Amikor a tévéstábok elvonulnak, akkor újra a jogászoké lesz a terep: kinek a nevén is van az a kft.? Felelős-e a polgármester a felesége cégének ügyeiért? Veszélyes-e valóban az a hulladék? Majd jönnek a sztárügyvédek, akik egyetlenegy kivételével minden eljárásból végrehajtható börtönbüntetés nélkül vezették ki eddig Halászt.

Arra, hogy a kilencvenes évek vadkapitalizmusához képest nem történt érdemleges változás, abból is következtetni lehet, hogy pár hete mentették föl a borhamisítás vádja alól Flaisz Ferencet, a másik neves Bács-Kiskun megyei vállalkozót, akinek a borászatában az igényes ukrán piacra februárban forrt a nagy presztízsű alföldi bor, s a vádhatóság nem tudta bebizonyítani, hogy amit lefoglalt, az cukorcefre volt.

Nemcsak Kunbajára igaz, amit az elmúlt napokban az egyik ottani riportalanyom mondott: vagy megfélemlítik, vagy megvásárolják az embert. Itt van az a kőbe vésett igazság, amit 86 megélt éve minden bölcsességével mondott egy másik kunbajai férfi, mikor azt kérdeztem tőle: miért választották újra a börtönviselt polgármestert? A válasza így hangzott: "Maga nem így tenne, ha kapna egy zsák hagymát, és csak annyit kellene érte csinálni, hogy arra szavaz, aki adja?"

Halász István meg a szemétimport története újfent bizonyítja, hogy nincs légüres tér sem a hatalomban, sem a gazdaságban. Kunbaja - meg a gazdasági átalakulás veszteségeitől szenvedő vidéki Magyarország -, úgy tűnik, elméletileg kevéssé fontos a globális versenyképességben meg csúcstechnológiában gondolkodó, fővárosközpontú hatalomnak. Az agrárium szelete 3-4 százalék a GDP-ben, a statisztika szerint a mezőgazdaságból élők aránya szintén 3-4 százalék - hát mennyi pénz az és mennyi szavazat? Kinek számít? Csakhogy ha Budapestnek nem számít Kunbaja - nincs pénz, nincs segítség munkahelyteremtésre, a természeti környezet rendben tartására -, akkor majd számít például a globális szemétkereskedelemnek. Ha ipartelepítésre nem jó a térség, alkalmas lesz szemétlerakónak! A "takarékos és karcsú" állam azt sem mindig tudja, hogy a szegedi vagy a pécsi környezetvédelmi hatóságnak kellene-e szemmel tartania Halász Istvánt.

Talán emlékeznek még Nógrádi Zsoltra meg a parlamenti olajbizottságra, a naiv Pallag Lászlóra meg a Papára, akit letartóztattak, mielőtt az olajbizottság meghallgatta volna. Az, ahogyan a politika eddig kezelte az olajszőkítést, a műborgyártást és -forgalmazást - emlékezzünk a kötelező napi kiskereskedelmi elszámolás törvényalkotási sorsára! -, egyszóval számtalan jel arra utal: a politika és a szervezett gazdasági alvilág között jó ideig eltéphetetlen kapcsolatok voltak.

Kérdés, hogy ma is vannak-e még. Ha Halászt kiengedik, rettegni kell-e újra tőle. Az alföldi szemétimport sorsának alakulása jelzi majd, hogy a hatalmi és gazdasági légüres térbe benyomul-e végre a törvény és a rend, vagy az állam ezúttal is türelmes lesz - mint eddig annyiszor.