Magyar és német jelzésű Milli tejek

Sopronyi Gyula

Az nem meglepő, hogy az elmúlt években a magyar élelmiszerpiacon egyre több, külföldön készült termék jelenik meg. A márkatermékek között eddig viszont mindez a nagyobb feldolgozottsági szintű és hozzáadott értékű készítményekre volt jellemző. Most viszont már az egyik legnagyobb forgalmú magyar tejmárka, a Milli tartós, UHT tejeinek jelentős része is Németországból érkezik a dobozokon található jelzések alapján. A Millit forgalmazó Friesland Hungária Zrt.-t is szerettük volna megkérdezni arról, miért választották ezt a megoldást, mennyire éri meg mindez a vállalatnak, és hogy mióta is érkezik a tartós tej Németországból. Erre azonban nem kaptunk választ.

A csönd nehezen érthető. A Tej Terméktanács (TT) szerint ugyanis az importban ma már semmi meglepő sincs. Egy multinacionális vállalatról van szó, amely az Európai Unión belül ott gyártja, gyártatja termékeit, ahol akarja, vagyis ahol számára ez a legjobban megéri. Bakos Erzsébet, a TT szakértője szerint persze az alapvető élelmiszereknél törekedni kellene arra, hogy hazai forrásból származzanak. Hiszen ezeket hazai nyerstej-laboratóriumok minősítik, s alapvető élelmiszereknél mégis az a legmegbízhatóbb és legjobban nyomon követhető, amit itthon termelnek.

Istvánfalvi Miklós, a TT elnöke hozzátette: a több országban is jelen levő vállalatok a tartós tejet "puffertermékként" kezelik. A társaságok a gyártás után jó ideig tárolhatják ugyanis a tejet, egészen addig, amíg valamely piacon - akár hetekkel az elkészítést követően - szükség nem lesz rá. Ismereteik szerint egyébként a márkagyártók között ma a Friesland Hungárián kívül nincs olyan hazai tejipari cég, amely külföldön készített UHT tejeket forgalmazna Magyarországon. Vannak azonban további, külföldről érkező márkatermékek is a
piacon. A boltokban való keresgélés után ráakadtunk az osztrák Mona Nahrungsmittel GmbH tulajdonában lévő Mona Hungary Kft. két márkájára, a Montice-ra és a Landmilchre, amelyek Ausztriából érkeznek. A Mona Hungary azonban Magyarországon nem gyártóként, "csak" forgalmazóként van jelen. Strasser-Kátai Bernadett, a cég ügyvezető igazgatója szerint a nyugatról érkező UHT tejeken a forgalmazóknak jelenleg veszteségeik vannak. A nyerstej felvásárlási ára ugyanis Németországban az elmúlt hónapokban 30-50 százalékkal emelkedett, ami Ausztriában 20-30 százalékig már begyűrűzött, míg Magyarországon 5-10 százalékos drágulás történt. Az, hogy mégis a piacon vannak ezek a készítmények, azzal indokolható, hogy a forgalmazóknak muszáj a teljes árukínálatukkal jelen lenniük, ha nem akarnak súlyukból veszíteni. Bár ezeknek a tejeknek a költsége magasabb a hazaiaknál, ám minőségük is magas.

A TT-t a közelmúltban a Milli tartós tejének németországi eredete miatt egy fogyasztó is megkereste már levélben - többek közt a vásárlók megtévesztését is felvetve az import kapcsán. A terméktanács szerint ebben az esetben erről nincs szó, hiszen a dobozokon egyértelműen feltüntették a származási helyet.

A terméktanácsnál megjegyezték, hogy a saját márkás (az áruház nevét viselő) tejek esetében már nem számít ritkaságnak a külföldről származó UHT tej. Sok esetben azonban nem lehet kideríteni, hogy azok pontosan honnan is érkeztek, mivel az erre szolgáló jelölési helyen annyi szerepel, hogy EK, vagyis Európai Közösség.

A Tescónál a saját márkás tejek származását firtató kérdésünkre Hardy Mihály, a vállalat szóvivője elmondta, hogy a friss tej három hazai gyártótól származik, a tartós tejek közül a 3,5 százalékos és a TescoFitt ugyancsak magyar eredetű, ám a 1,5 százalékos változatot Németországból és Szlovákiából szerzik be. Hozzátette: a kedvező ár, minőség, elérhetőség hármasból sok esetben csak kettőt tudnak produkálni a hazai üzemek, ezért fordulnak külföldi forrásokhoz.

A Spar esetében más szemléletet vallanak. A saját márkás termékek - becsléseik szerint - 90 százaléka belföldön készül. Láber Zsuzsanna kommunikációs vezető azt mondta: nem akarnak az olcsóbbnál olcsóbbak lenni. A Sparnak vannak nemzetközi saját márkái azonban, amelyek közül van olyan, ami külföldről érkezik. Jellemzően azonban itt is - ahol ez lehetséges - folyamatosan szeretnék lecserélni a gyártókat belföldire. Így például éppen a társaság saját márkás bio UHT teje esetében a korábbi osztrák szállító helyet a közelmúltban egy magyar gyártót vontak be.

A terméktanács adatai szerint 2006-ban 1,99 millió tonna volt a magyar tejtermelési kvóta, amelyből 1,865 milliót használtunk ki. Ebben az is szerepet játszik, hogy az állatállomány évek óta csökken: míg 2003-ban 365 ezer tehenet tartottak nyilván, addig tavaly már csak 326 ezret. (2006-ban a belföldi tejértékesítés 1,028 millió tonnát, míg az export 319 ezer tonnát tett ki.) 2007-ben a termelt mennyiség vélhetően csökken, mivel a szárazság miatt a tartás feltételei és költségei, és így a tejhozamok is romlottak. Ezek a fejlemények nemcsak Magyarországra, hanem a világpiacra is jellemzőek. Így keresleti piacról lehet beszélni egész Európában. Ennek következménye a több tagállamban, így Magyarországon vagy Németországban végrehajtott áremelés.

Nem csúszott el a guar-gumin a Friesland

A Milli-termékeket az elmúlt napokban a guar-gumi-láz tolta reflektorfénybe. A magyar gyártó két túrókrémet kivont a boltokból, mert attól tartott, hogy a cseh beszállítójától kapott guar-gumis lekvár dioxinnal szennyezte meg a termékeket. Mostanra visszakerültek a polcokra a Friesland Hungária sárgabarackos Milli túrókrémjei, mert az elvégzett élelmiszerbiztonsági vizsgálatok kizárták, hogy a két termékben egészségre káros szennyező anyag lehet. Az esetből is okulva a Friesland Hungária a "felelős gyártók és forgalmazók" közös platformját kezdeményezi. Egyelőre nem eldöntött, hogy egy szorosabb együttműködést feltételező egyesületről, vagy valamiféle közös védjeggyel megtámogatott szándéknyilatkozatról lenne szó. A platform tagjai hasonló esetben vállalhatnák, hogy minden kétséges esetben önként viszszahívnák termékeiket. (B. Z.)