A helyzet Heiligendamm után nemhogy javult volna; rosszabbodott. Sértő metaforával szólva Bush leszakította önnön karavánját az orosz kutya ugatásáról, holott tudja talán, hogy ha Koszovó egyoldalúan - BT-határozat nélkül - deklarálja a függetlenségét, abból csak anarchia születhet, mert nyomban kérdésessé válik a tartomány jelenlegi, ENSZ általi igazgatása, s a NATO-csapatok jelenléte is. Az oroszok körömszakadtáig fognak ragaszkodni ahhoz, hogy a kérdésben csak érvényes BT-határozat dönthessen, habár ők is tudják talán, hogy a koszovói albánok függetlenségi törekvéseit hosszabb távon nem lehet feltartóztatni. Az orosz makacsságnak vannak belpolitikai okai (például a csecsen szeparatizmus), és stratégiaiak is, hiszen Bush Tiranában az albán, a macedón és a horvát vezetőkkel a Balkán újabb országainak a NATO-ba való, gyorsított ütemű integrálásáról tárgyalt, miáltal - orosz percepcióban legalábbis - még szorosabbra zárul az a katonai/politikai gyűrű, amelynek darabjai a NATO-bővítésből, a Fekete-tenger mellékén létesítendő amerikai támaszpontokból, a tervezett cseh- és lengyelországi rakétatelepítésekből rakhatók össze.

Semmi jel nem utal arra, hogy a Bush-agenda, benne még az orosz- amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások iránti teljes, immár fél évtizedes közönnyel, akár egy percre is megtorpanna. De van Putyin-agenda is, mégpedig új. "Dokumentuma" a Heiligendammot követő hét végén született, Szentpétervárott. Itt tartották minden idők legnagyobb orosz-nyugati üzleti fórumát, tucatnyi multi első emberének a részvételével. E fórum Putyin győzelme volt ama atlantista fenyegetések fölött, hogy ha Oroszország nem "kooperatívabb" a világpolitikában, akkor a befektetők elfordulnak tőle. Nem fordultak el, s én nem azt olvastam ki a tudósításokból, hogy nagyon érdekelné őket Koszovó.

Másfelől volt egy Putyin-beszéd: frontális támadás ama világpolitikai, gazdasági és pénzügyi rendszer ellen, ahol minden hatalom a világ legfejlettebb országaié, s amelyben kisebbségi szerepre vannak kárhoztatva az egyre meghatározóbb feltörekvők, Kína, India és persze maga Oroszország. Téved, aki paradoxont sejt a Bush-politika elleni fellépés és az amerikai tőkebevonás szándékának egyidejűségében. Bush illékony, a dollár nem - sugalmazta Putyin.