Idegenforgalmi és szálloda szakosok Mannheimben szembesültek szakmájuk magas gyakorlati követelményeivel

Jámbrik Janka

Répás Judit: Amikor megérkeztem Belgiumba, nem tudtam, mit kezdjek az életemmel. Az ottani tapasztalatok hatására annyi elképzelésem lett, hogy egy élet kevés lesz a megvalósításához.
Móricz Simon Az emberek mindenütt egyformák, és mindenütt hasonló problémákkal küzdenek, legfeljebb a nagyságrend vagy a hangsúlyok mások. Minél több fiatalnak kellene világot látnia, de aztán hazajönni, és itt hasznosítani, amit külföldön megtanult - állapítja meg Répás Judit, aki a Miskolci Egyetem vezetésszervezés szakán szerzett diplomát. Ő leginkább kalandvágyból töltött el fél évet Angliában és két hónapot Németországban, és főként emiatt pályázta meg annak idején az egyetemen adódó, véletlenül meghallott külföldi gyakorlati lehetőséget a Leonardo da Vinci program keretében is. Így került féléves ösztöndíjjal Antwerpenbe, az Agfa Graphics központjába, ahol a vállalat k+f osztályának gyakornoki rendszerét kellett fejlesztenie, illetve Közép-Európa egyetemeivel gyakornoktoborzási rendszert működtetnie az általa kidolgozott stratégia alapján. Napi feladatai közé tartozott a versenytárs cégek hasonló rendszereinek elemzése, a legjobb gyakorlatok gyűjtése és alkalmazása, de kipróbálhatta a gyakorlatban az egyetemen elsajátított humánerőforrás-menedzsment és marketingismereteit is a gyakornokok európai toborzása során. Emellett neki kellett megújítania a cég on-line jelentkezési rendszerét is.

Persze nem ment minden zökkenőmentesen, noha az egyetem Leonardo irodája példásan megszervezte és elintézte a gyakorlat adminisztrációját. - Mindazonáltal elkelt volna egy tájékoztató arról, hogyan kell az utazásokat megszervezni, tárgyalni az irodákkal vagy épp a biztosítóval - mondja Judit. Szerinte a külföldi fogadó szervezetek felkészültségén is van még mit javítani. Hiába érkezett meg ugyanis Belgiumba hatalmas tettvággyal, eleinte nem tudott érdemi munkát végezni, mert a nyári szabadságok idején toppant be, és a kijelölt mentora is távol volt.

Az is gondot okozott számára, hogy alig kapott visszajelzést a mentorától arról, jól végzi-e a dolgát. Pár hónap után magának kellett kitalálnia a feladatokat, mivel a fogadó intézménynél senki nem tudta, milyen tudású gyakornokra számíthat, és nem is volt senkinek a feladata, hogy kiderítse, mennyire terhelhető, fejlődőképes, milyen bonyolultabb feladatok ellátására alkalmas még. Aktivitásának köszönhető - és mindenképp munkája elismeréseképpen értékelhető -, hogy végül fél évvel meghosszabbították leonardós ösztöndíját, sőt a gyakorlat letelte után állást is ajánlottak neki Antwerpenben.

- Én azonban haza akartam jönni. Amikor megérkeztem Belgiumba, céltalan voltam, nem tudtam, mit kezdjek az életemmel. Mire a gyakorlat véget ért, az ottani tapasztalatok hatására annyi elképzelésem lett, hogy egy élet kevés lesz a megvalósításához - mondja a 27 éves mátranováki lány. Elsősorban szűkebb pátriájában szeretne segíteni a fiataloknak, hogy jobban megismerhessék a rendelkezésükre álló lehetőségeket. Tervezi egy gyerekeknek szóló nemzetközi csereprogram létrehozását is: ez egy hosszabb nyelvi tábor lenne, ahol az angoltanulás mellett a kicsiket toleranciára, egymás elfogadására nevelnék.

Idén az Egész életen át tartó tanulás programjában összevonják a korábbi Leonardo da Vinci és az Erasmus programot, így a felsőoktatás hallgatói is pályázhatnak majd külföldi szakmai gyakorlat támogatására. A két eltérő rendszer összehangolásának nyárra be kell fejeződnie. Az új pályázati rendszer szemléletváltással is jár, hiszen a Leonardo alapvetően rövidebb projektre épült, és jobbára a szakképző intézményeknek szólt, emellett megesett, hogy évente változtak a külföldi partnerek. Ezzel szemben az Erasmus mindig is inkább tanévekre épült, és nem tanszéki, hanem összegyetemi koordinációt igényelt, továbbá - mivel szélesebb tömegeknek szólt - kisebb összegű ösztöndíjakat lehetett megpályázni.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen például az a legfőbb probléma, hogy a korábbi EU-s oktatási programokban többnyire mindig csak egy-egy tanszék vagy kar vett részt, és hiányzott az intézményen belüli egyeztetés, rendszeres kommunikáció. Ezért tartják szükségesnek egy központi, főleg adminisztrációs és pénzügyekkel, valamint a tanszékek közötti gördülékenyebb együttműködés elősegítésével foglalkozó iroda kialakítását.

Több olyan iskola is akad, ahol a személyes ellentétek és az egyéni érdekek védelme is akadályozza a rendszer kiépülését vagy hatékonyabb működését. - Meglehetősen nehézkes a külföldi fogadó szervezetektől érkező észrevételek, kérések átültetése az oktatásba. Azok a cégek könnyebben tudják érvényesíteni elvárásaikat, amelyeknek hazai leányvállalata van, de akadnak oktatók, akik munkájuk kritikájaként érzékelik a visszajelzéseket - mondja Bikfalvi Péter, a Miskolci Egyetem professzora. Véleménye szerint megoldatlan a külföldi gyakorlatok formális elismerése - akár kreditekkel is - az egyetemen. A jelenlegi rendszerben még a belföldi szakmai gyakorlatokról hozott igazolások valóságtartalmát is alig ellenőrzik a tanárok, egy határon túli gyakorlatnál ez hatványozottan nehezebb.

Az már most kétségtelen, hogy az intézmények kihasználják a váltásban lévő sanszot. - Korábban a felsőoktatásból alig 100-140 hallgató utazott a program keretében külföldre, ezzel szemben az idén eddig csaknem 900 szakmai gyakorlatos utazásához kértek támogatást az iskolák - mondja Bokodi Szabolcs, a Tempus Közalapítvány Erasmus koordinátora.

Szakértői tanulmányutak költségeinek támogatására pályázhatnak az oktatás területén vezetéssel, értékeléssel, továbbképzéssel, tanácsadással foglalkozó szakemberek április 30-ig. Az egyhetes külföldi tanulmányút során a résztvevők megismerhetik a fogadó ország oktatási rendszerét és gyakorlatát, tanulmányozhatják a szervező intézménynek valamely pedagógiai területen elért eredményeit, és be kell mutatniuk a hazai gyakorlatot. A tanulmányutak leírását a Tempus Közalapítvány honlapjáról is elérhető online katalógus tartalmazza. Az elnyerhető támogatás összege országonként 1000-1500 euró. A támogatás az utazás, a biztosítás, a szállás, az étkezés, a helyi közlekedési, valamint az adminisztrációs és a kommunikációs költségekhez járul hozzá. (MTI)