. Az Árpád fejedelem gyógyszertár átköltözéséhez kérelmet kellett benyújtani az országos tiszti főgyógyszerészhez, ám előzőleg be kellett szerezni az Országos Gyógyszerészkamara támogató ajánlását is. Egy budapesti megbeszélésen - amelyen jelen volt Kőhegyi Ferenc, és az engedély megadása ellen érvelt - az országos kamara megadta a szakmai támogatást. Az e döntés nyomán kiadott engedélyt Kőhegyi Ferenc és a központi gyógyszertár képviselője megtámadta a bíróságon. (Kőhegyi ezen írásunk elkészülte után visszavonta nyilatkozatát, így csak álláspontjának lényegét ismertethetjük hosszas beszélgetésünk és az ügyben keletkezett iratok alapján.)

Kőhegyi Ferenc szerint a perindításnak semmi köze ahhoz, hogy ő a megyei kamara elnöke. Az áttelepülést két gyógyszertár támadta meg a bíróságon, amihez törvény adta joguk van. Ő ugyan az ügyvezetője az egyik gyógyszertárat működtető gazdasági társaságnak, és a személyi jog is az ő nevén van, de nem ő döntött a perindításról, hanem a társaság tagjai. Azt, hogy a bíróság semmisítse meg az áthelyezés engedélyezését, azzal indokolták, hogy az áthelyezés idején már csak 48 ezer és valahány száz állandó lakos élt Hódmezővásárhelyen, a város jegyzője viszont 53 ezer lakost igazolt, amennyi sohasem volt.

- Kőhegyi úr valójában azt szerette volna elérni, hogy vonják meg tőlem a személyi jogot - mondta el erről a saját véleményét Pappné Bába Andrea. - Egy általunk nem ismert személy feljelentette az ügyészségen dr. Korsós Ágnes jegyzőt közokirat-hamisításért, mondván, valótlan adatokat közölt a város lélekszámáról. A nyomozást a szentesi rendőrkapitányság folytatta le. Vádemelési javaslat nélkül megszüntették az eljárást, amelyre Kőhegyiék hivatkoztak a keresetükben. Hódmezővásárhelyen ugyanis van egy lövészdandár, továbbá a Szegedi Tudományegyetemnek két főiskolai kara - a katonák és az egyetemisták is itt járnak patikába, ha szükségük van gyógyszerre.

A két feljelentő gyógyszertár elvesztette a pert a tisztiorvosi szolgálat ellen. - Közvetlenül ezután Kőhegyi Ferenc, immár megyei kamarai elnök-ként, feljelentett engem a rendőrségen - folytatta a történetet Pappné Bába Andrea. - Azt állította, hogy én és a férjem nagy tételben gyógyszerekkel kereskedünk Jugoszláviában. Azzal is megvádolt, hogy három orvos írja nekünk a recepteket, vagyis csalást követünk el, a magyar társadalombiztosítás támogatásával szerezzük be azokat a gyógyszereket, amelyeket eladunk külföldre.

Kőhegyi Ferenc arra hivatkozott, hogy kamarai elnöki tisztében kereste őt meg Németh Péter építési vállalkozó, aki az Árpád fejedelem gyógyszertár új, kertvárosi épületének kivitelezője volt, és elmondta, hogy Pappék több millió forintos tartozást halmoztak fel vele szemben. Azt is mondta, hogy Bába Andrea és a férje gyógyszereket visz ki Jugoszláviába.

Németh Péter építési vállalkozó így nyilatkozott erről:

- Észleltük, hogy Pappéknak nincs elég pénzük, hogy fizessenek. Kéthetenként adtak 400 ezret, máskor 285 ezret, kétszázas meg ötszázas címletekben. Látszott, hogy ezt a pénzt nem a bankból hozzák. Mondták is, hogy külföldieknek gyógyszert eladni nem bűncselekmény, Szegeden is csinálják a gyógyszertárak. Elmentünk a Kőhegyi Ferihez, megkérdeztük, hogy van ez. Tőle hallottuk, Pappékat már 2000-ben is megfogták, hogy jugoszláv állampolgárnak adtak el nagyobb mennyiségű gyógyszert. Akkor kezdtünk megijedni, hogy a mi pénzünk lóg a levegőben, és ha még egyszer megfogják őket, nem tudják kifizetni a munkánkat.

