Hogy az utóbbival kezdjem, ennek a hatalmas, volt szovjet köztársaságnak a növekedési számai meglehetősen imponálóak. Ma már talán nem annyira, mint egy éve, de az utolsók között lehetnek, akik panaszkodnak. A pénztárcákat megfekszi ugyan a korábban (nem utolsósorban Oroszország jóvoltából) alaposan engedményes közmű- és energiaárak emelkedése, de emiatt nem vonultak az emberek az utcára. Utcára azért vonulnak, mert Ukrajnában kétféle ukrán létezik - a keleti meg a nyugati - és ennek a megosztottságnak a politikai lenyomata ma épp olyan eleven, mint amilyen a "narancsos forradalom" idején, bő két éve volt. Ukrajnai oroszok, eloroszosodott ukránok, orosz anyanyelvűek és pravoszláv hitűek egyfelől; "igazi" ukránok, ukrán anyanyelvűek, katolikusok és görögkatolikusok másfelől. A vallásban egyébként talán nagyobb a keveredés, mint a gyökerekben.

A "narancsos forradalom" a nyugatiak győzelme volt az elnökválasztási eredményt meghamisító keletiek fölött, ám - Viktor Juscsenko elnöki megbízatásán kívül - a tényleges erőviszonyokon semmit sem változtatott. A parlamenti választásokat rá másfél évre ugyanis a keletiek nyerték: hősük, Viktor Janukovics, a korábbi elnök - Juscsenko ősriválisa - kormányfő lett. A sárkányfogat elvetették, idő kérdése volt, hogy mikor kel ki (megint).

A bosszúszomjas és ügyes Janukovics az elmúlt néhány hónapban kizárólag azzal foglalatoskodott, hogy - maga mögött tudván a parlamenti többséget - fokozatosan aláássa a "forradalmár" Juscsenko elnöki hatalmát. Hosszú, kormányfői machinációsorozat vezetett oda, hogy Juscsenko most, érezvén hatáskörének erodálódását, dekrétummal föloszlassa a parlamentet, és új választásokat írjon ki. (Ami persze ismét patthelyzetet eredményezhet.)

Nem az az eredendő baj azonban, hogy Juscsenko és Janukovics rivalizál; sőt, még az sem, hogy az ország eredendően kétfelé szavaz. Merő ostobaság Ukrajna minden problémáját arra redukálni, hogy Juscsenko a NATO, Janukovics meg Putyin felé tájékozódik.) Az eredendő baj az, hogy körülbelül ugyanannyi évvel a rendszerváltozás után, mint amennyit mi magunk mögött tudunk, Ukrajnában a nép választott képviselői nem voltak képesek egyértelműen rögzíteni a hatalmi ágak jogosítványait. Az alkotmány nem tartalmazza tiszta formában, hogy az úgynevezett középerős elnöknek, a miniszterelnöknek és a parlamentnek miben van és miben nincs illetékessége. Más szóval a demokratikus jogállam intézményei zavarosan működnek. Az alkotmányt tucatszor módosította ugyan a parlament, de mindig épp alkalmi koalíciók pillanatnyi érdekei szerint, nem pedig a hosszú távú jogalkotás szándékával. Jellemző módon: Janukovics miniszterelnök folyamatban lévő játszmája is arra ment ki, hogy képviselők átcsábításával, megvásárlásával kétharmados többséget szerezzen magának a parlamentben, s így eleve "béna kacsává" tegye az elnököt. A lényeg: Ukrajna kétlelkűségén aligha lehet változtatni, de az ország működésének demokratikus deficitjét közmegegyezéssel, a jövő érdekében fel lehet és fel is kell számolni. Az ezzel járó felelősség épp úgy Juscsenkóé, mint Janukovicsé, illetve fordítva.