Marabu

A szerzők: országgyűlési képviselő (SZDSZ) és európai parlamenti képviselő

Egy korszak, amelyben az SZDSZ gyakran úgy próbálta megelőzni támogatottságának csökkenését, hogy félszívvel képviselte a népszerűtlennek vélt szabadelvű álláspontot. Amelyben jó néhányszor feladta a politikai erőt jelentő következetességet a rövidtávon célravezetőnek tűnő előnyökért. A rövid távú előnyök azonban hosszabb távon rendre hátránynak bizonyultak. Most újra meg kell győznünk a kétkedőket, hogy a magyar liberalizmusnak nemcsak büszke múltja van, hanem jövője is. Itt az ideje, hogy megújítsuk a magyar liberális pártot: erre ma, bő három évvel a következő parlamenti választás előtt jobb esélyünk van, mint az elmúlt években bármikor.

A feladat az SZDSZ megújítása, a tét azonban az ország jövője. A tavalyi ősz rámutatott a magyar demokrácia sebezhetőségére. Felelős politikus ilyenkor szembenéz a történtekkel, és levonja belőlük a tanulságokat. Ha ezt megtesszük, arra a következtetésre jutunk, hogy nemcsak az SZDSZ politikáján kell változtatni, hanem a kormányén is.

Az előző év demagóg, a választópolgárokat infantilizáló választási kampányai, a balatonőszödi miniszterelnöki beszéd és a nyilvánosság elé kerülésére adott ellenzéki reakció az alig több mint másfél évtizedes magyar demokrácia akut szervi gyengeségéről árulkodnak. Arról, hogy Magyarországon nincsenek rendben a dolgok. A politikusok többsége olyan társadalmi elvárásoknak kíván megfelelni - némelyek pedig olyan társadalmi elvárásokat igyekeznek gerjeszteni -, amelyeket nem lehet és nem is szabad elfogadni. Az előző ciklus MSZP- SZDSZ kormányának gazdaságpolitikája kudarcot vallott. Eljött az igazság pillanata. A kormány által folytatott költségvetési és jövedelempolitikáról kiderült, hogy tarthatatlan, a kormánykoalíció pedig látványos hitelvesztést szenvedett el.

Sovány vigasz, hogy a minket kritizáló ellenzék ezt a fenntarthatatlanul nagyvonalúnak bizonyult költségvetési és jövedelempolitikát is kevesellte, azaz - elvben - nálunk is nagyobbat hibázott. Amíg azonban a mindenkori ellenzéken elegendő az elveit számon kérni, addig a kormányoldal a cselekedeteiért is felel. Nem utasíthatjuk el ezt a felelősséget, és nem mondhatjuk azt az önkormányzatokból kibukott barátainknak, köztük jó néhány kitűnő polgármesternek és képviselőnek, hogy az ellenzék ármánykodásának lettek az áldozatai. A hitelvesztés, ami kipenderítette őket a pozíciójukból, jelentős részben a kormány - s benne az SZDSZ - helytelen politikájának következménye volt. Asszisztáltunk a felelőtlen kormányzati költekezéshez, és hallgattunk róla, hogy az ország lassan, de biztosan halad az államcsőd felé. A kormány hitelvesztése mindenekelőtt az ezzel való szembesülés drámai élményéből fakadt.

Ennek a folyamatnak az eredményeképpen Magyarország eltávolodott az európai demokráciák normáitól. Nem pusztán gazdaságpolitikai értelemben - bár az uniós gazdaságpolitikai követelmények teljesítésében egyetlen más EU-tagország sem teljesít olyan rosszul, mint mi -, hanem a közállapotaink minőségét illetően is. 2006 őszének egyes pillanataiban Magyarország inkább hasonlított egy anarchiába süllyedt kelet-európai államra, mint egy konszolidált demokráciára. A huligánok által elfoglalt Magyar Televízió, az utcai randalírozás és az általában törvényes, de számos konkrét esetben jogsértő rendőri fellépés, illetve az utóbbit mentegető budapesti rendőrfőkapitány nyilatkozatai a közállapotok eldurvulásáról szóltak.

2006 forró ősze, a forradalom évfordulóján történtek világszerte egyenes adásban közvetített szégyene mindannyiunk közös kudarcát jelentik. Kormány és ellenzéke egyaránt sikertelennek bizonyult a közélet demokratikus normáinak megvédelmezésében. Az SZDSZ vezetői a rendőrségi vizsgálat során elmarasztalt főkapitány melletti fellépéssel tovább kockáztatták a jogállami értékek mellett elkötelezett liberális szavazók egyébként is ingatag bizalmát. Ez nem fordulhat elő még egyszer. Az SZDSZ legfontosabb feladata az alkotmányos demokrácia és a liberális szabadságjogok védelme: ha ebből engedünk, az általunk kezdeményezett reformok is hitelüket vesztik.

