2002. 07. 11. - a Polgári körök demonstrációja a Március 15. téren

Gárdi Balázs

1. Egy-két pillanat

1992-ben egyetlen Árpád-sávos zász-lóból akkora botrány kerekedett, hogy zengett tőle az ország. Kinyírták utána az Esti Egyenleg stábját, mert a Pálffy-féle A Hét akkori munkatársa, bizonyos Császár Attila azt találta állítani: Bánóék manipulálták a felvételeket, és talán rámontírozták a képekre az Árpád-sávost. A bíróság fölmentette ugyan az egyenlegeseket, de sorsuk megpecsételődött. (Császár meg a Hír TV-ben tűnt föl, hogy 2006. szeptem-ber 18-án „élesben” közvetítse a „forradalmárok” tévészékháznál megejtett úri középosztálybeli pusztítását.)

Mellesleg Orbán Viktor, a Fidesz vezére 1992-ben élesen kikelt a Göncz Árpádot gyalázó „szélsőjobboldaliak” ellen. „Olyan mulasztás történt a Parlament előtti téren – mondta –, amelyért a jogi és politikai felelősség a kormányt terheli. Jogilag azért, mert a garázda magatartást tanúsítók ellen a rendőrségnek fel kellett volna lépni. Politikailag azért, mert nem állt ki a köztársasági elnök mellett. Vagyis amikor választhattak az elnök melletti szolidaritás és a saját szélsőjobboldali híveik között, az utóbbit választották. Felszólítom a kormányt, szakítson meg minden kapcsolatot a szélsőjobboldali erőkkel!”

1992-ben egyetlen politikus akadt, aki megpendítette az Árpádsávos zászló „történelmi célú” használatát. Király B. Izabella, aki Csurkától is jobbra állt, aki a Duna-Tisza közén rezervátumba akarta záratni a cigányokat, és nem ment a szomszédba egy kis antiszemitizmusért, avval érvelt, hogy a fiatalok ősi jelképünket lobogtatva a légynek se ártanak.

2003. 02. 15. - a Vér és Becsület Kulturális Egyesület és Mazsihisz egyszerre demonstrált a Kossuth téren
Domaniczky Tivadar
Röhej, de ez az akkor közbotrányt kiváltó kacska érv mára széles körben gyökeret vert, s még azok is magukévá tették (például a származását nyíltan fölvállaló Fónagy János), akiknek pedig éppen volna félnivalójuk a piros-fehér csíkok köztéri dramaturgiájától.

A minapi Fidesz-kongresszuson egy „hagyományőrző” mindenesetre 40 hosszú másodpercen át lobogtatta a zászlót, és senki nem akadt, aki erre mondott volna valamit. Az 1992-ben a szélsőjobbtól prüszkölő Fidesz 2006-ban már nem tesz semmit az ellen, hogy összeke-verhessék a nyilas időkre emlékeztető jel-képpel.

2. Tűrni és tűrni
 
Orbán és csapata azt is tűrte, hogy a Kossuth-téren a beszédeik alatt is lengesse a tömeg az Árpád-sávos zászlót. Amikor a „ballib” sajtó elővette ezeket a bizonytalan pillanatokat, akkor a szélsőjobb szavazatokra immáron évek óta igényt tartó fideszes urak a központilag kicsiszolt választ adták: miért zavarná őket a Szent Imre-herceg korában elterjedt állami motívum? És a sajtó „gonoszabb” része mit feszeleg? A nyilaskereszttel dúsított Árpádsávos zászló önkényuralmi jelkép, dehogy akar vele a Fidesz azonosulni! Kósa Lajos, Orbán 2010-es potenciális ellenfele egyenesen úgy fogalmazott: unja a kérdés állandó fölmelegítését.

3. Mátyás nem kell?

A zászló is megoszt hát, és nem kell azon csodálkozni, hogy aki ilyet lenget, az a „kommunista” túloldalnak üzen. Emez oldalról nézve a lengetőt szimpla „fasisztának” titulálják. Mindez azért van, mert a zászlóügy körül igen nagy a zűrzavar. Hozzunk ide érthető és világos példát. A der Lebensraum (élettér) kifejezést például művelt ember nem használja, mert ezt Hitler és a nácik úgymond „lefoglalták” a múlt század megfelelő évtizedében. Használhatja az állatélettan tanára, mert ott helyénvaló. De más nem. Aki ezt a hallgatólagos szabályt nem tartja be (ilyen volt például Csurka István), arról tudnunk kell, azért nem tartja be, mert a kifejezés használatával üzenni óhajt. Azoknak, akikben ez a kifejezés korábbi sebeket képes felszakítani. Vagy úgy gondolja, hogy korábbi elszántságokat lehet vele újraéleszteni.

