G. Szabó Judit

- Amikor elhangzott, hogy esetleg kötelező olvasmány legyek, behúztam a nyakam. Engem kötelezővé tenni! Olyan haszontalan gyerek voltam. Az érettségiig nem is olvastam kötelezőt, az olyan volt, mint a karének, ami elől az ablakon másztam ki, de előtte kidobtam a táskámat. Hiába, nehezen ismeri ki magát az ember az élet dolgaiban, ha hét-, nyolc-, tíz- vagy tizenöt éves - kuncogja, majd megjegyzi, habár ez az első irodalmi díja, a ceremónián mégis annak örült a legjobban, hogy nem posztumusz díjazták.

- Szabó nagymamánál lakott Goldmark Károly zeneszerző, miatta mind a nyolc gyerek megtanult valamilyen hangszeren játszani. A varrónő nagymama így nyugtázta a nem mindennapi esetet: "micsoda zenebolond család" - idézi a családi legendárium egyik történetét a Sopronban élő nyolcvankét éves írónő, majd elsorolja, először tanító néni szeretett volna lenni, eljutott a diplomáig, amikor rájöttek, jól rajzol. Felvették a képzőművészetire, onnan átment a közgazdasági egyetemre. A közgazdaságtan nem érdekelte, akkor következett a Műszaki Egyetem. Mint mondja, az angyalföldi kazángyárban kollégáinak olvasott fel először derűs történeteket. Ők biztatták, küldjön el belőlük néhányat újságoknak. Közel kétezer szösszenete jelent meg, mielőtt a Móra Kiadó gondozásában megszületett az első pöttyös könyve: Hárman a szekrény tetején.

- Az akkori lányregények vaníliaszagúak, bégetők, bárányfelhősek voltak. A lányaim gimnáziumba jártak, és egészen másfajta élményeket hoztak haza. Rengeteg életrajzi elem van a könyveimben, nem él meg papíron az, aki a valóságban nem élt.

A macskát visszafelé simogatják című könyvében diákargóban fogalmazza meg, hogyan lehet rosszul szeretni. Ezt a történetet fordították le a legtöbb nyelvre. - A kiadónál a főszerkesztő azt mondta, "ezért a szövegért engem kirúgnak a pártból", de a nyomdaipari technikumos gyerekek laponként vitték haza elolvasni. A tanárok tiltakoztak a nyelvezete miatt, a könyvesboltok polcairól azonban pillanatok alatt eltűnt.

G. Szabó Judit felidézi, hogy a Nemzetközi Könyvfesztivál idején a Móra Kiadó szervezésében megtartott pódiumbeszélgetésre óriási tömeg gyűlt össze. - Végre nem azon fanyalogtunk, hogy nem olvas a gyerek. Annyian ültek velünk szemben, hogy alig fértünk el a teremben. Add oda a gyereknek a könyvet, foglalkozz vele, akkor olvasni fog - mondom én, aztán vagy így van, vagy nem. Hiszek a szeretetben és a humorban. Fontos, hogy a gyerek érezze, akkor is szeretik, ha komisz és nagyszájú, ha nem hoz ötösöket, és időnként tönkreteszi a felnőttek életét. Tulajdonképpen erről szólnak a könyveim - mondja, majd két új pöttyös kötetét hozza szóba.

A Rózsás Letícia és az idei könyvhétre megjelenő Madárijesztő-ház egyszerre szerelmi történet, krimi és kísértethistória. A gyerekek igenis olvasnak, ha kevesebbet is, mint annak előtte, de sokkal többet, mint a felnőttek. Ám az életük annyira pörög, hogy emiatt érzik az olvasást unalmasnak - magyarázza, miért tért át a krimire.

- Minden évben jön ki új könyvem. Ötlet mindig van, a gyerekíró egyik jutalma az, hogy ébren tartja a képzeletét, hiszen a gyerekek végtelen képzeletével kell versenyeznie, a másik, amikor azt hallja a könyvtárakban, hogy az ő könyveit mind kikölcsönözték.