
Az Anima belsõ köre
- Mivel készültök a közeljövőben? Felröppent már a hír egy közelgő remix- és egy koncertfelvételt rögzítő albumról. Mit tudsz róluk mondani?
- A tavalyi „We Strike” albumban még maradt annyi spiritusz, hogy azt egy remix-lemezbe ültethessük. És ehhez nagyszerű partnereink akadtak. Kim Cascone, a Twin Peaks zenei rendezője levélben írta meg nekünk, hogy szívesen dolgozna velünk, de ugyanilyen megtisztelő Hortobágyi László zeneszerző közreműködése is. A kortárs elektronikát Tigrics és Pozvakowski képviseli majd a lemezen, valamint a régiek közül a De-Phazz és a Transglobal Underground nevét kell még megemlítenem. A koncertlemez pedig egy jó pár éves zenekar élő lenyomatának tekinthető, amit azért most készítünk, mert szerintem most vagyunk a legerősebbek színpadon. Mindig is kísérleteztünk különböző irányokba, de most olvadt össze a dalos, táncolós oldalunk a kísérletezőbb, experimentális zenébe hajlóval. - Mi lesz még 2007-ben?
- Még a remix-es projekt, illetve a szintén készülő koncert-felvétel előtt egy közös, Anima Sound System–Najmányi László hangoskönyvet fogunk megjelentetni. Szórakoztató abszurd mese lesz két medvéről. Najmányi ötlete volt, de vele egy másik közös munkánk is készül „The Rise of Spions” címmel, ami egy, a Spions munkássága előtt tisztelgő lemez lesz. Ő még a 70-es években tagja volt ennek a formációnak, mely mindenkit megelőzve ’75-ben alakult, a nyugat-európai punkot és new wave-et próbálták itthon adaptálni, de végül Párizsba menekültek a kommunista elnyomás elől. Együtt dolgoztak Malcolm Mclaren-nel, Michel Giroud párizsi überdadaistával, de sajnos tiszavirág életű együttesnek bizonyultak, komoly és provokáló gondolataik ellenére.
- Miért éppen a Spions?
- Magyarországon beszélünk punkról, új hullámról és beszélünk alternatív kultúráról, de igazából nem ismerjük ezeknek a zenéknek a gyökereit. A Spions ebből a szempontból egy nagyon komoly gyökér, és talán most érett meg arra, hogy amellett, hogy tisztelgünk előttük, vegyítsük a Spionshoz méltó kísérletezéssel. Németh Gergővel ketten dolgozunk az ügyön, s a magyar zenei élet számunkra kedves alakjait kértük fel ezeknek a Spions-adaptációknak a feléneklésére.
- Van értelme ma lemezt kiadni itthon vagy akár külföldön?
- A lemezkiadásnak azért van értelme, hogy ne csak koncerten, hanem egy hanghordozón is el tudd mondani, amit gondolsz. Mi hasonlót gondolunk róla, mint Trent Reznor, aki szerint a lemez nem más, mint egy darab műanyag. Ez egy ellentmondás: egyrészt a lemezipar ellen vagyunk, másrészt idén négy lemezt adunk ki. Miért? Mert a lemezeknek meg kell születni, de nem egzisztenciális nyomásra, hanem belső késztetés hatására, bármennyire bután is hangzik ez manapság. A lemezkiadás jövőjéről meg annyit, hogy valószínűleg hamarosan írható cd-re fogjuk másolni a zenénket és koncerteken fogjuk osztogatni őket.
- Mennyire tolerálod a legális/illegális zeneletöltéseket?
- Mi mindig arra biztattuk az embereket, hogy töltsék le a nekik kedves zenéket és menjenek koncertre. Hiszen logikus, hogy ha sokan töltik le, akkor azzal arányosan többen ismerik meg, és így többször játszik a zenekar. Szerintem minden médiumot használni kell, hogy zenét adjunk és zenéhez jussunk. Én is vásárolok cd-t, bakelitet, de le is töltünk, hogy eljusson hozzánk a zene a világ minden tájáról, korlátlanul, s főleg időben. Minden legális, ami nem árt a zenének és az alkotójának, és akinek van esze, az kihasználja a technika adta új lehetőségeket. A gondolkodás azonban még nem lépett ki a tárcsás magnók korából. - Mennyire segíti a szakma egy lemez megjelenését? Akadályozza az a tény a zenészeket, hogy nem frissül a lemezkiadóknál dolgozók csapata?