Dr. Ollé György szegedi ügyvéd, Pappék jogi képviselője így foglalta össze a történteket:

- Pappék úgy kezdték el építtetni a gyógyszertárat, hogy nem kötöttek írásbeli szerződést a kivitelezővel. A tervek, az alapok elkészültek, de aztán az építési vállalkozó a szóban megbeszélthez képest csaknem a duplájára emelte a költséget. Előzőleg már fizetgettek neki zsebbe, amiről számlát csak hónapokkal később kaptak. Az elszámolásból polgári per lett, ami még most sem zárult le. A szóbeli megállapodásban szereplő mintegy 30 milliós összeg legalább a duplájára, de az én számításaim szerint inkább 70 millióra emelkedett volna. Pappéknak ennyi pénzük nem volt, ezért szakítottak a kivitelezővel.

Németh Péter építési vállalkozó szerint 156 négyzetméteres, földszintes gyógyszertárról volt szó kezdetben, 37 millió forintért, amiből 200 négyzetméteres földszinti gyógyszertár és egy 150 négyzetméteres tetőtéri lakás lett, aminek 54 millióba került volna a megépítése. 2004. január 29-én azonban összevesztek. Pappné Bába Andrea nagyon megharagudott, és elvette tőlük a munkát. Pappné szerint nem történt lényeges változás az eredeti elképzelésekhez képest.

- Ha össze nem különböztek volna Bába Andreáékkal, akkor is feljelentik őket, hogy külföldieknek adnak el gyógyszert? - kérdeztem Németh Pétertől.

- Már korábban, Pappék belvárosi patikájánál is láttam, hogy jött oda szabadkai rendszámú autó, és vittek el gyógyszert - felelte a vállalkozó. - Nem érdekelt, amíg engem kifizettek.

Kőhegyi Ferenc álláspontjának lényege az volt: neki mint kamarai elnöknek kötelessége a rendőrséget értesíteni, különben maga is Pappék bűntársává válik.

Dr. Ollé György, Pappék ügyvédje elképzelhetőnek tartja, hogy ügyfeleinek az ellenségei valamilyen figyelőszolgálatot szerveztek, és szóltak a pénzügyőröknek, amikor 2004 júniusában Pappné Bába Andrea nagyobb mennyiségű gyógyszert adott át egy szerb állampolgárnak. A Szegedi Városi Ügyészség szerint, ami történt, az alkalmas lehet az engedély nélküli külkereskedelmi tevékenység kísérletének megállapítására, de tekintettel a gyanúsított büntetlen előéletére, a vádemelést elhalasztották. Ha egy évig nem követ el bűncselekményt, akkor nem emelnek ellene vádat.

Dr. Ollé György ügyvéd hozzátette: a rendőrség kiterjedt és költséges nyomozást folytatott. Kilószám vitték el az iratokat Bába Andreáék gyógyszertárából, kihallgatták a betegeket, akiknek a nevére az állítólagos hamis receptek szóltak - de kiderült, hogy tb-csalás nem történt, holott ez volt a gyanúsítás fő iránya.

Jugoszláviában tizenöt éve nincsenek normális gazdasági viszonyok, a polgárháború alatt és azóta is sok mindent Magyarországról szereznek be. A határ közelében szinte minden gyógyszertárban megfordulnak szerb állampolgárok, jórészt vajdasági magyarok, és vásárolnak több-kevesebb gyógyszert. Dr. Ollé György nem tud arról, hogy szegedi vagy makói gyógyszerészeket is följelentett volna a megyei gyógyszerészkamara elnöke.

- Számomra egyértelmű, hogy a megyei kamarai elnök vissza akarja vonatni a személyi jogomat, és egy konkurensét el akarja tüntetni Hódmezővásárhelyről - jegyezte meg Pappné Bába Andrea. - Az Árpád fejedelem gyógyszertár forgalma után évente több mint százezer forint kamarai tagdíjat fizetünk elvileg azért, hogy szakmai kamara képviselje az érdekeinket. A történtek után nehéz lenne efféle meggyőződést megerősíteni bennem.