Az egyedi tárgyakért sokan hajlandók többet áldozni

Gotthárdi Balázs

Az asztalon van huzal, csavar és még takarításkor használatos dörzsszivacs is. Miközben forgatom a furcsa kellékeket, az építésznek tanuló lány félbeszakítja a huzalok csavargatását, és a készülő ékszerről felpillantva szívesen mesél szenvedélyéről. - Már kiskoromban mindent kilopdostam apukám szerszámosládájából, most is van itt olyasmi, ami onnan került elő. Már akkor nagyon megfogtak ezek az elemeket összetartó, férfias alkatrészek. Szép női ékszereket lehet csinálni belőlük. - A kitűzőknek nevet is adott, a csavarokból, anyákból és alátétekből született arcok mögött Valter, Vilma és Gizi lapul. - Jenőt elvitték - teszi hozzá szomorúan.

Nem sokkal arrébb halomnyi kalap hever egy asztalon. Színesek és egyéniek. Néhány közülük a hozzá tartozó táskán feszít. A gazdájuk orvosként végzett, aztán egy hirtelen váltással elkezdte a kalapoknak szentelni az életét. A szakmát soha nem tanulta, csak könyvekből, és a kalaptörténelemből szerzi ismereteit. A darabokat maga tervezi, és már van egy kis szalonja Budán. - Be kell jelentkezni, ha valaki szeretne vásárolni nálam - mondja Bara Marianne, és megigazítja a fején a helyes kis rózsaszín kalapot. - Leginkább külföldi vevőim vannak, más országokban van kalapkultúra. Nemrég Kölnbe, egy nagy esküvőre készítettem egy egyedi darabot, ahol a vendégeknek kötelezően fejfedőt kellett viselniük. Közben jönnek-mennek a látogatók, kalap föl, kalap le. Szeretnek próbálgatni, valahogy megváltozik tőle az ember.

Egy másik pulton apró, színes gombócokra leszek figyelmes. Amikor megpróbálom felemelni őket kiderül, ékszerekhez tartoznak - hajpánthoz, csathoz, fülbevalóhoz. Nemezből gyúrta őket és ott a helyszínen varrta rá éppen a gyöngyöket Nánai Bori, az alkotójuk. - Más is készít ebből az anyagból ékszereket, de nem ilyen gyöngyöset. Ez különleges. Karácsonykor rengeteget eladtam belőle. Nagyon jól kerestem. Az alapanyag mindig megtérül, igaz, hogy az árakat úgy határozom meg: ha valaki különlegeset szeretne, kénytelen megfizetni - mondja Bori, akit nem vettek fel az iparművészetire, de ez nem szegte kedvét. - Esztétika szakot végeztem, most egy újságnál dolgozom, de ha tehetném, csak ezekkel a kiegészítőkkel foglalkoznék.

A WAMP-on sok végzett iparművész is áruba bocsátja műveit: fotósok, keramikusok, textilesek, üvegesek, ruhatervezők, dizájnerek. Mindenből csak egy van, az ember szeretne mindent megfogni, megvizsgálni - sok mindent jó lenne hazavinni. - Kétféle vásárló létezik - jegyzi meg Mátrai Kriszta ruhatervező, a rendezvény egyik kitalálója és főszervezője -, vannak, akik körbesétálnak és viszszatérnek megvenni a kedvenceket. A másik típus pedig beleszeret valamibe, és nem tudja otthagyni. A WAMP-on vásárló találkozhat a művésszel, beszélgethetnek, az alkotó el tudja mondani tárgyai történetét, inspirációját. A látogató így sokat megtudhat a technikákról, a kiállított darabokról, és az alkotójuk gondolatairól. Szeretnénk, ha ez nemcsak egy vásárlási lehetőség, hanem egy egész napos program lenne az érdeklődőknek. Koncertekkel, kiállításokkal és a gyerekeknek játszóházzal. A Millenárison, a rendezvény téli helyszínén is sok az érdeklődő, de nyáron az Erzsébet téren még nagyobb lesz a forgatag, mert oda az éppen arra járók is betérnek. Szerinte az lenne az ideális, ha nemcsak kisebb galériák lennének elszórva a városban, hanem az alkotóknak mind lenne saját boltjuk. Hiszen ha más üzletekbe adják ki termékeiket, akkor a forgalmazó akár duplájára is emelheti az árakat.

A művészpiacon az iparosok teljes arculattal megjelenhetnek. Olcsóbb és drágább portékákkal egyaránt, sosem lehet tudni, kinek mi tetszik meg. A reklámlehetőségről nem is beszélve: minden asztalon megtalálható a névjegykártya, ha valaki nem tudja kivárni a következő WAMP-ot, személyesen rendelhet az alkotótól.

A művészpiac Európa nagyvárosaiban már régóta bevett szokás. Londonban, a Covent Gardenben több is megél egymás mellett. - Mi havonta egyszer szervezzük meg, de később gyakrabban is sor kerülhet rá - teszi hozzá a ruhatervezőnő. - A művészek egy része arra kényszerül, hogy a diploma után más területen vállaljon munkát, és az alkotás csak szabadidős tevékenységgé válik számukra. Rajtuk is sokat segít a WAMP, mert ha a termékek bekerülhetnek a piacra, a közönség megtalálása révén újra közel kerülhetnek választott szakmájukhoz.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen az építészettől kezdve a ruhatervezésen át az animációs filmezésig sokfélét lehet tanulni. A túljelentkezés mindig legalább tízszeres, de egyáltalán nem biztos, hogy a végzettek tanult szakmájukban el tudnak helyezkedni. - Attól függ, melyik szakunkon szereznek diplomát - mondja Fülöp József, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem sajtóügyekért felelős vezetője. - Az animáció, a grafika és a videó szakokról kikerülők helyzete aránylag egyszerűbb. Azok előtt, akik textilesnek, keramikusnak vagy ötvösnek tanulnak, az egyéni karrierlehetőség áll. Nekik természetesen ügyesebbnek kell lenniük. Attól is függ, egy szakon hányan végeznek. A vizuális kommunikáció évfolyamon hatvanan-hetvenen vannak. Az építészek kevesebben, évente tizenketten kapnak diplomát, ipari tervezőként pedig csak néhányan végeznek. Ők könnyebben helyezkednek el nagy cégeknél: tavaly a Mercedes és a Philips vett föl több fiatal tervezőt. A textilesek, divattervezők helyzete is javul: több kis műhely alakul, a tervezők összeállnak. A magyar könnyűipar kezd feltámadni - teszi hozzá Fülöp József.