Tudástár

Kovács Bence

Egy felsőbb évfolyamra járó ismerősének korábbi szemináriumi dolgozatát adta be a sajátjaként egy hallgató az egyik nagy budapesti egyetemen. Lebukott, és eltanácsolták a szakról. Pechjére ugyanis ugyanaz a tanár volt az oktatójuk. Nem mindig ilyen könnyű azonban kiszűrni a csaló hallgatókat, azokat, akik a sokszorosítási technikát, illetve az internet fejlődését kihasználva egyre gyakrabban próbálnak idegen tollakkal ékeskedni.

Gerstner Károly, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója úgy igyekszik elrettenteni a csalástól a hallgatókat, hogy a dolgozatuk elejére nyilatkozatot írat velük, amelyben kijelentik: az írás saját munkájuk eredménye. Jó pár évvel ezelőtt nála is megpróbálkozott ugyanis egy hallgató azzal, hogy más munkáját adja be a sajátjaként. Gyakoribb azonban, hogy a hallgatók hosszú bekezdéseket, egész fejezeteket emelnek be dolgozataikba - forrásmegjelölés nélkül. Ez pedig plágiumnak számít, ami Gerstner Károly szerint tudományetikai szempontból megengedhetetlen.

- Hiszen, ha már most csalnak a hallgatók, milyen ember válik belőlük később? - fogalmazott.

A "lopott" szöveget egy tapasztalt oktató azonban fölismeri. Egy részükről ugyanis "betéve tudja", hogy melyik könyv hányadik oldaláról származik. Van azonban, hogy a hallgató azért bukik le, mert olyan kifejezéseket, szavakat használ dolgozatában, amelyek nem jellemzőek a korosztályára vagy a mentalitására - magyarázza Gerstner Károly. Ha emiatt a tanár gyanút fog, jobban utánanéz a dolgozat szövegeinek. Ha pedig kiderül, hogy a hallgató csalt, elégtelent kap a munkájára.

A hallgatók sokszor merítenek az internetről is. Nagy Zoltán, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának alelnöke is fölhasználta már a világhálót egy-egy dolgozatához. Ez azonban megengedett, feltéve, ha a hallgató forrásként megjelöli legalább a dolgozat végén a fölhasznált weboldalakat. Sok tudományág esetében az internet ma már kihagyhatatlan forrás - mutat rá Nagy Zoltán. Hiszen vannak olyan friss kutatások, tudományos publikációk - főleg külföldiek -, amelyek csak a világhálón keresztül érhetők el. Ezek használatát viszont mindenképpen jelezni kell a dolgozatban.

A világháló terjedésével azonban egyre több az olyan hallgató, aki az egész dolgozatot "leveszi a netről". Ebben speciális oldalak is segítik őket, ahol összegyűjtve találhatók meg a különböző témakörök írásai. Ahogyan azonban a hallgató rálel a világhálón a dolgozatra, ugyanúgy rátalál még a csupán alapszintű internetes ismeretekkel bíró oktató is. Ma már egyre több tanár - főképp a fiatalabbak - a keresőprogramok segítségével ellenőrzi a dolgozatokat, pontosabban azok "íróit". Elég csak egy kulcsszó, és a világhálón máris előjön a kínai pörgettyű modellezése az interneten című, még 2002-ben írt szakdolgozat, amit egy programozó matematikát tanuló hallgató írt.

Azért kicsit olyan ez, mint a rendőrök-bűnözők viszonya: a hallgatók egy lépéssel mindig előrébb járnak. Nehezen lehet ugyanis kiszűrni a csalást például akkor, ha a hallgató mással íratja meg a dolgozatát. Akad olyan honlap, ahol több szakterületen is kínálják szakdolgozatok megírását - az ár minden esetben egyedi megállapodás kérdése. Azt ígérik: a lebukás esélye egyenlő a nullával, hiszen egyedi dolgozat készül. A megírásra specializálódott csapat a cím kitalálásától kezdve az elkészült mű leadásig szorosan együttműködik a hallgatóval, aki fénymásolt formában a felhasznált irodalmat is megkapja.

Más kérdés, hogy ennyi erőfeszítéssel a hallgató akár maga is megírhatná a dolgozatát. Talán jobban megérné.