Inkább elfogadnánk, hogy az élet lenne a legjobb drámaíró, s keressük újabb nagy művének titkát. Pedig ez a vasárnap este bemutatott gengszter-gagyi hatásosságában is fércmű volt. Az utolsó jelenetben hoz be valamit, aminek semmi előzménye, viszont már kitárgyalhatatlan? Az ostobaság és a dilettantizmus csúcsa. Persze, majd a döntő hosszabbításában fogja egy Zidane egy beszólásra lefejelni az ellenfelét, hogy így maradjon meg azoknak az embereknek az emlékezetében, akik éveken át az ő járására húzták ki a derekukat? Ilyen nincs.

Vagy ha megtörténik, világgá megy mindenki, aki csak látta. Nagy drámaíró? Kókler! Otthagyni! De nem. Az életnél is van rosszabb drámaíró: a sportújságírók a világbajnokság legjobb játékosának választották Zidane-t. Azt üzenték a világnak, hogy létezik az erkölcsöktől hermetikusan elzárható teljesítmény, hogy a siker, a szakmai hatékonyság bármikor és bárhol lefejeli a személyiség teljességét.

Ezen a vébén ezt megtehették. Korábban a szintén búcsúzó portugál legenda, Figo fejelte le egy kicsit a holland Boulahrouzt, egy sárga lapért. (Láttam magyar szabálykönyvet is, amelyben a lefejelésért csak akkor jár életre szóló eltiltás, ha halálos végű volt.)

A francia szaklap, a világtekintélyű L'Equipe viszont nem adja ilyen olcsón, még akkor sem, ha honfitársról van szó. Szerinte a vereséget meg lehet emészteni, de azzal senki nem tud elszámolni, hogy a meccset néző száz- és százmillió gyerek Zidane-t látva megkérdezheti az apjától, hogy ezek szerint ezt lehet... Harc hevében?

Harc pedig lesz mindig, minden szinten. Tehát ok is minden közvetlen erőszak legundorítóbbikára, a lefejelésre. Nem lehet ellene védekezni. Mert ha egy fej közelít az emberhez, hát csak a beszédre gondol. Vagy a szemébe néz. Aztán egyszer csak vérbe borul. (Jó, Zidane tényleg lemenő ágban lehet, mert hogy valaki mellkason fejeljen valakit, ahhoz végképp zavarodottnak kell lenni, mint amikor nők verekednek. Hasonló pályaszakaszban Tyson leharapott egy cimpányit Holyfield füléből. Ez azért jobb.)

Most mindenki azt akarja tudni, mit mondhatott Materazzi, amire elborult Zidane agya. Mintha elhangozhatna bármi is, amitől egymilliárd "ünneplőbe öltözött" ember előtt le lehet fejelni valakit. Ne tudjuk meg. Ahogy azt sem, hogy miért ütik kötelességszerűen véresre egymást a jégkorongozók. Mindegy, hozzá tartozik. Most a büntetőeljárásokkal vert olasz futball lejátszotta a kapitányuk által elárult franciákat. Mi pedig kicsit bűnrészesen ámulunk az egészen. Nincs más választásunk. Nem lehet kimaradni. A gyerekeknek meg majd hazudunk valamit: elindul a fejünk.