Ukrajna a függetlenség és a rendszerváltozás utáni 15. évben tragikusan áll. Semmi és senki sincs a helyén. Két éve a mai miniszterelnök rezsimje elcsalt egy elnökválasztást; erre jött a "narancsos forradalom" és Juscsenko megválasztása. A tavalyi parlamenti választásokon azonban jött a reváns: a "csaló" Janukovics és koalíciója nyert. Amely, ugyancsak revánsvágyból hozzálátott a "félerős" Juscsenko jogköreinek elsorvasztásához. Válasszal az elnök se késlekedett: az idén áprilisban egy szerfelett gyönge ürügygyel - hogy tudniillik a miniszterelnök a hatalom "kisajátítására" tör - feloszlatta a parlamentet. Amely viszont úgy döntött, hogy nem oszlik fel - és az Alkotmánybíróság mind a mai napig nem tudta eldönteni, jogszerű volt-e a feloszlatás? Aztán megint Juscsenko lépett: elbocsátotta a Janukovics-párti főügyészt, aki azonban jogszerűtlennek minősítette ezt az intézkedést, és maradt. Az ugyancsak Janukovics-párti belügyminiszter rendőröket vezényelt ki a főügyész védelmére, amit Juscsenko elnök azzal vélt parírozni, hogy kivonta a belügyminiszter hatásköréből a szovjet érából itt maradt "belügyi csapatokat", és Kijevbe vezényelte őket. Jött a tragikomédia: e csapatok jelentős részét a miniszterelnökhöz hű közlekedési rendőrök már útközben feltartóztatták. Közben az elnökpárti "ideiglenes főügyész" vizsgálatot indított a kormánypárti belügyminiszter ellen...

E mesés sorozatnak két, nem mesés és vicces, minden uniós és NATO-normától idegen, veszedelmes mozzanata volt: a rendvédelmi erők mozgósítása. Kifejezett rendészeti erőszak alkalmazása politikai döntések véghezviteléhez, illetve kivédéséhez. Ha vezető politikusai készek ilyesmire, akkor Ukrajna ma teljességgel alkalmatlan arra, hogy bármilyen európai vagy euroatlanti szervezetbe integrálódjék. Mondanék egy további érvet is. Ez idő szerint már csönd van. Juscsenko és Janukovics kiegyezett: szeptemberben új választásokat tartanak. Ők ketten vasárnap már kint ültek a Sahtar- Dinamo kupadöntőn, ami akkora esemény Ukrajnában, hogy még a tüntetők kedvét is elveszi az utcai zajongástól. Ott ültek tehát ők, békepipával a szájukban - Ahmetov és Szurkisz, a két milliárdos klubtulajdonos mellett. A fáma az, hogy ezek, főként az ország leggazdagabb embere, Ahmetov, bírta rá az akár véres kakaskodásra is hajló feleket a békekötésre. Merthogy: Ukrajnában úgyis az történik, amik az oligarchák akarnak. Ilyen alapon Ahmetov akár el is csaphatja a miniszterelnököt, végtére is ő pénzeli annak pártját.

Ez volna az "európai Ukrajna"? Az ország demokratikus deficitjét a választások önmagukban képtelenek ledolgozni,. Akármi lesz is a végeredmény, kezdődik minden elölről, ezt megjósolhatom.