Ezerszer hallottam, hogy az 1998-2002-es kormányzati ciklusban (fokozatosan!) bevezetett járulékcsökkentés annyi munkahelyet teremtett, hogy nem csappant meg a TB kassza. Nem vagyok közgazdász, de mint ok-okozat összefüggésekkel és statisztikai hitelesítésükkel is foglalkozó élettani kutató, tisztában voltam és vagyok azzal, hogy ilyen korrelációkat szinte lehetetlen a változó, megismételhetetlen hatásoknak kitett, komplex gazdasági rendszerekben bizonyítani.

Elképedve figyeltem tehát, hogy az egész médiában ellenzéki politikusok szinte naponta hivatkoztak a járulékcsökkentés és a munkahelyteremtés ok-okozati összefüggésére - mintha a sok ismétlés önmagában hitelesítené az állítást. A bizonyítást szajkózással helyettesítőnek az interjúkban, nyilvános beszélgetésekben már föl sem tették a kérdést: honnan tetszik tudni, hogy (csakis) ennek volt köszönhető a magasabb foglalkoztatottság?

A jó sajtó feladata lenne az alá nem támasztott állítások bizonyításának megkövetelése, ahányszor csak elhangzik az állítás.

A leleplezés

Végre a Népszabadság. 2006. március 25.-i számában megjelent (a 2. oldalon) egy írás, amely meggyőzően támasztja alá alcíme állítását: Hibás számításon alapul a munkahelyteremtő stratégia. Hálásak lehetünk szerzőjének, Bugyinszki Györgynek, hogy felhívta erre a közvélemény figyelmét. De nem tűnik ki a cikkből, hogy a főcímbe foglalt megállapítás - Fidesz-program: elszámolták magukat - mire épül. Tudniillik, hogy valóban (véletlenszerű) számítási hibáról van-e szó. Az írás inkább azt tanúsítja, hogy a Fidesz vezetőinek, stratégáinak tudniuk kellett: a tanulmány - amelyre gazdasági programjukat építették és amelyre kampányukban rendszeresen hivatkoztak - nem támasztja alá alaptételüket.

Ha ez így van, akkor a Polgári Szövetség hierarchiájának mindenképpen tudnia kellett, hogy egész (költségvetési fedezetet igénylő) gazdasági programjuk: kártyavár. Ezt nemcsak közgazdászaiknak kellett tudniuk. Ugyanis, ha az említett, 2004 áprilisában (a Közgazdasági Szemlében) közölt tanulmány nem fogalmazta meg és nem igazolta a munkahelyteremtés általuk ígért módjának elméleti alapját, akkor az 1998-2002 közötti foglalkoztatottság-növekedés nem lehet alátámasztó érve a nagy kampány-ígéretnek. Mely szerint: újabb járulékcsökkentés hasonló mértékben apasztja, tán fel is számolja a munkanélküliséget.

Bugyinszki a tanulmány egyik szerzőjét, Köllő Jánost idézve írja: " Ahhoz, hogy megalapozott becsléseket tehessünk ilyen esetre, szükség volna egy sok évtizedet átölelő adatsorra, benne járulékcsökkentések és -emelések sorával és azok következményeivel." A "megalapozott becsléseket" én emeltem ki dőlt betűkkel, mert még a sok évtizednyi adat is legfeljebb becsülheti, tehát valószínűsítheti ezt az összefüggést. Nem mindegy ugyanis, hogy Bokros takarékossági, egyensúly-visszaállító ciklusa után csökkentünk járulékot (és serkentjük a hitelfelvételt), vagy Medgyessy mulasztásokat pótló, a javak igazságosabb megosztására törekvő túlköltekezése után.

A szándékos elhallgatás, félrevezetés

Éppen a Fidesz vezetői lehettek a leginkább tisztában azzal, hogy kormányzási ciklusuk alatt a foglalkoztatás növekedése - akármekkora volt is - nem tulajdonítható csupán a járulék csökkentésének, elvégre ők legalább olyan büszkék arra is, hogy otthonteremtő és ingatlanbefektetési programjaikból - a soktucat-milliós hitelekből - rengeteg új lakás épült és ez sok ezer munkahelyet teremtett. Nem szólva a Széchenyi tervről, amelynek révén hatalmas összegeket osztottak szét jobbára hithű vállalkozók között. Aminek, úgymond, ugyancsak új munkahelyek teremtése volt az egyik célja. Még a 2002-es választások két fordulója között is talán ezért kapott húszmilliós (legalábbis az államkasszának) vissza nem térítendő - gondolom bizonyos szempontokból jól megérdemelt - támogatást egy budapesti luxuskocsma.

