Az elsőre nincs szüksége a gazdáknak, a másikhoz viszont vízszennyező glyphosate gyomirtót kell alkalmazni. Dudits professzor később az MTA ad hoc bizottságának tagjaként szakemberek által kritizált véleményt alkotott a géntörvény tervezett módosításáról. 2006 novemberében, a törvényhozási munka véghajrájában aláírásgyűjtésbe kezdett, és néhány társával megszólította a képviselőket. "Európában példa nélküli, diszkriminatív törvénynek" nevezték azt, amit a képviselők megszavazni készültek, s ami már átesett az uniós egyeztetési eljáráson is.

Dudits főigazgató mostani cikkéből megtudhatom, hogy az aszály miatt "füstbe szállnak nagy ívű bioenergia-terveink". De van megoldás: az aszály miatt a növényi géntechnológiai kutatásokat kell kiemelten támogatni.

Jó, legyen, csakhogy a hazai növényi géntechnológia eddig semmiféle gyakorlati eredményt nem tudott felmutatni. Egyetlen hazai GM-fajtát sem ismerünk. Dudits doktor valójában a multinacionális cégeknek az európai piacon megbukott GM-fajtáit ajánlgatja. Szerintem fajtáink lecserélése nem tenne jót a növénynemesítőinknek, s a csekélyke növényvédelmi előnnyel szemben állnak az egyidejű termesztés (bio-, hagyományos és GM-növények) megszervezésének, a raktárkapacitás bővítésének, a mérőhálózat kialakításának, a monitorozás megoldásának árdrágító költségei. És akkor még nem számoltunk a gagyi élelmiszerekkel eltelt fogyasztó averziójával. Az ellentmondások kommunikációs feloldásához Dudits akadémikus az erőszakoskodást választja. A szárazságtűrő növények nemesítése egyébként jó ötlet, legyen bár ennek eszköze a géntechnológia. A főigazgató intézete dolgozik ezen a területen. Nem célszerű azonban az igeidőket és a megrendelőket összekeverni. Ez még csak a kutatás fázisa. Ennek támogatásáért nem szükségszerű más tulajdonságú GM-növények engedélyezéséért lobbizni.

A cikkben azt olvasom: "A mai magyar közvélekedés jelentős formálói szerint a GM-növények kiátkozandó teremtményei a nemesítői munkának..." Én 2001 óta végzek az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetében e területhez tartozó kísérletes munkát, és ezt nem tudom alátámasztani. Viszont van valami, amit Dudits profeszszornak meg kellene magyaráznia. Az általa elnökölt és összesen nyolc független taggal működő Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület tagjainak többsége multinacionális cégek alkalmazottai közül kerül ki. E szervezet színes reklámújságjának kiadásában az ABE nevű szervezet vesz részt, amelynek pénzügyi alapjait ugyanezek a cégek biztosítják. Lehetséges, hogy Dudits Dénes hátországa csak látszólag egy független kutatóé? Miként ezt Illés Zoltán egy rádióbeszélgetésben kínosan ráolvasta (Magyar Rádió, Háttér, 2006. február 15.)?

Érdekes a kukoricabogárnak ellenálló fajtára való hivatkozás is. Ebből vetésre engedélyezett még nincs Európában, s ezek egyikében sincs a reménybeli "aszálygénekből". A magyar változatot, amely az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének és a Monsantónak a közreműködésével születne, hírzárlat övezi. Egyébként a cégek nem adnak vetőmagot a hazai mellékhatás-vizsgálatok részére, de ezért még Dudits professzor egyszer sem emelte fel a hangját. Az igazságosztás megkísértésekor szerintem hitelesített mérleget kell használni! Ennek hiányában viszont az a feltételezés, hogy az engedélyezésben döntési jogkörrel rendelkező hatóságokat "ideológiai elfogultság" jellemzi, A tanú című filmet idézi fel a számomra. Bár ebben a vonatkozásban közremúködésével inkább a hazai helyzet fokozódik.

A szerző az MTA doktora, c. egyetemi tanár