Móricz Simon

Móricz Simon
Városi biciklisták – legyinttetünk a napokban, hallva, hogy szombat délutánra demonstrációt szerveztek. Petícióba fogalmazott kívánságaikat viszik majd az illetékes hivatalba. Átadják valami aktatologatónak, ő elrejti egy fiók végére, miután rányomta az „iktatva” stemplit.

Móricz Simon

Móricz Simon Gyülekeznek a Millenárison. Sisak van az összes rétegesen öltözött résztvevő fején. Mindhez tartozik egy bicikli. A velodromban és az épület előtt kerekeznek, vagy kis társaságokba verődve beszélgetnek. Várják az indulást, hogy menjenek a minisztériumba.

Móricz Simon Az ember fanyalog. Felrémlenek kerékpáros felvonulások, amelyek egyre gyakrabban akasztják meg a főváros forgalmát. Városi biciklisták követelnek maguknak olyan Budapestet, ahol nincs helye az autósnak, csakis a tömegközlekedés lehet motorizálva. Mindent hálózzanak be a kerékpárutak, járjon mindenki két keréken, és lehetőleg válasszuk meg elnöknek Lance Armstrongot, de legalábbis Bodrogi Lászlót. Szóval ez is csak amolyan pampogás, elégedetlenség és civil vircsaft, aminek nincs semmi értelme, mert valakik többet akarnak maguknak, mint másoknak.

A cél a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium volt
Móricz Simon Most például a Magyar Kerékpáros Klub, a Critical Mass Budapest, a Városi Biciklizés Baráti Egyesület, a Zöld Fiatalok Egyesület, és a Bringaút Egyesület szervezett szombat kora délutánra kerékpáros felvonulást. Hogy emlékeztessék a kormányt arra, amit nekik ígért.

Móricz Simon Szóval a szokásos. A társaság a Thököly út, Blaha Lujza tér, Nagykörút útvonalon közelítené meg a Honvéd utcát. Cél a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Vannak kétszázan a kerékpárpályán. Csupa fiatal, és néhány örökifjú, ráadásul mindegyik jókedvű és feltűnően barátságos. Olyan mintha nem is demonstrációra készülnének, csak azért találkoztak, hogy egymás között jól érezzék magukat. Többen sorba állnak, hogy aláírják a Millenáris megmentésére szerkesztett ívet, mert azt is veszély fenyegeti. Valakinek nagyon útban van.

Móricz Simon Se „takarodj”, se „monnyon le”

Kígyózik a menet a körúton
Móricz Simon Szinte mindenki mindenkit ismer. Nincs hangos szó, se „vesszen”, se „takarodj” se „monnyon le”. Kürti Gábor főszervező – mindenki csak Kukunak szólítja –, siet kijelenteni, ebben nincs semmi politika, se pártok. Legfeljebb civil politika. Valóban egy réteg szeretné érvényesíteni érdekeit, és ezért minél többet kiharcolni abból, amit már megígértek neki. Kuku kabátján a biciklis futárszolgálat színe kissé megtévesztő, de kiderül, hogy teljesen rossz irányba viszi az ember fantáziáját. Az egész csak véletlen egybeesés. Távol is tartják maguktól az ilyesmit. Ők nem ilyenek vagy olyanok, ők csakis biciklisek. Ha tán van is köztük ilyen vagy olyan, az se számít. Ez valahogy nem téma. Hallgatja az ember Kürtit és kezdi egyre nagyobb hiányát érezni egy biciklinek.

Móricz Simon „Adjátok azt a bömbit, lemarom és a hordát, hogy induljunk végre!” – veszi át az irányítást Sinya, civil nevén bizonyos Sinka Károly, a másik főszervező.  Ő is félreérthető színű dzsekiben. De tudjuk: ez itt nem számít.

Móricz Simon A horda lassan elindul. Mind a kétszáz kerékpáros. Szomorú az idő, hideg is van, mégis ilyen sokan eljöttek. Négy nap alatt szervezték az egészet, ennyi biciklistát összerántani szombat délben - az is teljesítmény. Legalább nem fullad érdektelenségbe a dolog. Ott is hagyjuk a csapatot, majd eléjük megyünk a Nyugati térre, megnézzük föntről, hogyan mutat a mezőny, amint áthajt petíciózni a felüljáró alatt. Hamar vége lesz legalább, dugótól sem kell tartani.

Gyülekezõ a Millenárison a reggeli órákban
Móricz Simon Combinók kígyóznak a Nyugati téren. A forgalom erős. Távolban piros és kék fények villognak. Rendőrök zárják le a kereszteződést, nem nagy dolog, kétszáz kerekes egy sávon áthajt a városon, és már mehetnek is az autók.

