E szövődmény kivédésében jelenthet előrelépést az Imperial College London biomérnökének, Colin Caronak az új találmánya. Az ötlete pofonegyszerű: spirális alakú, tehát megcsavart formájú műereket tervezett. Igazából nem talált ki semmi újat, mert a "természetes" artériákban, a szervezet normális ütőereiben is vannak dugóhúzószerű kanyarok. A természet ezt azért hozta létre, mert így a vér folyamatosan, egyenletesen, egyforma sebességgel örvénylik az erekben. A hagyományos egyenes műér széli részében lassul, stagnál a véráram, és könnyebben rakódnak le a szélén - azaz a graft falán - a szilárd részecskék. Ezek a mikroszkopikus elváltozások előbb-utóbb nagyobb meszes rögökké, plakkokká állnak öszsze, amelyek megvastagítják a falat, és beszűkítik az eret, trombózisra hajlamosítanak. A helikálisan "megcsavart" műér ennek kockázatát csökkenti.

Ez jó hír a művesekezelésre szoruló betegeknek is, akiknek úgynevezett arteriovenózus fisztulákat készítenek. Ez egy mesterségesen létrehozott megkerülő érszakasz, amely összeköt, "rövidre zár" a csuklón egy nagyobb vénát és a kéz legnagyobb ütőerét, az artéria radialist. Ezt a fisztulát megszúrva végzik hosszú órákon át a vesedialízist, tehát a vér megtisztítását salakanyagaitól.

Sok százezer vesebeteg ember él ilyen fisztulával, és mintegy kétharmaduknál egy éven belül ez a mesterséges érösszeköttetés tönkremegy, ki kell cserélni. Ha az ér élettartamát hosszabbra lehetne kinyújtani, az bizony nagymértékben javítaná a veseelégtelenségben szenvedők helyzetét.

Colin találmányát élőben is kipróbálta a londoni St. Mary Kórház sebésze, Nick Chesire. Először állaton. Malacokba ültetett be hagyományos és csavart műereket, majd nyolc hét múlva összehasonlította őket. A modernebb fisztulák, mint ahogy arról a Journal of the Royal Society Interface című szaklapban Colin és Chesire beszámolt, érintetlenek maradtak, míg a régebbi típusúak fala korán elkezdett megvastagodni és eltömődni. Ezt követően Utrechtben és több más holland kórházban emberekbe is elkezdtek új típusú graftokat beültetni. Az első hat hónap után vizsgálatainak eredményei igen kedvezőek.

Dr. Bánsághi Zoltán, a budapesti Péterfy Sándor Utcai Kórház radiológiai osztályának főorvosa, az érkatéteres diagnosztikus és terápiás eljárások szakértője elmondta, hogy az eredmények valóban biztatóak, ám még hosszabb távú, többéves ellenőrző vizsgálatokra van szükség. Megjegyezte, hogy Magyarországon, illetve egész Európában - ellentétben az Egyesült Államokkal - a műerek felhasználása kevésbé érinti a dializált betegeket. Ugyanis nálunk a természetes erek beültetését részesítik előnyben. Amerikában azért (is) tesznek be több műeret, mert a műveséket kezelő nővéreknek könnyebb a bőr alól jobban kiemelkedő műanyag csövecskéket megszúrni.

Természetesen rengeteg olyan betegség, beteg ember van, akiknek tönkrement nagyereit - például a láb nagy artériáit - valóban csak mesterséges grafttal lehet pótolni. Akár a csavaros ötletből született csavaros műérrel.(Dr. N. J.)