Egy barátom, egyetemista, laza srác, világcsavargó, stb. meséli, hogy amikor Hamburgban vendégeskedett és haverjaival betértek egy szupermarketbe, ő le akart emelni a polcról egy doboz gyümölcsrizst, amelyet az egyik (ha nem a) legnagyobb német tejipari vállalat gyárt, de a német barátja ráripakodott:  – Meg vagy te őrülve? Ezt a náci cuccot zabálod?
Barátom, aki, persze mindent utál, ami barna, értetlenül nézett német társára, és miközben visszahelyezte a polcra a csemegét, visszakérdezett:

- Mi az, hogy náci cucc? Hogy lehet egy gümölcsrizs nemzetiszocialista?

A hamburgi fiú erre hosszú mesébe kezdett, aminek az volt a lényege, hogy a Herr X, akinek nevét a termék viseli, s akivel így évtizedek óta minden német – és mind több európai, köztük magyar – vásárló naponta többször is találkozik valahol valamilyen formában (a számtalan és folyamatosan nyomott tévéreklám-szpotokban, az üzletek polcain, a reklámszatyrok feliratain, a kukákban – ott persze szelektálva), egy bajor fickó, szupargazdag vállalkozó. Ő a német tejbáró.

- És mi a baj azzal, hogy valaki gazdag, esetleg szupergazdag, vagy akár iparbáró – okvetetlenkedett tovább a barátom.

- Az a baj, hogy a fickó az NPD nevű náci pártot támogatja. Vagyis, ha X-joghurtot eszel, akkor te is a nácikat támogatod.

(A hamburgi diák aztán még mesélt néhány más X-disznóságról is, és bár ez nem érinti közvetlenül a felvetésemet, az érdekesség kedvéért ideírom. A diák elmondta például, hogy a Herr X  egyszer állítólag épített egy tejfeldolgozó üzemet valahol Szászsországban, amihez felmarkolt 70 millió euró szász meg EU-s támogatást, teremtett 144 új munkahelyet, de bezárta régi, alsó-szászországi üzemét, és ott 165 embert az utcára tett. Vagyis: azért vágott zsebre 70 millert, hogy 21 emberrel kevesebbet foglalkoztasson. Minden egyes megsemmisített munkahelyért vastagabb lett bő 3,5 millával – az adófizetők pénzéből. És ez még nem minden: a Herr X-ről az egyik nagy nemzetközi környezetvédelmi szervezet németországi aktivistái kiderítették, hogy egyes termékeiben génmódosított szójával táplált tehenek tejét használta fel. Ettől kezdve géntejnek neveztéka Herr X tejtermékeit. Herr X először tagadott, aztán személyesen is összeverekedett a cégközpont előtt tüntető környezetvédő aktivistákkal, végül beismerte: igazak a génvádak, és 45 ezer euró bírságot fizetett. A hab a tortán: egy kölni bíróság ítéletében kimondta, hogy  X úr termékeit  továbbra is nyugodtan nevezheti bárki "géntejnek". A sok zaklatást megúnva a vállalkozó fogta magát és lakhelyét álltólag Svájcba helyezte át – és ezen is nyert: ott kevesebb örökösödési adót kell majd fizetnie.)


Szóval erről a történetről jutott az eszembe a felvezetőben feltett kérdés, hogy tudniillik mi van a tudatos vásárlás terjedelmével. A konkrét esetben persze elég hosszúnak tűnik a bűnlajstrom ahhoz, hogy valaki undorral forduljon el a nevezett márkától. De tegyük fel, hogy valaki az üzleti életben patyolatlfehér, "csak" van egy hobbija: profitjából egy, adott esetben náci pártot támogat. Belefér-e tehát a tudatos vásárlás terjedelmébe az is, amikor az ember politikai meggyőződésből hagy ott a polcon valamit, ami egyébként szabadjára engedi  benne a Pavlov kutyáját, vagy ez a mozgalom nem erről szól?

(Megjegyzem: a fenti írásban X-szel jelölt úr, cég és márkanév mögött rejlő valódi személy, vállalat és márka, illetve az NPD kapcsolatát bizonyító tényekre hosszas keresgélés után sem jutottam, viszont igen sok fórumban köszönt vissza a történet, és nem kevés fórumozó adott számot róla, hogy ő bizony nem vásárol ettől a cégtől, amióta "tudja", hogy a tulaj náciszimpatizáns. Még többen vannak, akiket a pártrokonszenv hidegen hagy, ám a génbűnt nem tudja megbocsájtani, és ezért nem vásárol Herr X termékeiből. Mindez persze a lényegen nem sokat változtat: kutatásaim azt is kimutatták, hogy Herr X és cége köszöni, jól van: a konszern évente 2 milliárd euró forgalmat produkál. és terjeszkedik - majdnem azt mondtam, hogy úgy, mint a génkezelt szója vagy, tudom is én a barna pestis.)