Sopronyi Gyula

Sopronyi Gyula

A Piata Revolutiei, a Forradalom terének szélén álló épület jelenleg a román építész-szövetég székháza és egyben az átalakuló Bukarest egyik jelképe, a Ceausescu-korszakban állítólag a titkosrendőrséghez, a hírhedt Securitátéhoz tartozott. A látvány csak az első pillantásra meghökkentő, a román főváros számtalan meglepetést tartogat az ide először látogató külföldieknek.

Három héttel az Európai Uniós csatlakozása előtt a nyüzsgő, vibráló, színes, érezhetően rohamtempóban változó Bukarest elcsavarja az ember fejét, s ha az illető nem vigyáz, könnyen kifordítja a bokáját is. A modern szállodák és irodaházak, az ekletikus képet csak fokozó lerobbant épületek és sűrűn felbukkanó görögkeleti templomok bámulása közben a földből kiálló vascsonkokban, a járdán tátongó mély lyukakban óriásit lehet bukni.

– Bukaresten érződik az Európai Unió fuvallata. A beruházók tolonganak, miközben az építőiparban 300 ezer állás betöltetlen – mondja Borbély László, a középítkezésekért és területrendezésért felelős miniszter. Az RMDSZ-es politikus elismeri: a Ceausescu-rezsim bukását követően több mint egy évtizeden át az egymást váltó kormányok elhanyagolták az infrastrukturális beruházásokat: a metró meglehetősen lerobbant, az úthálózat hossza és állapota nem tartott lépést az elmúlt időszak motorizációs robbanásával.

Becslések szerint Bukarestben naponta közel egymillió gépkocsi közlekedik. Ráadásul egy szinten, felüljárók nincsenek. A város pillanatok alatt bedugul: a fő közlekedési szabály, hogy nincs szabály, deviáns magatartásnak az számít, ha valaki az amúgy életveszélyesnek kikiáltott  villamos-sínpárokat is "átugorva", a szembejövő sávban próbál előzni. E balkáni káoszban ritka az anyázás, az ökölrázás; az indulatokat az úrvezetők folyamatos dudálással vezetik le. Az autók elképesztő mértani alakzatokban parkolnak az utak mellett, de leginkább a járdákon.

A hivatalosan 2,5 millió lakosú, napközben négymilliósra duzzadó Bukarestre még mindig érvényesek a korábbi klisék. A fellobogózott európai integrációs minisztérium mögött szemétdombok tornyosulnak, s itt is kóbor kutyák csavarognak. Alig öt kilométerre pedig egy szörnyűséges állapotban lévő romatelep húzódik, amelytől a szomszéd házak lakói szögesdrótkerítéssel védik magukat. – Mit nekünk az Európai Unió, ha a polgármesternek csak addig voltunk jók, amíg rászavaztunk – mondja a háromgyermekes Leonard, miközben megmutatja sötétbe borult, alig tíz négyzetméteres lakását. A rokkantnyugdíjas férfi és társai Gigi Becalit, az Új Generáció párt és a Steaua futballklub populista elnökét éltetik. Becali félmillió eurót érő Maybach luxuskocsija tetejére állva hirdette ki, hogy saját költségén újra bekötteti az áramot.

Leonardékhoz ugyan még nem, Bukarest más részeire elérkezett az EU, még pedig a globalizáció – hatalmas plázák és semmiféle magassági korlátozást nem ismerő irodaházak – formájában. A nacionalizmus viszont megállt a történelmi óvárosnál, pár új vagy felújított épület ellenére romhalmazok és foghíjtelkek sorakoznak. A pénz jelenlétére utalnak a gomba módra szaporodó bankfiókok, hitelkártya-használatban a román piac már a magyar előtt jár. Angolul vagy franciául még a rendőrökkel is szót lehet érteni, Üzletemberek ugyanakkor óriásvagyonokat hozó ingatlanspekulációkról és aranyásó-korszakról beszélnek: van, aki a délszláv háború miatt megrekedt Belgrád helyett Bukarestet tartja a Balkán új központjának, van, aki egy második Isztambul kialakulását jósolja. 2016-ra a lakosság száma akár ötmilliósra is duzzadhat, sőt a főváros egészen Ploiestiig is terjeszkedhet.

Az ingatlanárak már most is a csillagos egekben mozognak: a fejlesztők által előnyben részesített északi részeken ezer eurót is elkérnek a telkek négyzetméterérért, a lakásárak egy átlagos negyedben 600-800 euról 1000-1200-ra ugrottak az elmúlt években. Közben féltucatnyi, összességében négymilliárd euró értékűre becsült mega-beruházást készítenek elő. Ezek közé tartozik a TriGránit által tervezett új városközpont, az Esplanada is, amelynek toronyházai feledtethetik a kivégzett Conducator által megálmodott Nép Palotája borzasztó látványát. Kelet-Közép-Európához képest Románia GDP-jének több mint felét adó Bukarest öt-tíz éves fáziskésésben van, de nem árt odafigyelni: panaszkodás helyett gőzerővel dolgoznak, hogy a hátrányukat lefaragják. A lapos, nem épen turista-csalogató vidéken pedig arról álmodnak: az egykori kommunista blokk országai közül először itt lesz Guggenheim-múzeum.

Bukarest, 2006 december