A megújuló SZDSZ egyetlen számottevő politikusát sem nélkülözheti. Senkit nem akarunk kiszorítani. Nem nevezzük magunkat sem jobb-, sem baloldali liberálisnak: jelző nélküli szabadelvűek vagyunk, akik értéknek tekintik, hogy az SZDSZ tagjai a közös értékrend különböző elemeit tartják fontosnak. Mindenkire szükség van. Szívesen együttműködünk régiekkel és újakkal egyaránt. Az SZDSZ a magyar liberálisok pártja: az új vezetés feladata lesz meggyőzni őket, hogy valóban a sajátjuknak érezhetik.

Amikor tavaly júniusban megalakult a második Gyurcsány-kormány, mindannyian támogattuk, hogy gyökeresen új korszak kezdődjön a baloldali-liberális kormányzás történetében. A kormányprogram reformelkötelezettsége, a miniszterelnök önkritikus megnyilvánulásai és az államháztartási stabilizáció szükségességének gyors és határozott bejelentése arra utaltak, hogy a felelőtlen ígéretverseny után kezdetét veszi a felelős kormányzás. A reformok végrehajtásához azonban szükség van a közbizalom helyreállítására, s ennek érdekében a kormány még nem tett meg mindent. A választók még nem tudhatják biztosan, hogy nem az őszödi beszédben oly plasztikusan jellemzett kormányzás folytatódik-e tovább.

Nekünk, liberálisoknak minden más politikai szereplőnél komolyabb érdekünk fűződik a reformkormányzás sikeréhez: ez ad értelmet kormányzati szerepvállalásunknak, és ez hitelesít minket a választóink előtt. Az általunk irányított egészségügyi és gazdasági tárcák reformjai nélkülözhetetlenek a kormányprogram sikeréhez. Az SZDSZ-en belüli erőviszonyoktól függetlenül támogatjuk a reformokat végrehajtó liberális minisztereket.

Az SZDSZ a kormányprogram többi elemének megvalósulásához is kész hozzájárulni: támogatjuk a közigazgatás reformját és az önkormányzati rendszer ésszerűsítését; az előző ciklus liberális reformjai után szorgalmazzuk a közoktatás, a felsőoktatás és a szakképzés további korszerűsítését; elengedhetetlennek tartjuk egy méltányos, fenntartható és a jogbiztonság követelményének is eleget tevő nyugdíjrendszer kialakítását; helyeseljük a gyengék és kitaszítottak védelmét szolgáló szociális ellátások értékének növelését.

Mi, liberálisok akkor sem fogadjuk el az emberi jogok megsértését, ha politikai ellenfeleink támogatóinak jogait tiporják lábbal. A közrend védelmét nem a rendőri jogsértések elnézése szolgálja, hanem az önkényeskedést meg nem engedő, a rendőrséget és a randalírozókat egyaránt szigorú jogállami normák közé szorító fellépés. A jogállami normákat azonban nekünk, a politikai élet főszereplőinek is komolyabban kell vennünk az eddigieknél: nem mondhatunk le a párt- és kampányfinanszírozás reformjáról, mert e nélkül nem állítható helyre a demokráciába vetett bizalom.

A legnagyszerűbb kormányzati programok is hatástalanok maradnak, ha nem sikerül konszolidálni a közéletet. Az európai politika alapját az egymást egyenjogúnak elismerő politikai ellenfelek folyamatos párbeszéde jelenti. Az ellenzéki jogokat nem kell kiérdemelni: azok a liberális demokrácia alapelveiből fakadnak, s ezek az alapelvek akkor is fontosabbak a pillanatnyi hatalmi érdekeknél, ha miénk a kormánytöbbség. Az ellenzék irányában nem látszatlépésekre van szükség, hanem aprólékos bizalomépítésre. A felelősség, mint mindig, most is elsősorban a kormányé. A bizalomépítés technikája egyebek között a legfontosabb közintézmények működtetésére irányuló, kompromisszumokon alapuló megállapodások létrehozása lehet. Ahogyan a 2005-ös köztársaságielnök-választáskor szorgalmaztuk az egyeztetést az ellenzékkel, most is javasoljuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének jelölését megelőzően a miniszterelnök konzultáljon az ellenzék képviselőivel. Javasoljuk és elvárjuk, hogy a kormány érdemi együttműködésre törekedjen az ellenzékkel az európai uniós források felhasználása és a hosszú távú reformok előkészítése során.

Őszintén kell beszélnünk a választókkal, és őszintén kell szembenéznünk a saját felelősségünkkel. Magyarországnak a reformok mellett bátran kiálló, az alkotmányos demokrácia értékeiből nem engedő liberális pártra van szüksége. Nem ígérünk könnyű álmot, amikor egy új és hiteles SZDSZ megteremtéséhez kérjük a szabad demokraták támogatását. Hiszünk abban, hogy az SZDSZ megújulása nemcsak a párt politikusainak és tagságának érdeke, hanem a demokratikus jogállam és a szabad piacgazdaság minden magyarországi hívének.