A szénszálas 'gepárdlábak' segítettek Oscar Pistoriusnak, hogy felülmúlja legjobb sporttársait

Aimee Mullins nem tartja magát rokkantnak

Mullins új, a hagyományostól kissé eltérő lábakon él. A versenyekhez használt végtagok például szénszálakból készültek, alakjuk pedig leginkább egy gepárd lábára emlékeztetnek. Elegáns alkalmakhoz viszont szexis cipőkbe bújtatott, formás lábakat hord. Mullins nem tartja magát rokkantnak, úgy véli, az új technológia és a pozitív hozzáállás vezette el ahhoz, hogy gyógyításra szoruló testi fogyatékosságát az emberi felemelkedés lehetőségeként élje meg.

És nincs egyedül. Nemrégiben a Massachusetts Institute of Technology találkozóján vett részt más amputáltakkal, atlétákkal, zeneszerzőkkel, technológusokkal és kvadriplégiásokkal (négy végtagra bénult emberekkel) együtt, hogy arról beszélgessenek, miként képesek az innováció eredményei és lehetőségei az egészséges testtel és rokkantsággal kapcsolatos felfogásunkat megváltoztatni. Nem kevesebb a céljuk, mint ennek az eddig fennálló, hatalmas szakadéknak a teljes leküzdése. Nem egyszerű kerekes székekről és hallókészülékekről beszélgettek! A résztvevők egy része már most soha nem remélt és nem gondolt mértékű segítséget kapott a műszaki fejlesztések révén.

A 48 éves Annette Coker például 2002-ben válltól lefelé bénult le egy autóbalesetben. Két implantátumot ültettek a mellkasába és egy tucat, izmait stimuláló kisebb elektródát a nyakába és a karjaiba, így képes szájához emelni az ételt, megvakarni a fejét. Mivel újra használni tudja a kezeit, az emberek normálisnak tekintik.

Nálunk 5,7 százalék él fogyatékkal

Más kvadriplégiásokat abban segítettek, hogy művészi tehetségüket fejlesszék ki. A 32 éves Dan Ellsey szélütéstől bénult le nyaktól lefelé. Bár beszélni nem tud, zenét szerez, és saját műveit elő is adja. A gyermekek zenei képzéséhez használt szoftvert a fejére erősített és fejmozgásokkal irányított infralámpával működteti.

A szoftverfejlesztő Media Lab egyik orvosbiológus mérnöke, Hugh Herr, aki 17 évesen sziklamászás közben maga is elvesztette mindkét lábát, meggyőződéssel vallja, hogy a művégtagok egy nap nagyobb lehetőségeket adnak majd viselőjüknek, mint az eredetiek. Ma a paralimpiák részvevői még lassabbak, mint az olimpiáké, de ez hamarosan megváltozhat.

Oscar Pistorius, a "leggyorsabb lábnélküli" cím boldog tulajdonosa ezt el is kezdte bebizonyítani. Márciusban ezüstérmes lett a dél-afrikai nemzeti atlétikai bajnokságon. 400 méteren 46,56 másodpercet futott. A verseny többi résztvevője egészséges futó volt, míg Pistorius két lábra amputáltként Mullins "gepárdlábaihoz" hasonló művégtagot használt. A Nemzetközi Atlétikai Szövetségnél most azon vitatkoznak, hogy Pistorius a jövőben részt vehet-e egészséges futóknak szervezett versenyeken. Ellenzői azt állítják, "gepárdlábai" miatt igazságtalan előnyt élvez a többiekkel szemben.

A legtöbb művégtag-specialista szerint ez rosszindulatú hozzáállás, legalábbis ma. A műláb ugyanis energiát tároló rugóként működik, amikor talajt ér, majd egy részét visszaadja a futónak, éppúgy ahogy az inak teszik egy egészséges boka esetében.

Herr, aki egész életét a művégtagok tervezésére tette fel, most olyan műboka kifejlesztésén dolgozik, ami minden lépésnél több energiát ad vissza viselőjének. A műlábakban egy-egy elemmel működő motor helyettesíti az izmok munkáját. Május végén próbálta ki a vadonatúj végtagokat, és igazán elégedett volt. Kimutatták, hogy az új fejlesztésű lábak használója 20 százalékkal kevesebb energiát használ fel járáskor, mint a hagyományos művégtag használatakor, és Herr szerint a járásmód is teljesen természetesnek tűnik.

A jövőben olyan lábat akar tervezni, ami minden szempontból jobb teljesítményű, mint az eredeti. Addig speciális végtagokat tervez speciális célokra: egy olyat, ami futásban jobb, mint az eredeti, egy olyat, ami a sétában, és egy harmadikat, amivel jobban tud mászni.