Thorne, Sander, Hunt, Hayes, Geyer: What I will do when democracy comes - Mi teszek, ha eljön majd a demokrácia?, 2007.

László Zsuzsa

Jürgen Stollhans: Caput mortuum, 2007.
László Zsuzsa Ez a kiállítás pedig megtesz mindent azért, hogy ne tankönyv-ízű tudást kínáljon a látogatóinak, és azért is, hogy az efféle nemzetkarakterológiai általánosításokat elkerülje. A kiállítótérből száműztek minden magyarázó szöveget, a legalapvetőbb információk is a katalógusba kerültek. Olyannyira, hogy a művek mellett fel se tüntették az alkotójuk lakóhelyét.

Sokan pedig épphogy tanulni szeretnének, még több háttér-információt, magyarázatot, útbaigazítást igényelnek. A kurátorok viszont nem írtak szokásos magyarázó tanulmányt, hanem inkább a válogatás és a művek csoportosításának személyes, intuitív szempontjait hangsúlyozzák. A művészeti vezető, Roger M. Buergel kikölcsönözhető i-podokra rögzítette a sajátos zenei betétekkel fűszerezet, bizalmas hangvételű, ugyanakkor filozófiai kérdéseket is érintő kommentárját. Munkatársa, Ruth Noack pedig az egyik helyszín bejáratánál több napon keresztül fogadta a látogatók észrevételeit. Kérdésekben nem volt hiány.

Aki még mindig tanácstalan, az jelentkezhet egy tárlatvezetésre, viszont ebben az esetben ő számíthat kérdésekre. Több helyszínen beszélgető-sarkokat alakítottak ki: a csoportok időről időre leülnek a kiállítás szerves részét képező székekre és a tárlatvezetővel egyenrangú félként vitatják meg a műveket. Hogy senki ne gondolja, hogy csak a szakértők beszélhetnek a művészetről, a helyi középiskolák tanulóit is felkérték, hogy tartsanak tárlatvezetéseket.

Ez a program része az idei documenta egyik legfőbb missziójának. A kasseli lakosok korábban gyakran ellenségesen viszonyultak a documentához, amiben csak felhajtást és tömeget látták. Ezt elkerülendő, most a helyieket is bevonták a kiállítás-szervezésbe. A kurátorok és a művészek különböző hátrányos helyzetű és informális csoportokat reprezentáló 40 fős képviselő testülettel vitatták meg a terveiket.

A szervezők arra is figyeltek, hogy a nemzetközi közönség és szakértők érdeklődését is felkeltsék. Itt is fordított tanulási szituációt teremtettek: három kérdést fogalmaztak meg, amik a kiállítás visszatérő motívumai, és világszerte 90 művészeti folyóiratot kértek fel arra, hogy cikkekkel és különszámokkal válaszoljanak. Természetesen ezzel a folyamat nem zárult le, ugyanis a lapok képviselői a documenta 12 száz napja alatt előadások, filmvetítések és beszélgetések formájában is bemutatkoznak. A héten pont a magyar exindex van soron.

Idén először a látogatók utánpótlásra is gondoltak a szervezők. Egy parkban álló kiállítási-pavilon mellett, sövényekkel körbezárt területen, 6-11 éves gyerekek fényképezőgépet és videókamerát, de mindenekelőtt a saját testüket, érzékszerveiket, nyelvi kreativitásukat használják műélvező és -értő képességeik kibontakoztatásához. Ez nem egy szolgáltatás, hanem élményszerű készségfejlesztés. A csoportvezetők nem ismereteket adnak át, hanem olyan módszereket mutatnak be, amikkel közelebb lehet kerülni a művekhez. A 12-16 éves korosztály az utóbbi hetekben egy egyedülálló kezdeményezésben vehetett részt Piszkos és mocskos címmel. Kis csoportokban, kötetlen légkörben, szülők és tanárok nélkül foglalkoztak olyan alkotásokkal, amik a meztelen test, a szexualitás vagy éppen az erőszak nyílt vagy burkolt ábrázolásával még a felnőtteket is zavarba hozzák.

Az oktatási projekt eredményét nem feltétlen abban mérhetjük le, hogy mennyivel lesznek okosabbak és műveltebbek a látogatók a documenta 12 megtekintése után, és az is biztos, hogy egy kiállítás sosem fog kézzelfogható megoldást kínálni konkrét társadalmi problémákra. A siker inkább abban nyilvánul meg, hogy városszerte villamoson, büfében, mosodában, könyvtárban hallani, hogy az emberek a documentáról beszélgetnek, sőt sokszor fennhangon vitatkoznak. Bárcsak a budapesti villamosok is ilyen vitáktól lennének hangosak.

• A documenta 12 megtekinthető: Kassel, Németország, szeptember 23-ig.