Szanyi Tibor

2007 elején a fővárosi távhőszolgáltatás díját úgy emelték, hogy a minden hónapban kiszámlázott alapdíjat ugyanolyan mértékben emelték, mint a fűtési szezonban a tényleges fogyasztás alapján elszámolt távhődíjat. Az idén két lépcsőben végrehajtandó díjemelés így együttesen jóval 40 százalék fölötti áremelkedést jelent azoknak, akik nem jogosultak kedvezményre.

Munkatársunk még decemberben készített összeállítást a fővárosi "átlag"-háztartás várható költség-emelkedéséről, aminek legsúlyosabb tétele a távhődíjak emelkedése. Mintegy 240 ezer budapesti háztartás élvezi ezt a  szolgáltatást - írta lapunk. - Az átlagos fővárosi távfűtésszámla 2006 decemberében 12 ezer forintról szólt, januártól ez az összeg 37 százalékkal emelkedett, majd áprilisban, a fűtési szezon végén újabb - korrekciós célú - áremelés jön, méghozzá 8,4 százalékos.

Főtáv: ez így van rendjén

"A fővárosban hiába csavarja le valaki a lakásában a távfűtést - ha egyáltalán abba a 20 százalékba tartozik, aki megteheti -, mintegy 20 százalékkal magasabb számlát mindenképpen ki kell fizetnie" - olvasható lapunk pénteki számában. - "Ráadásul szociális díjkedvezmény is csak az elfogyasztott hő arányában vehető igénybe, ilyen megközelítésben tehát az alapdíjra nem. Mondhatnánk, a fővárosban sokkal jobban tudott lobbizni saját bevételeinek növeléséért a távhőcég, mint a többi településen. Balog Róbert, a Főtáv szóvivője egyik megközelítéssel sem ért egyet. Megfogalmazása szerint nem "nyertek" az alapdíj megemelésével, csupán pénzüknél vannak: a 2007 elején várható üzemeltetési költségeik - amelyek függetlenek az időjárástól - az alapdíjban jelennek meg, az energiadíj pedig átfutó tétel. Az egységes áremelést a fővárosi önkormányzat által korábban meghatározott 48-52 százalékos árarányok fenntartása érdekében határozták el, ráadásul más változat kidolgozásának voltak "szakmai, időbeli és egyéb" korlátjai is. A szóvivő leszögezte: úgy vélték, ha nagyobb mértékben emelnék a hődíjat, akkor egy esetleges kemény télen a több százezer forintos éves költség túlnyomó részét a hideg hónapokban kellene kifizetni. Inkább úgy döntöttek, hogy a várható költségeket egész évre elosztva terhelik rá a lakosságra. A főváros így döntött, más önkormányzatok máshogy mérlegeltek, és ez így van rendjén - szögezte le."

Szanyi Tibor: visszaélnek a monopol helyzetükkel

Szanyi Tibor szocialista országgyűlési képviselő korábban a NOL fórumán jelezte: Budapest XIII. kerületének egyik országgyűlési képviselőjeként érthetetlennek tartja a fővárosi távfűtési alapdíjak emelésének mértékét. Szanyi Tibor választókerületében igen számottevő a távhő szolgáltatást igénybe vevő lakosok száma. "Zömmel nyugdíjasokról, illetve munkajövedelmükből élő emberekről van szó. Függetlenül attól, hogy jogosultak-e különböző központi, illetve önkormányzati támogatások igénybevételére, konkrét tapasztalataik lehangolóak, kiszolgáltatottság-érzetük drámaian felerősödött" - fogalmazott a szocialista képviselő.

Szanyi Tibor a távhőszolgáltató szóvivőjének mai nyilatkozata ismeretében a NOL-nak megismételte: "A távhő szolgáltató (és nemcsak Budapesten) a szó legszorosabb értelmében visszaél monopol helyzetével, és a legkülönbözőbb, csavaros gondolatmenetű számítási képletek mögé bújik, s az évek során kialakult kapcsolatrendszerét felhasználva az árakban dönteni hivatott Fővárosi Önkormányzatot is zsebre vágja. Valójában oda jutottunk, hogy mindazok, akik ezekkel a kérdésekkel hivatalból is foglalkoznak, hovatovább nem látják a fától az erdőt. Évtizedes rutinok mozgatják a gondolkodásmódokat, az eredmény pedig az, hogy az emberek méltatlanul magas árakat kénytelenek kifizetni, a szolgáltató és a mögötte álló érdekcsoportok pedig tetemes jövedelmekre tesznek szert. Alighanem új fogalmat kell alkossunk, ez pedig a közszolgáltatói helyzettel való visszaélés. Amikor a magas árak bármelyik tényezőjét nézzük, ha azok piaci jellegűek, akkor azért, ha nem piaci jellegűek, akkor meg azért jelentenek minduntalan emelést emelés hátán. Bármi is a szolgáltató magyarázata, az alapdíjak drasztikus megemelését egyértelműen disznóságnak tartom, sőt megkockáztatom, hogy az alapdíj ténye is több mint aggályos.
Igazi megoldást az hozhat, hogy ha az érintett hatóságok és testületek a lakosság érdekében a sarkukra állnak, ezt határozottan követelem is tőlük, a lakosság pedig megszervezi saját érdekvédelmi eszközrendszerét. Politikailag elfogadhatatlannak tartom, hogy a kormány reformlendületébe csimpaszkodva bizonyos érdekcsoportok megvékonyítsák a lakosság pénztárcáját, s az ez ellen való fellépést a lehető legszorosabb értelemben vett közös érdeknek tekintem."

(NOL)