Jó, tételezzük fel mégis, hogy noha a munkaerőpiacra más gazdasági paraméterek is erős hatást gyakoroltak, a járulékcsökkentésnek köszönhettük az akkori százezer, vagy (elméletileg mindegy:) félmillió új munkahelyet. Azt azonban végképp nem tudom, honnan veszik, hogy újabb, hasonló csökkentés hasonló eredményre vezet? Vagyis: ha kifolyik egy hektó bor a meglékelt hordóból, milyen alapon tételezzük fel, hogy újabb lékelésénél ismét kifolyik belőle ugyanannyi?      Tegyük fel, hogy 98-ban kétszázezer be nem jelentett munkás dolgozott, s foglalkoztatóik annyira megörültek a járulékcsökkentésnek, hogy pár év alatt az összes(!) "fekete munkást" kifehérítették. Ez jó volt a gazdaságnak, a vállalkozók meg örültek, hogy nyugodtabban alhatnak. Olyannyira, hogy ők többé nem is vettek fel fekete munkásokat, hisz a járulék azóta is alacsony maradt. S nagyot bosszankodnak majd, ha újabb "luxusprofit" helyett nem lesz kit kifehéríteniük. Persze újabb járulékcsökkentés esetén azért megkettőztethetik legális munkásaik számát, akár másfélszer annyi lakást építve egy tovább természetes módon már nem bővülő piacra, mint amennyit eladhatnak. De ennek korrigálására olyan "otthonteremtő program" is létrehozható, amely kimondottan második vagy harmadik luxusotthon vásárlását támogatná. Teljesen kiszorítva az "egérluk" piacot.

Lehet, hogy minden, a Fidesz kormány idején különböző módon megsegített cég és al- meg álvállalkozó teremtett munkahelyeket, még azok is, amelyek később csődbe mentek. S a vagyonok átmentéséhez is talán több, busásabban javadalmazott könyvelőre, ügyvédre, közvetítőre volt szükség. S mintha azt rebesgették volna, hogy olykor hajléktalanokat szerződtettek kifosztott vállalatok felvásárlására. Hogy mindez szerepelt-e a Széchenyi-tervben - hát nem tudom. S azt sem, hogy a tiszteletdíjas, nincstelen befektetők bekerültek-e a KSH statisztikáiba. Fizettek-e TB járulékot. De nem is lényeges. A kérdésem csak ez: ha a Fidesz-kormány ilyen sokféleképen és tudatosan serkentette a gazdaságot, akkor honnan veszik, hogy a foglalkoztatás növekedése a járulékcsökkentésnek volt köszönhető?

Sehonnan

Tehát feltételezhetjük, hogy a Fidesz jórészt diplomás vezetői egyszerűen "elszámolták magukat"? Aligha. Sokkal valószínűbb, hogy a választók szándékos félrevezetéséről van szó. Acélszerkezetként akartak eladni egy kártyavárat. Tudniuk kellett, hogy hamis kártyákkal játszanak a választók félrevezetésére.

Korrigálható mindez, a választások küszöbén?

A sajtótól függ: hagyja-e az Áder-Deutsch-Für-Orbán-Rogán együttest vállvonogatva kitáncolni a felelősségre-vonás alól. (Mint ahogy megengedte a vizslanyomok vagy a szervergét eltusolásakor - a szálak felgöngyölítése helyett.) Hagyja- e magát teljesen mellékvágányra terelni a Kerényi-Mikola-Semjén-Eperjes féle agitálással, félrebeszéléssel.

Az a bizonyos "nem látják, hogy meztelen a király?" frusztráció uralkodott el rajtam, amint hiába vártam a Bugyinszki-Köllő leleplező közlése óta, hogy naponta jelenjenek meg írások a járulékkártyavár - a Fidesz gazdasági program - összeomlásának különböző aspektusairól. A hamis kártya elrejtése és a figyelemelterelés - például a valóságban aligha működő láncszavazat műbalhé - érdekében tett erőfeszítésekről.

Sokkal nagyobb csorba esik a demokrácián, ha a választók érdemleges hányadához nem jut el olyan információ, és nem tudatosul bennük, amely kétségbe vonja azt az alaptételt, amelyre egy kormányzásra készülő párt programjának lényeges része épül. De ebben az esetben még ennél is többről van szó, hiszen a leleplezés meggyőzően bizonyítja, hogy sosem létezett az az elméleti alap, amelyre ez a pártprogram épült. Felelős sajtó orgánum azonban nem állhat meg egy ilyen monumentális leleplezés második oldali közlésénél: a tényeket és azok következményeit tudatosítania kell, ellenállva a figyelemelterelő kampánynak, amelynek - bevallom - egy ideig én is áldozatául estem, bedőltem.

A tömeges átverést pedig a médiának kötelessége megakadályozni: mindent el kell követnie - a kampánycsendig rendelkezésre álló időben -, a ködösítő műbotrányok felkérődzése helyett, a valóságos problémák valóságos összefüggéseinek a megértetéséért.

A szerző fiziológus, közíró, író