Alkotmánybíróság egyetlen határozatával minimum kreatív módon kiegészítette, kevésbé nagyvonalúan: nehezen követhető logikával felülírta alaptörvényünk vonatkozó rendelkezéseit. Mint ismeretes, az Országos Választási Bizottság (OVB) a taláros testület iránti szakmai és demokratikus alázatra hivatkozva szintén áldását adta az orbáni projektre. Talán az is közrejátszott ebben, hogy a Fidesz és a KDNP delegáltjai még az ülés, tehát az érdemi vita előtt írott manifesztumukkal próbálták morális prés alá vetni az OVB kormánypárti tagjait. (Még kisebb, referendumpárti utcai tüntetés is volt a döntés napján, bár nem gondolom, hogy ez befolyásolta volna a főszereplőket.) Ilyen előzmények után az OVB tele kételyekkel bár, de végül nem mondhatott mást, mint hogy: ám legyen.

Hogy miért e rossz szájíz? Mert aggasztó precedens született a költségvetési bevételekről szóló kormányzati döntések mozgásteréről. Mostantól ezeket maga A NÉP (csupa nagybetűvel) írhatja majd felül, ha úgy tartja kedve, bár az alkotmány egészen hasonló ügyben mintha másként fogalmazna. Jó hír, hogy csak egy bizonyos, közelebbről meg nem határozott nagyságrendig van mód "társadalmi vétóra", és hogy az állami kiadások ezután is népszavazási tabutémának számítanak.

Ember nincs, aki tudná, hogy mindez hová vezet. No, nem a konkrét, asztalon lévő referendum, hanem a spontán alkotmánymódosítás - és nem is feltétlenül egy éven belül értve, hanem távlataiban. Hiszen a Fidesz most a győzelem mámorító illatát érzi ugyan, de titkon tudnia kell (már ha komolyan veszi önmagát), hogy egyszer ők is lesznek még kormányon. Vagyis előbb-utóbb ők is átélik majd, hogy milyen folyvást remegő kézzel, a népharagot kalkulálgatva döntéseket hozni közös fiskális dolgainkról. Talán egyszer ők maguk sírják majd vissza a normává tett polgári engedetlenség előtti időket. De addig sok víz lefolyik még Gyurcsány Ferenc homlokán. Az irracionális viták hónapjai következnek. Ilyen időkben a földtől elrugaszkodott populizmus esélyei kétségtelenül jobbak - mégpedig nagyságrendekkel. Mert fizetni senki sem szeret, az olcsó hús közmondásos levéről szóló fordulat igazságára pedig várhatóan kevesen lesznek fogékonyak a mostani, megszorításos időkben. Beszéljünk világosan: hacsak valamiféle, ma még nem látható csoda folytán nem billen át a közhangulat, a népszavazáson részt vevők többsége minden bizonnyal nemet mond majd a vizitdíjra, a tandíjra, s jó eséllyel a többire is. (Talán csak az a kérdés, hogy ügydöntő lesz-e mindez.)

A demokrácia piros betűs ünnepe - hallom előre az ellenzék szavait. Szerintem meg csak a paródiája. De nincs kedvem nevetni.