Móricz Simon Lassan megérkezik a sor eleje. Áthajtanak kétszázan a felüljáró alatt. Aztán megint vagy kétszázan, és ötszázan és ezren, megtöltve két sávot és a sor vége még nem is látszik. Valahol ott járhat még a Blaha környékén, és csak nem akarnak fogyni. Van köztük néhány görkorcsolyás, sok gyerek és töméntelen mennyiségű fiatal, de egy Mikulás is teker a tömegben. A sor eleje már bekanyarodott a Szent István körútról a Honvéd utca felé, de a vége még mindig sehol.

Móricz Simon Amitől már nagyon elszokott ez a város

- Honnan kerültek ezek elő? Hogyan lesz kétszázból kétezer, sőt három, ha nem négy? Ezt már a minisztérium előtt próbáljuk megfejteni. Sinya mondja is a hangosbeszélőbe, hogy mi volt a kérdés. Az arcokon még szélesebb vigyor a válasz. Kuku azt mondja: minden sarkon csatlakoztak húszan-harmincan. Meg is telt a Honvéd utca, a minisztérium főbejáratáig alig lehet elvergődni, ahol Sinyáé a főszerep. Lelkesíti az amúgy is lelkes tömeget: „Itt bubukálnak az aktatologatók, adjunk egy kis hangot, hogy felébredjenek!” A biciklisták meg huhognak, fütyülnek és nevetnek, de valahogy egészen másként, mint azt a környékbéli tömegektől megszokhattuk. Ez az egész inkább jópofa és főleg még mindig barátságos. Valami olyasmi, amitől már nagyon elszokott ez a város. Igaz, itt nincs zászló, még egy árva trikolór pántlikát se visel senki. Csak biciklik vannak, olykor-olykor mindenki lelkesen a magasba emel a drótszamarat, mutatva, hogy itt vázakba, küllőkbe, kerekekbe kovácsolódott a közösség.

Sinya szavára felébredtek a bubukáló aktatologatók is. Egyikük már ott áll a kapuban. Észrevétlenül. Főleg azért észrevétlen, mert mindenki barátként üdvözli, és mindenre hasonlít, csak hivatalnokra nem. Úgy hívják, hogy Bodor Ádám. Sinya is mint barátot mutatja be, mert ez a Bodor Ádám, aki hivatalosan a tárca kerékpáros ügyekért felelős miniszteri megbízottja, tényleg egy fiatalember, olyan mint körülötte az a három-négyezer. Át is veszi a petíciót, de látszik: formaság az egész. Elég csak benézni a hivatal üvegajtaján az előtérbe, ott van egy bicikli. Nem olyan szalonkerékpár, amilyen miniszteri megbízottnak dukál. Éppen olyan, mint az összes az épület előtt, rajta minden pesti utca pora. Mondja is Sinya: „Jó fej csávó, eddig is sokat segített. Ő az első számú kerekes. Eddig is dübörögtünk a minisztérium ajtaja előtt, de most úgy látszik, végre kinyílik az ajtó és bevezet egy ösvény is.”

Nem szabad veszni hagyni a 3 százalékot

Bodor Ádámnak nem kell magyarázni, mivégre a felvonulás. Tudja. Kürti Gábor nekünk, kívülállóknak összegzi, hogy nem szabad veszniük hagyni azt a 3 százalékot, amelyet a közútfejlesztési keretből nekik ígért a kormány. Nem hagyhatják, hogy az autóforgalmat kiszolgáló nagyberuházások ezt háttérbe szorítsák. Fontosnak tartják továbbá az Európát keresztbe kasul átszelő és most a határon véget érő nemzetközi kerékpárút-hálózat, az Eurovelo megépítését. Első célpontja a Dunakanyar és Budapest lehetnek, hogy a turisták ne álljanak meg nyugati végeinken. Aztán fejleszteni kellene a kerékpárszállítás és tárolás lehetőségeit, biciklis-barátabbra módosítani a Kreszt, és népszerűsíteni a kerékpározást.

A miniszteri biztos azt nyilatkozza a sajtónak: így is lesz. Egyelőre hiszünk neki. Az idén épült 100 kilométer kerékpárút az országban, annyi, amennyi még soha egyetlen évben. Egymilliárd forintot fordítottak a programra, és ugyanennyivel az önkormányzatok is csatlakoztak a beruházásokhoz.

Így lesz jövőre is, de nem kizárt, hogy még ígyebbül. A kerekesek láthatóan elégedettek, csak kicsit éhesek. Mondja is Sinya, hogy mindenki menjen kajálni, ő például feltétlenül. A biciklisták lassan elindulnak. Néhányan a Szabadság tér felé, de aztán többen gyorsan megfordulnak vagy lekanyarodnak. A háttérben lobogók. Piros és fehér sávokkal, barátságtalan, gyalogos emberek kezében.