Gőzfelhőbe burkolózva áll be a gőzös a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút hűvösvölgyi állomására. A gyerek vasutas felnőttes komolysággal emeli a tárcsát. A peronon álló kisebb gyerekek érdeklődve nézik, de ahogy egyre közelebb ér a hangosan fújtató gép, anyukájuk, apukájuk nyakába ugranak, és vállukba fúrják fejüket. Kicsit megenyhülnek, amikor a masiniszta a vezetőállásba invitálja őket. - Húzd meg ezt a kart - biztatja a vonatoktól elszakadni nyugdíjasként sem tudó Bakter László a fiatalokat. Ugyanúgy mosolyog az idős mozdonyvezető, mint a félelmével küszködő ötéves kisfiú. Aki végül nem meri meghúzni a kart.

Sokan választották hét végi programként a vonatozást a gőzössel. A Széchenyi-hegyi Gyermekvasút nosztalgiavonata ugyanis tegnap indult utoljára, a gőzös márciusban gördül ki legközelebb a javítóműhelyből. Korszerűsítik, felújítják a mozdonyt.

A gyermekvasút vezetője, Nagy Lajos szavaiból kiderül, nem véletlen, hogy nagy becsben tartják a 2000 decemberében szolgálatba állt mozdonyt. A múlt évben húszezer utast vonzott a pöfékelés, a fújtatás a sűrű füst és gőz. Gyerekek és felnőttek egyaránt szívükbe zárták a kis gőzöst. Sőt, a külföldiek is megszerették, igazi kuriózummá vált. Angol ügyvédek jöttek fényképezőgéppel, videokamerával, akik az alagútban is lehúzták a vonat ablakát, hogy több füstöt kapjanak, érezhessenek. A megállókban pedig egymás ruháját szagolgatták, kinek sikerült több füstöt összegyűjtenie. De jöttek Japánból is lelkes vasútrajongók.

Nagy Lajos elmondta, a gőzöst légfékkel szerelik fel, hogy biztonságosabb legyen. Szükség is van a hatékonyabb fékre, hiszen az 1950-ben 11,2 kilométer hosszúságúra bővített pálya egyes szakaszain harmincnégy méter magasra kell felkapaszkodnia a gőzösnek egy kilométer alatt, és visszafelé a lejtő ugyancsak próbára teszi a technikát és a vezetőt: a masinisztának és a kocsikon utazó fékezőnek egyszerre kell lassítania. S ha már a műhelyben lesz a gép, fel is újítják, eltüntetik az elmúlt egy év viszontagságait. Megérdemli a gondoskodást a mozdony, hiszen nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a múlt évben rekordforgalmat regisztrálhattak. Pontosabban - helyesbít Nagy Lajos - az új korszak rekordjáról beszélhetünk csak. A hetvenes években ugyanis nem volt ritka az egymilliós utasszám sem. A rendszerváltozás óta viszont nem volt példa arra, hogy négyszázezren utaztak a gyermekvasúttal. A népszerűséghez a kisvasút bája mellett hozzájárul az is, hogy a jegyárak jelképesek: felnőtteknek százötven, gyerekeknek ötven forintba kerül a Hűvösvölgy és a Széchenyi-hegy közötti majdnem egyórás út. A nosztalgiavonatokra is csak száz, illetve ötven forinttal kell többet fizetni.

Nagy Lajos bizakodó, hiszen az elmúlt egy évtizedben évente átlagosan tíz-húszmillió forintot költhettek korszerűsítésre - sőt négy éve csaknem százmilliót -, és így tulajdonképpen mára teljesen megújult a Gyermekvasút, ami a fenntartási költségeket is csökkentette. Igaz, a hat dízelmozdony, a gőzös, a kocsik és a szintén nosztalgiajáratként közlekedő egykori lillafüredi motorvonat már öregek, de jó állapotúak. A forgalom pedig évről évre emelkedik. A népszerűség abból is érzékelhető, hogy mind több fiatal jelentkezik vasutasnak, jelenleg négyszáz gyerek várja, hogy szolgálatba léphessen. A vezető szerint nem álom az évi egymillió utas, amely azt is jelentené, hogy veszteség nélkül működhetne a Gyermekvasút.