2004. 02. 14. - a Vér és Becsület megemlékezést tartott a Hõsök terén az 59 éve a budai Várból kitörést megkísérlõ német és magyar katonákról
Kovács Bence
Ha az Árpádsávos zászló lengetésével a jobboldal azt szeretné üzenni, hogy büsz-ke a magyar történelem dicső időszakaira (ki nem az? ki ne emlegetné: meghalt Mátyás, oda az igazság? hány és hány mélybalost ismerek, aki bánatos éjszakákon Rákóczikesergőket énekel!), akkor miért nem lengeti a Hunyadiak legendás hollós zászlaját? S miért felejti ki az Árpádház kihalása meg a XX. századi vészkorszak között eltelt közel hétszáz esztendő zászlórengetegét? Miért nem vonul utcára 1848-as lobogók alatt? Miért nem használja a kurucok jelképeit? Miért nem fogékony a Dózsa- vagy a Budai Nagy Antal-féle parasztfelkelés motívumaira? Miért pont az az egy zászló lett számára (is) vonzó, amelyhez, miként a német ná-cik a horogkereszthez, a mi németbarát hungaristáink is visszanyúltak?
 
4. Volt, nincs

De miért nincs társadalmi megegyezés arról, ami a rendszerváltás pillanatában még megvolt? 1990-ben és 91-ben senki nem gondolt arra, hogy Árpádsávos zászlókat lengetve bontsa le a kommunista rendszert. Aki ilyet tett volna, úgy járt volna, mint aki a der Lebensraum kifejezés társadalmi vonatkozásait szerette volna föleleveníteni: nem állt volna szóba vele a művelt közösség.

Hogy lehet az, hogy 1990-91-ben még senki nem foglalkozott Imre herceggel meg az Árpádok (állami jelképeinkben egyébként évszázadok óta, még a kollektív időkben is megtartott!) örökségével? Mi lehetett az oka annak, hogy az István, a király várdombi bemutatóján, a 80-as évek derekán még senki sem gondolta, hogy föl kellene „vállalni” a régi századokkal a történelmi kapcsolatot?

És hogy lehet az, hogy a rendszerváltó MDF-től jobbra távolodó MIÉP, a Kisgazdapárt, a KDNP, majd végül az e pártok szavazóbázisát integráló Fidesz felrúgta azt a hallgatólagos szabályt, amelyet a rendszerváltás pillanatában még ő is megtartott? Az 1992-ben a szélsőjobb ellen ágáló Orbánnak a 2002-es bukás óta nemigen akaródzik az Árpádsávos zászló „üzenetével” szembemenni. Csak annyit sikerül a szélsőjobb szavazataira igényt tartó (mellesleg „történelmi” önkormányzati győzelmet, meg Brüsszelben „történelmi” beszédet tartó) pártvezér köreiből kipréselni: ugyan kit zavar ez a történelmi zászló?

A válasz az, hogy mindazokat, akik a „történelmi” népirtás elszenvedői voltak.

5. Nincs bocsánat

Adódik a kérdés: hogyan lehetne rávenni a magyar társadalmat arra, hogy – a jobboldal óhajának megfelelően – tekintsen el az Árpád-sávos zászlóra rakódott szennyes tartalomtól, s több száz évet visszafutva az időben tekintse magát a régi királyi ház közvetlen folytatójának?

2006. 09. 20. - tüntetés a Kossuth téren
Sopronyi Gyula
Azokat, akiknek rokonait hatvan éve bevagonírozták, majd megölték, miért is lehetne meggyőzni arról, hogy próbálják túltenni magukat a nyilasok rémtettein. És a zászlóra most már ők is úgy tekintsenek, mint például az a „hagyományőrző”, aki 40 másodpercig emlékeztetett a királyok boldog századaira.

Hogyan lehetne tehát megegyezni?
A válasz: sehogy. A jobboldal sem bocsát meg a „kommunista gyilkosoknak”. Miért volnának elnézőbbek a zsidó családok? Vagy a romák.

2006. 09. 23. - tüntetés a Kossuth téren
Reviczky Zsolt
6. Lengetve „üzenni”

Tudjuk persze, hogy aki lenget, miért lenget. Azért teszi, mert azt szeretné tudtunkra adni, hogy utálja a zsidókat, a cigányokat, a kommunistákat. Meg hogy két dologgal egyetért. Az egyik a nyilaskeresztes eszmékre vonatkozik, a másik arra, hogy az ezekkel az eszmékkel kapcsolatos társadalmi közmegegyezést tartalmazó íratlan szabályokat az örökké megbélyegző jelzőket (beteges, hazudozó) használó politikusaihoz hasonló módon ő is fölrúgja.  (A Fidesz felső köreiben egyébként a Gyurcsányra oly gyakran kimért „elfogadhatatlan” kifejezés a kultúra és a politika világának tisztogatásait lelkesen fogadó Hitler-rajongók kedvelt szavajárása volt, lásd: Brigitte Hamann Winifried Wagner, avagy Hitler és Bayreuth című könyvét, Európa Kiadó, 2005).

A zászló tehát maga a közlés. Akinek szeme, füle és emlékezete van, pontosan értelmezheti a zászlólengetés heraldikai széphistóriáktól megtisztított, valódi tartalmát.
Ez most a helyzet.