A majdhogynem negyven éve működő szolgálat alapvető feladata a nyelvi gyorssegély. A telefonon vagy interneten érkező kérdések kilencven százaléka ugyanis a helyesírással függ össze.

- A telefonoknál ülve azt gondolhatná az ember, hogy a helyesírás a nemzet szívügye - mondja Kardos Tamás, aki 88 óta fogadja a hívásokat, és tapasztalatait egy nemrég elkészült tanulmányban foglalta össze. Ám a négy fal között felkeltett illúziót hamar ellensúlyozzák odakint egy-egy forgalmasabb utca vagy áruházi prospektus hevenyészett feliratai. A betelefonálók között azonban egyre több a hivatalos ügyfél: bank, biztosító, állami szerv. Az ő esetükben nyilván nem a kíváncsiság a fő motivációs erő, hanem a társadalom támasztotta követelmények.

A korrekt helyesírás ugyanis presztízsnövelő hatású, mint ahogy bizonyos körökben a nyelvhelyesség még ma is a műveltség kötelező része. A presztízsveszteség mögött azonban néha jóval prózaibb okok is meghúzódhatnak: egy-egy márványtábla feliratának felvésése előtt ma már egyre többen ellenőrzik a szöveg helyességét. A reklámügynökségek is gyakori ügyfelek: szlogeneket, egy-egy szó vagy kifejezés rejtett jelentéseit firtatják. Vagy épp arra kíváncsiak, hogy a "herseg a foga alatt az alma" mondatban a "herseg" mennyire elegáns. Mert ha nem, akkor másra kell kihegyezni a fogpasztareklámot.

A legtöbb gubancot az egybe- és különírásra vonatkozó szabályok mellett a különböző helyesírási gyakorlatok összeegyeztetése okozza. A rheuma például felbosszanthatja az akadémiai szabályokon felnövő pácienst, de az orvosok számára ebben nincs semmi meghökkentő. Az is előfordul, hogy a betelefonáló győzi meg igazáról a nyelvművelőt.

- A lapos tetőt én külön írnám, de az ügyfél meggyőzött róla, hogy végül is ez egy tetőfajta, így az egybeírás a helyes változat - magyarázza Kardos. Hasonló fejtörést okoz a hivataloknak a "veszélyes hulladék tároló" helyes alkalmazása. A veszélyes hulladéktároló ugyanis a tároló veszélyességére hívja fel a figyelmet, míg a veszélyeshulladék tároló már a tároló milyenségét hangsúlyozza. A megoldás egyébként a veszélyeshulladék-tároló lehet. A külön vagy egybe dilemmát legtöbbször az értelmezés dönti el. A melegágy helyesírása is attól függ, hoz fel egy példát Kardos, hogy ki kel ki belőle: a paradicsom vagy én.

A betelefonálók vérmérséklete is megérne egy tanulmányt. Van, aki azért emeli fel a kagylót, mert szerinte igazságtalanul húzták alá pirossal a fia dolgozatában a játszuk szót (nem igazságtalanul), mást viszont a parlamenti szleng dühít fel. Megint mások ki nem állhatják a "tíz óra magasságában"-szerű időmeghatározást, és azt kérik, hogy valamiféle rendelettel söpörjék ki a nyelvhasználatból az effajta pongyolaságot. Ilyenkor az sem árt, ha némi pszichológiai jártassága is van a nyelvművelőnek. Volt idő, amikor a legtöbben a slágernek számító "böszme" szó gyökereire (dunántúli tájszó) voltak kíváncsiak. Másokat egy-egy földrajzi elnevezés vagy épp vezetéknevük eredete érdekli. Ilyenkor előfordul, hogy a munkatársak hívják vissza - kis kutakodás után - az érdeklődőt. Arra azonban vigyáznak, hogy ne adják ki saját elérhetőségüket: az egyik kolléga, miután személyes e-mail címéről válaszolt, csakhamar tekintélyes internetes ügyfélkört "épített ki" magának.

És vannak persze a hitkérdések. Amikor valaki úgy telefonál be, hogy azt várja, minél inkább erősítsék meg véleményében a szakértők. Igen, valóban a suméroktól származunk, valóban a magyar nyelv a leggazdagabb a Kárpát-medencében, és igen, minden bizonnyal mi találtuk fel a spanyolviaszt. Csak a heves vérű latinoknak valahogy jobb volt a marketingjük...