- Tisztelet a kivételeknek, de ugyanazok az emberek cserélődnek a lemezkiadók élén, akik még a kádárizmusban kezdték meg a pályafutásukat. Anno ők és mai tanítványaik nem engedték szóhoz jutni például az említett Spions-t. Ezen nem kell keseregni, örülünk, hogy van már internet, és már nem a lemezkiadókon keresztül kell kapcsolatba lépni külföldi zenésztársainkkal. - Mi a helyzet a médiával?
- A hanglemezkiadásban és a televíziózásban is megállt az idő. Bekapcsolod és azt gondolod, hogy ’84-ben vagy. Ma agymosás van minden szinten, ezt mindenki tisztán láthatja. A zenetévé például még az a médium, amin keresztül tudunk kommunikálni, bár ott inkább a gimnazista korosztályt tudjuk csak megszólítani. Nekünk mindig is az volt a célunk, hogy segítsünk felvilágosítani, informálni az embereket. Hiszen a fontosabb társadalmi kérdésekben képtelenség eligazodni egy olyan országban, ahol egy hazug politikai elit áll szembe egy önmagát becsapó tömeggel. Minden változik, és egy igazi alkotónak fontos, hogy ne ragadjon le egy témánál. Mi mindig az adott pillanatra szeretnénk reagálni.
- Ez alapján be tudod határolni, hogy kinek szól a zenétek?
- Azoknak, akik hajlandóak arra, hogy értékeljék az életüket, képesek továbblátni a kereskedelmi tévék kínálta álhíreken és nyitottak a kritikára, sőt, korra, nemre való tekintet nélkül hajlandók megújítani az életüket. - Vannak olyan zenekarok itthon, akik hasonló elveket vallanak?
- Persze. Ha nem is nagy számban, de vannak olyan zenekarok, amik már hosszú évek óta erről beszélnek. Például a Korai Öröm, akik ha nem is aktuálpolitizálással, de szintén társadalomtudatos tevékenységet végeznek a környezetvédelem és a béke kérdésében. Lovasi András, vagy a PASO tagjai pedig legalább annyira tudatosan gondolkodnak, mint mi, de a fiatalabb generációknál is kiütközik ez a mentalitás, még ha félárbocra eresztik is a szemhéjukat az emo lifestyle jegyében. - Kik jelentik az Anima Sound System-et?
- Hazánkban ha látnak egy képen egy együttest, akkor rögtön elképzelik, hogy milyen kapcsolatok húzódnak meg a tagok között. És nem veszik észre, hogy nem csak olyan zenekarok vannak, akik gyermekkoruktól fogva együtt, egymásért zenélnek, hanem vannak olyanok is, mint mi, akiknél van egy-két központi figura, és köréjük gyülekeznek a többiek. A mi „kontingensünk” két alapemberből, Gergőből és belőlem áll. Mi ketten, napi rendszerességgel komoly időbeosztásban dolgozunk, komponálunk és gondolkodunk együtt, de nagyon sokan vannak körülöttünk, akik komoly segítségünkre vannak abban, hogy a külvilág felé fordítsuk munkánkat és gondolatainkat.
- A február 16-i koncertfelvételen a We Strike albumon hallható összes énekes megjelent. Mennyire terveztek velük hosszútávra?
- Ez csak egy különleges alkalomnak tekinthető. A Londonban élő Jeremy Thompson énekli a legtöbb számot a lemezen, és ő mindig velünk van. Felszáll koncert előtt két nappal Londonban, Budapesten leszáll, visszük próbálni, utána koncertre, a buli után még pár napot itt tölt, aztán hazautazik. - Közeledik a fesztiválidőszak. Merre fogtok játszani tavasszal-nyáron? - Játszunk itthon is, külföldön is. Egyenlőre Szerbia, Szlovákia, Erdély biztos, de a Volt fesztiválon például nagy kedvencünkkel, a Roots-szal játszunk együtt. Ősszel pedig Gergővel több lemezjátszós-laptopos live-ack-turnéra is indulunk, amely a party és koncert közötti köztes állapotot próbálja, aktív, rockos hangzással, kisebb klubokban prezentálni. - Mivel foglalkozol, amikor éppen nem zenélsz?
- Nemrég a barátaimmal csináltunk egy könyvkiadót, ahol társadalomfilozófiai, politikai és szépirodalmi műveket szeretnénk kiadni. Úgy gondoljuk, hogy a bulvárosodás, a napi politikának való „lefekvés” és a társadalmi felelőtlenség manapság gigantikus méreteket ölt hazánkban, és ez ellen próbálunk tenni valamit szerény eszközeinkkel. De emellett szeretnék minél több munkát fordítani az indy.media.hu támogatására, amely ma egyedül beszél magyar nyelven radikálisan a környezettudatos, alternatív attitűdről.
|