Nem egyszerû levertség

Sopronyi Gyula

NOL- illusztráció Cliff Arnall, a cardiffi egyetem szellemi egészségre szakosodott specialistája bonyolult matematikai formulába foglalva kutatásait arra a következtetésre jutott, hogy január 23. (vagy esetleg 24.) az év legnehezebben elviselhető, legdepressziósabb napja. Hónapok óta nincs fény, az ünnepek elmúltak, a következő jeles nap, ahogy a tavasz is, még messze.

Rihmer Zoltán, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet osztályvezető főorvosa szerint valóban kimutatható bizonyos szezonalitás a depresszióban: tavasszal és ősszel kissé több a beteg, mint télen és nyáron. Január 23-át, mint a legdepressziósabb napot azonban a szakember kétségbe vonja. Ez nem egy kitüntetett nap, nem más, mint az előző, vagy a következő. Mivel a depresszió nem egynapos betegség, az első napját is nehéz meghatározni, egyetlen napra rögzíteni nem lehet ezt a kórt. A kutatók szezonális, illetve hónapos bontást alkalmaznak.

A magyar adatok egyébként hasonlóak a nemzetközi felmérésekhez. Egy adott hónapban a lakosság 2,6 százalékát érinti ez a betegség, évente hét százalékát, illetve az emberek 15,1 százaléka életében legalább egyszer depressziós lesz. A pszichiátriai betegek jó része belgyógyászati vagy neurológiai osztályon fekszik.

A nők a legtöbb felmérés szerint kétszer olyan gyakran válnak depresszióssá, mint a férfiak. Ennek hátterében az áll, hogy a női szervezet ciklikus hormonális változásaira az idegrendszer is érzékenyen reagál: változik a kedélyállapot, az érzelmi élet, mindezt pedig magatartás-változások is kísérhetik – nyilatkozta lapunknak Rihmer Zoltán. Emellett a nők a veszteségeket mélyebben élik át, sérülékenyebbek, ezért fogékonyabbak a betegségre. A 8–55 éves korosztályban kétszer annyi a női beteg, mint a férfi. A fiatalabb, illetve az idősebb csoportban csaknem azonos az arány.

A legutóbbi adatok szerint a háziorvosnál megforduló idősek körében a harminc százalékot is eléri a depressziósok aránya. A betegek legalább kétharmada szorulna tartós gyógyszeres kezelésre, ám csak mintegy ötöde szed megfelelő készítményeket. Nagyon sok betegnek pszichoterápiára lenne szüksége.

Az antidepresszánsok mára a tíz legforgalmazottabb gyógyszer között szerepelnek a világon, évente több milliárd adag fogy el belőlük, Amerikában a pszichiátriai vizitek 30 százalékában írnak fel antidepresszánst pácienseiknek az orvosok. Az antidepresszánsok tehát a slágergyógyszerek közé tartoznak, gyártóik több tízmilliárd eurós forgalmat bonyolítanak le évente. A magyar egészségbiztosító adatai szerint is több millió doboz antidepresszánst adtak el a patikákban.

A depressziósok száma kissé emelkedik. Ennek egyik oka a lakosság átlagéletkorának növekedése, a másik, hogy a fiatalok körében terjed a kábítószerek használata, amelyek hajlamosítanak erre a betegségre. Egy adott pillanatban hazánkban legalább negyedmillió kezeletlen depressziós beteg küzd zavaraival.

Mi is ez a betegség? Nem egyszerű levertség, rezignáltság. Ennél többről van szó. A kórt a XIX. század óta emlegetik depresszióként. Két alaptünete a kiváltó ok nélkül két hétnél hosszabb ideig fennálló hangulati nyomottság és az örömérzés elvesztése. Orvosi értelemben nem mindenki depressziós, akinek éppen depressziós hangulata van, fordítva azonban igaz a mondás: a valóban depresszióban szenvedő embernek a hangulata is nyomott. Az nem igaz, hogy a depressziót mindig valamilyen negatív életélmény váltja ki. Bármikor bárkinél előfordulhat, akkor is, ha látszólag minden rendben van.

A depressziók egyik csoportjában kimutathatók az örökletes hatások, de a többség esetében a hajlam a korai gyermekkor rossz élményeire vezethető vissza. Az első években szerzett sérülékenység, sebezhetőség vagy csak szeretethiány miatt ezek az emberek nagyobb eséllyel betegednek meg, míg az ilyen hatásoktól mentesekre ugyanazok a helyzetek nincsenek hatással. A betegség felismerése nem egyszerű, mert sok esetben testi tünetek álcázzák a hangulatzavart. A daganat, krónikus gyulladás, cukorbetegség, magas vérnyomás gyakran jár együtt depresszióval.

A depressziót számos szakértő az öngyilkosság előszobájának tartja. Nem véletlenül: az öngyilkosok hetven százaléka szenved depresszióban, a súlyos depresszióban szenvedők csaknem harminc százaléka öngyilkosság következtében hal meg. A tartósan kezelt betegek esetében viszont az öngyilkossági halálozás jelentősen csökken. Általában is csökken az öngyilkosságok száma. Százezer ember közül évente 26 lesz öngyilkos, ám ez a szám húsz évvel ezelőtt meghaladta a negyvenet. A jelentős javulás hátterében egyértelműen a javuló orvosi ellátás áll. A kedvező fordulat okaira még nincs általánosan elfogadott válasz – a rendszerváltás nem indok, mert Dániában és Ausztriában is csökken a halálesetek száma, miközben ott nem volt rendszerváltozás –, de ebben biztosan szerepet játszik a depressziósok jobb kezelése.