Az ellátás minden bizonnyal nem marad ingyenes. Azért kell fizetőssé tenni, mondják, mert eddig sem volt ingyenes, még a betegnek sem. Évente százmilliárdosra becsült hálapénzt fizetnek a betegek, de ezt a pénzt nem az egészségügy kapja, hanem az orvosok, kisebb részben a nővérek. Helyhiány miatt ragadjuk ki csak ezt az egyetlen szálat a szövevényből: ha fizetős lesz az egészségügy, továbbá profitérdekelt szolgáltatók és versengő magánbiztosítók működtetik tovább, megszűnik-e a hálapénz? A válasz attól függ, megszűnnek-e azok az okok, amelyek fenntartották.

A hálapénz alapvetően racionális dolog. Nem a semmi fejében adják, fontos dolgokat lehet megvásárolni általa. Először is: segíti a szabad orvosválasztást. Ha beteg vagyok, és az életem múlik azon, hogy biztos kezű orvos kése alá feküdjek, akkor nem akarok vaktában próbálkozni. De ha nem ennyire éles a dolog, elesett állapotomban akkor is szükségem van a fokozott figyelemre. Ezt vásárolom meg a hálapénzzel. Érdekeltté teszem az orvost, hogy jól bánjon velem. Hiányhelyzet is van: a beteget kevésbé megviselő, de drágább gyógyszerekből, eljárásokból. A hálapénzzel azt fizetjük meg, hogy a hiány ellenére mi a jobbat kapjuk. A hálapénzt - ha az orvos betartja a hallgatólagos szerződést, és azt nyújtja érte, amit várunk - elfogadhatónak tartjuk. Jobb híján kiegészítjük egy - pláne a magángazdaságban elérhető jövedelmekhez képest - méltatlanul alulfizetett hivatás művelőinek a jövedelmét.

Várható-e, hogy a motivációk közül megváltozik valamelyik? Olyan jó lesz-e mindenütt az ellátás, hogy nem indokolt többé igényt tartanunk a szabad orvosválasztásra? Várható-e, hogy a jövőben nem lesz szükség arra, hogy a beteg külön megvegye kezelőorvosa figyelmét? A magántársaság majd annyival többet fizet az orvosnak, ápolónak, hogy erre ne szoruljon rá? Várható-e, hogy csökken a hiány a korszerűbb, de drágább gyógyszerből, nem kell hónapokat várni vizsgálatokra, műtétekre? Nem úgy néz ki.

Ami változni készül: csökkentik vagy megszüntetik az egészségbiztosítási kassza krónikus hiányát. Mindenhová, ahová menni akar, beengedik a magántőkét. Ez a cél, de ebből nem következik az ellátás javulása. Jó esetben a szigorítások révén beszednek anynyi pluszjárulékot az eddigi "potyautasoktól", illetve a magánvállalkozás racionalizálja annyira a működtetést, amennyiből kitelik a magánbiztosítók és a privát kórházműködtetők profitja. A tényleges ellátásra fordítható összeg inkább kevesebb lesz, mint több, közben az egyre eredményesebb, de drágább szolgáltatások mind több ember számára válnak elérhetetlenné. A magántőkének nem érdeke a hálapénz megszüntetése - az a jó neki, ha (helyette) a beteg is fizeti az orvost. A hálapénz megmaradása ellen csak az szól, hogy ha egyébként is fizetős lesz az ellátás, akkor az emberek már nem akarnak vagy nem tudnak zsebbe is fizetni az orvosnak. Mellette viszont marad az összes motiváció, ami eddig is fenntartotta.