A New Scientist című hetilapban közölt felfedezés szerint
a miért kérdésére létezik olyan tudományos válasz, amely a közeljövőben minden eddiginél hatékonyabb szúnyogriasztók alapja is lehet.

Az ember életét csak a nőstény szúnyogok keserítik, a peterakáshoz van szükségük az emberi vér fehérjéire. De nem mindenkiére, legalábbis a hétköznapi tapasztalat szerint korántsem bánnak egyenlően az emberpopulációval. A vérszívókat alapvetően az emberi illat, azon belül is a verejtékben lévő tejsav mennyisége orientálja, de a szaglásuk - a New Scientist írása szerint - becsapható.

Akin a tejsav szaga nem érződik, azt a szúnyogok elkerülik, a tejsavszagot pedig bizonyos vegyületekkel sikeresen el lehet nyomni. Ezeket az illatokat az Aberdeen Egyetem kutatói hosszas, de igen egyszerű eljárással keresték meg. Először olyan pácienseket kerestek, akiket nem szeretnek a szúnyogok: egy Y alakú cső szárába engedték a rovarokat, az Y két ágához pedig egy-egy önkéntes tette oda a kezét, az állatra bízva a választást. A legkevésbé vonzónak bizonyult kísérleti alanyoktól verejtékmintát vettek, és ennek összetételét elemezve keverték ki a szúnyogokat elriasztó illatot.

A már szabadalmaztatás alatt álló illatanyagokkal hatásosabb és az ember számára kevésbé kellemetlen szúnyogriasztók készíthetők. Ezek az illatok emberi orral alig érezhetők, nagy koncentrációban gyümölcsjellegűek, van közöttük például egy természetes élelmiszer-adalék is. Maguk az illatért felelős vegyületek különböző mennyiségben minden ember verejtékében megtalálhatóak, így az anyaguk bőrbarát, nem okoznak allergiát.

Jelenleg azt kutatják, hogyan viszonyulnak a különböző szúnyogfajok a szagokhoz: az első tapasztalatok szerint az Afrikában és Dél-Amerikában sárgalázat terjesztő trópusi szúnyog és a Skócia nyugati partjainak lakóit üldöző törpeszúnyog például hasonlóan reagál.

Az új eredményen alapuló szúnyogriasztók elkészítéséhez minimálisan egy-két év kell, ezek tehát a most várható szúnyoginvázió kivédésében még biztosan nem segítenek. (H. M.)