A Cseh Köztársaság elnöke, Václav Klaus december 28-án a tekintélyes prágai liberális napilap, a Dnes hasábjain cikkben fejtette ki álláspontját Topolánek kijelölt miniszterelnök külügyminiszter-jelöltjével, Karel Schwarzenberggel kapcsolatban: „Külügyminiszterünknek világosan, keményen és meggyőződéssel kell a Cseh Köztársaság álláspontját, prioritásait és érdekeit képviselnie… Attól tartok, hogy ezt nem várhatjuk el egy embertől, aki országunkhoz életének csak egy kisebb részével (s hozzá kell fűznöm: vagyonával) kötődik, akit a külföldhöz további lojalitások egész sora köt, s aki országunk polgárainak mindennapi életével csak részlegesen s érintőlegesen került kapcsolatba… Az osztrák–cseh kapcsolatokban világos elhatárolódásra, nyílt vitára s a cseh érdekek következetes érvényesítésére van szükség.”

Kemény szavak, a demagógiától nem messze eső célzások tarkítják az elnök bizalmatlanságát tükröző mondatokat. (Azóta tudjuk, hogy a törvények betűjéhez igazodva végül is aláírta a kormánylistát, melyről a végső szót a prágai parlament mondja majd ki.) De ki is az az ember, aki ennyire kiérdemelte az elnök ellenkezését? 

Karel (vagy igazodjunk Klaus szellemiségéhez, s használjuk németesen a nevét:) Karl VII. Johann stb. Schwarzenberg herceg (tizenkettedik e sorban) a csehországi arisztokrácia egyik legnevesebb családjából származik. Felmenői a Habsburg Birodalom legfelső köreihez tartoztak, hadvezérek, kormányfők, főpapok sora került ki a családból. Ő maga 14 évesen, 1948-ban hagyta el Csehszlovákiát, s 1989-ben tért oda vissza. Addig tanult (jogot, erdészetet), a németországi és ausztriai családi vagyont igazgatta, és vállalkozott a szállodaiparban és a turisztikában. De érdeklődése és lojalitása nem szűnt meg szülőhazája iránt. A ’80-as években emberi jogi kérdésekkel kezdett foglalkozni, s 1985-ben Kreisky osztrák kancellár ajánlására a Nemzetközi Helsinki Bizottság elnökévé választották. Ettől kezdve beutazhatott hazájába, s a helyszínen léphetett fel az üldözöttek, így Václav Havel érdekében is.

1986-ban a bajorországi Scheinfeld melletti kastélyában adott helyet az egy évvel korábban alapított független csehszlovák irodalmat támogató alapítvány dokumentációs központjának. A központ a csehszlovákiai ellenzéki mozgalom, elsősorban a Charta ’77 biztos támasza lett: konferenciákat rendeztek, s kiadó és nyomda segítette a publikációs tevékenységet. Persze a körülményekhez alkalmazkodva speciális formákat alkalmaztak: a cigarettásdoboz nagyságú könyvek a kiadó jellegzetességévé váltak.

Schwarzenberg a bársonyos forradalom után hazatért, s az elnöki kancellária vezetője lett. Szerteágazó kapcsolatrendszerét jól hasznosíthatta, mutatja ezt az elnöki tanácsadó kollégium parádés névsora: Ota Sík, Milos Forman, Martina Navratilová, Milan Horácek. Pártba nem lépett be, de Havelhez való közelsége a liberális csoportokhoz való közelséget jelentette. Két kisebb liberális párt jelöltjeként lett szenátor, a külügyminiszteri posztra a parlamentbe frissen bejutott zöldek jelölték, a jobbközép koalíció résztvevőiként. Mutatja szuverenitását, hogy a temelini atomerőmű kérdésében, ami a cseh–osztrák kapcsolatok egyik legérzékenyebb pontja, nem osztja a zöldek feltétlenül elutasító álláspontját. Az ún. melki megállapodás talaján áll, vagyis az erőmű tovább működhet, de Ausztria folyamatos és részletes tájékoztatásra jogosult.

Az életút áttekintése után nem kétséges, köti-e lojalitás a nemzetközi terepen otthonosan mozgó arisztokratát (ami egyáltalán nem hátrány a diplomáciában) a cseh demokráciához. Igaz, hogy valóban felváltva él Prágában és Bécsben, s élvezheti a gyönyörű panorámát visszakapott orlíki várkastélya ablakából, de ahogy az Osztrák–Cseh Dialógus Fórum nevet viselő civil szervezetnek a Klaus-cikkre reagáló nyilatkozata is leszögezi: az elnök fenntartásai abból a konfrontatív politikafelfogásból erednek, mely a világot felosztja a „mieink” és az „idegenek” között, s a saját érdekérvényesítését csak a másik rovására tudja elképzelni. Ezt a múlt századi felfogást mára felváltja az együttműködés és a kölcsönös megbecsülés szelleme, mely példátlanul hosszú békeidőszakot hozott Európának. Schwarzenberg olyan személyiség, aki származásánál és személyes elkötelezettségénél fogva a kapcsolódást, s nem az elválasztást erősítheti.