Sebõ Ferenc

Teknõs Miklós

Szóval ott ülünk egymás mellett a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, rövid összeállítást vetítenek Sebő elmúlt négy színpadon töltött évtizedéről. Anyám fülembe suttogja, ki kicsoda a képen: régi és új tagok a Sebő-együttesből, Weöres Sándor, népitáncosok stb. Megijedek. Ha Sebő ilyen behatóan szándékozik feldolgozni életművét, hosszú lesz a koncert…

Bolgár, lengyel és más szláv népdalokat játszanak először. Egy kukkot sem értek. Ők se értették a nemzetközi építőtáborban, meséli Sebő – minden dal előtt és után anekdotázik édesanyám nagy örömére –, de barátaival nem tudtak magyar népdalokat, úgyhogy a tábortűz körül elhatározták: megtanulnak néhányat…

Jön József Attila. Sebő története szerint „Attila” egyszer megkérdezte középiskolai osztálytársaitól, mit illik adni egy olyan lánynak, mint az ő szíve választottja, a Márta. A társak azt válaszolták: hát bizony ékszert. Arra neki nem volt pénze, úgyhogy odament Mártához, és átadta Gyöngy című versét. Ez következett. Azután a Bánat. Egy turné alkalmával egy 74 éves asszony megkérte Sebőt, írja le neki a dal szövegét, „mert olyan szép szók vannak benne”.

Sebestyén Márta világsztár, Bognár Szilvia fiatal tehetség és Palya Bea ifjú előadó-művésznő a három női színfolt a színpadon. Anyám Palya Beára csodálkozik rá, hogy mekkora hangja van, én Sebestyén Mártára.
Két népitáncos penderül a színpadra. Már két órája itt ülünk egy hátsó sor legszélén, a kijárattól öt hosszú lépésre, sandítok is az ajtónálló lány felé, vajon kinyitná-e, ha arra vezetne utunk, de Sebő bejelenti, hogy következik az utolsó szám – a szünet előtt! Szívemhez kapok. Elsőként lépünk ki a teremből, anyámat a ruhatár felé terelem. Mihelyst rájön tervemre, beáll a büfésorba. – Csak nem gondolod, hogy hazamegyünk?!

Túl hosszú a sor, beszállunk a liftbe, hátha fent kevesebben vannak. Szakadatlanul győzködöm, hogy két óra éppen elegendő volt mára a népdalokból, nem bírok ki még kettőt, már nem fogom fel a szövegeket sem, keveset aludtam az éjjel, pirosak a szemeim, és “egy időn túl még a legjobb előadók is befogadhatatlanok”, alakoskodom, de hiába. – Nem lesz az két óra, a második rész mindig rövidebb – azzal kétszer két deci narancslevet kér a büféstől, ripityára törve kártyavárként felépített érvrendszeremet.

Felhívom apámat. A liftben idősebb pár, a férfi órájára néz. – Már tíz óra! – képed el feleségének, aki bájosan rámosolyog, és csak annyit mond: – Ugye, hogy elrepült?!

Apám velem van. – Két órája tart a koncert, és most van szünet?! – nevet rajtam. Anyám a telefon felé veti: – Ez több mint koncert! – Két órával – vágom rá. Letesszük. Visszasétálunk a helyünkre. Anyám mosolyogva lépdel, én mintha a vágóhídra mennék. Alig látok… Sötét van.

Bolgár dalok aszimmetrikus ritmusa, Varró Dániel-sorok és Palya Bea-énekhang ráz fel mély melankóliámból. Sebő elmeséli, hogy amikor Nagy László egy csavaros ritmusú népdalra írt szöveget (a felvételen egyáltalán nem hallatszott a szöveg, így ezúttal nem volt mit lefordítani), sehogy sem igazodott ki az egymást váltogató háromnegyedek és kétnegyedek között. Felesége, Szécsi Margit húzta ki a csávából: – Ne számolgass, írd a szöveget arra, hogy “Vág a bajusz, vágjon!”, így született a Sólyom-ének…

Miközben Horatius és Lydia szerelmi párbeszédét énekli Sebő és Palya Bea, azon gondolkodom, talán nem élvezném ennyire a második részt, ha az elsőben nem kaptam volna “alapozást”. Hiszen egyrészt Weöres Sándorból következik Varró Dani, és ha Sebő 60, bizony egymás után kell, hogy jöjjenek, és mindkettőnek jönnie kell. Másrészt a népdal nem olyan, mint egy Megasztár-nóta, időt kell neki hagyni, hogy hasson, nincs zakatoló basszus meg szólógitár, csak tűzropogás, anekdota – most Sebő módra – és hagyomány. Szinte magától értetődik, hogy az utolsó két dal a Rejtelmek és A hetedik. Mindkettőt énekeltem már tábortűz körül, és rájövök, hogy anyámat ilyen élmények kötik tán valamennyi elhangzott nótához… A négyórás zenélés után a generációk harca nem folytatódik, teljes az egység: megérte eljönni, boldog szülinapot, de legközelebb csak három órára is jönnénk szívesen.