Pénzszámoló. Jól teljesítettek a pénztárak

Kovalovszky Dániel

Nemrég hivatalosan is közzétette a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a magán- és az önkéntes nyugdíjpénztárak tavalyi teljesítményét, valamint az elmúlt öt évben elért hozamok mértani átlagát. Ez a felügyelet által ajánlott számítási mód kiszűri a hirtelen taglétszám- vagy tagdíjváltozásból következő ingadozásokat, azonos súllyal veszi figyelembe minden egyes év teljesítményét. A publikált adatok alapján nem igazolódnak azok az aggodalmak, hogy a nyugdíjpénztári megtakarítások a befizetett öszszeg reálértékét sem őrzik
meg, nemhogy gyarapítanák. 2001-2005 között az infláció 5,2 százalék volt, míg a magánpénztárak között leggyengébben teljesítők (az Uniqa és a Winterthur) is éves átlagban mintegy két százalékkal teljesítette túl ezt az értéket, az önkéntes pénztári ágban pedig egy százalékkal.

Az ötéves átlagok alapján - ma már egyértelmű - nagyon nagyok lehetnek a különbségek a teljesítmények között, és ezek alapján igen nagy eltérések adódnak az évtizedek múlva kapható járadékokban. A legjobbak - ide általában a kisebb pénztárak tartoznak -, mint az Életút 10,24 százalékos vagy a Honvéd 10,17 százalékos hozammal, éves átlagban úgy három százalékkal hoztak többet, mint a gyengébbek. Az évtizedek során ugyanis a kis különbségek megsokszorozódnak. Matits Ágnes biztosításmatematikus elmondta: számításaik szerint évente egyszázaléknyi hozamkülönbség negyven év alatt - a megtakarítási időszak végére - a tőkében 22 százalékos különbséget hoz. A jelentéktelennek tűnő évi háromszázalékos eltérés tehát évtizedek távlatában több mint 60 százalékkal növeli annak az életjáradékát, aki megfelelő pénztárban fialtatta a pénzét.

A biztosításmatematikus szerint a mértani átlag mellett szükség lenne azonban egy komplexebb hatékonysági mércére is, amely a teljes befizetés hozamát mutatná meg, hiszen egyáltalán nem közömbös, hogy mikor ért el jó teljesítményt a pénztár: a megtakarítási időszak kezdetén, amikor még kevés pénz van a tagok számláján, vagy akkor, amikor már fejenként millió forintokkal gazdálkodnak. A pénztártag számára ugyanis az a fontos, hogy egy adott időpillanatban a befizetéséhez viszonyítva mennyi pénz van a számláján. A befizetések és a tagok pénztári követelésének viszonyát mutatja meg tehát az általa kidolgozott befizetésmegtérülési ráta, a BMR. A pénztárak teljesítménye - 1998-2004 között - így is pozitív volt: az átlagos infláció ebben az időszakban 5,8 százalékot, a BMR pedig 6,8 százalékot tett ki. Ennek a mutatónak a tükrében némileg változik viszont a pénztárak teljesítmény szerinti rangsora. Bár 2000-2004 között (a számítások idején a pénztárak tavalyi eredményei még hiányoztak) az Életút és a Dimenzió ebben az összehasonlításban is a legjobb eredményt mutatták fel, a Winterthur jogelődje, a CSLP azonban valahol a középmezőny végén állt. A közalkalmazottak legnagyobb pénztára, az Uniqa viszont ebben az összehasonlításban is sereghajtó. Matits reményei szerint mihamarabb elkövetkezik az az időszak, amikor a pénztártagok már tudatosan figyelemmel kísérik és összehasonlítják a saját és a többi pénztár teljesítményét is, és váltanak, ha ezt látják jónak.

Matits Ágnes az elmúlt időszak vitái nyomán - amelyek megkérdőjelezték a pénztári költségek jogosságát - azt is megnézte, mennyire drágán dolgoznak az intézmények. Első közelítésben azt állapította meg, hogy a pénztárak üzemeltetési költsége nemzetközi öszszehasonlításban magas, 2004-ben az átlagos pénztári vagyon több mint két és fél százaléka volt, míg a nemzetközi gyakorlatban ez a költségszint egy százalék körül mozog. E költségeknek az aránya azonban a pénztárak indulásától számítva megfeleződött, ami azt mutatja, hogy a vagyon növekedésével a költségek aránya fokozatosan csökken. Abban az összehasonlításban pedig, hogy mennyibe kerül egy banki folyószámla vagy értékpapírszámla vezetése, még mindig a nyugdíjpénztári megtakarítás költségei a legalacsonyabbak. Ez tehát - véleménye szerint - nem igazolja azt, hogy a nyugdíj célú megtakarításokat más szervezetben kellene inkább kezelni.

Magánpénztárak átlagos éves hozamai (2001-2005)*

*Az önkéntes pénztárt is működtetők esetében csak a magánpénztári ágak hozamai

Átlagos infláció: 5,22 % (az átlaghozamokkal azonos módon, a 2001-2005. évekre számítva)

**A magánpénztárt is működtetők esetében csak az önkéntes ágak hozamai. Öt év átlagos inflációja: 5,22 %