A tervek elkészítésére az akkor pályája elején járó Rimanóczy Gyula kapott megbízást 1931-ben. A tervezés meglehetősen sokáig tartott, mivel a modern elképzelések ellen egyes döntéshozók az utolsó pillanatig foggal-körömmel harcoltak. Az építész a rajzokat többször kénytelen volt át is dolgozni. Az első kapavágásra végül 1933 szeptemberében került sor, a templomot 1934 októberében szentelték föl. Megszületését a kortársak "a modern építészeti formanyelv kialakulásának útján" tett egyik első, de annál fontosabb lépésként üdvözölték.

A háromhajós, csarnokszerkezetű templom és a mellette álló harangtorony, valamint a sekrestyéhez csatlakozó, egyemeletes rendház vasbetonból és téglából épült. A tiszta, szikár formák a modern elveket tükrözik: a hajók lapos tetős hasábját a szentély lépcsőzetes félhengere ellenpontozza, a tömböt a torony karcsú felkiáltójele koronázza. A szerkezeteket hófehérre festett vakolat takarja, a templom díszítése a kor képző- és iparművészeinek munkája: Sztehlo Lili, Ohmann Béla, Unghváry Sándor, Leszkovszky György és Vilt Tibor is közreműködött.


A templommal szoros egységben tervezte meg Rimanóczy Gyula a pasaréti buszpályaudvar épületét, amely ma a templomhoz hasonlóan műemlék. Mivel romlékony bauxitbetonból készült, egyes elemeit a néhány évvel ezelőtti helyreállításkor vasbetonra cserélték. Akkor kapta vissza az eredetit idéző üvegfelületeit és funkcióit is: az épületbe ismét patika, dohánybolt és kávézó került, de kialakítottak itt egy éttermet is. A tér közepén álló Mária-kút - Boldogfalvi Farkas Sándor alkotása - is az eredeti koncepció része. (N. K. J.)