Cseréljük le a mesehősöket!

Kovalovszky Dániel

Színésztréning: bemelegítés a hamlet.ws-előadáshoz
Reviczky Zsolt

Elő a klasszikusokkal! - a most kezdődő gyerekszínházi évad egyik mottója ez lehetne. A Lúdas Matyit a pécsi Bóbita Bábszínházban veszik most elő, a Hamupipőkét a szegedi Kövér Béla Bábszínházban porolják le szeptember 30-án. És mintha a János vitézből sem volna még elég. Az előző évadban a veszprémiek Kabóca társulata játszotta, a debreceniek Vojtina Bábszínházában pedig Vitéz Kukoricza János históriája áll a színlapon. Mindez nemhogy elkedvetlenítette volna a pécsi MárkusZínház vezetőjét, Pilári Gábort inkább megihlette. Csapatával az idén ő is átgyúrja a mesét, sőt, ennél több lehetőséget is lát a dömpingben: Kukoricza Jancsi Fesztivált.

János vitéz népszerűségével csak Vitéz Lászlóé vetekszik. A Fabula Bábszínházban már több évad óta, a győri Vaskakasban 2008 februárjától riogatja az ördögöket Vitéz László - nagymamucikája báli legyezőjével. A vásári komédia műfaja izgatja a Stúdió K színház vezetőjét, Fodor Tamást is, csak hőseit cserélné már le. - Most azon mesterkedem, hogy meggyőzzem Zalán Tibort, adjon nekünk egy vadonatúj gyerekhőst - mondja. - Írjon a görög mitológia figurája köré legalább olyan vidám történetet, mint amilyen a mi Vitéz Lászlónké. Írja meg Zalán Tézeuszt a rézmozsárral!

Darabírással birkóznak épp a T.I.E. (Theater in Education) módszerét használó Káva Kulturális Műhely tagjai is. Igaz, már többször földolgozták Takács Gáborék az erőszakkérdéskört, most megint ehhez a témához nyúlnak. Tíz-tizenkét éveseknek szóló, Vihar munkacímű programjuk

novemberre készül el. Érdekes, a Kolibri Színház első, szeptember végi bemutatója, a Kócsag (Herons) szintén az agresszióról szól majd. Novák János igazgató szerint nem árt, ha a fiatalokat időnként rádöbbentik: többféle valóság létezik. A Kócsag szerzője, Simon Stephens például angliai külvárosi iskolai tanárként azt látta, hogy egymás kínzása az iskolások kommunikációjának szokásos formája. Novák szerint az lenne az ideális, ha - mint Németországban - idővel nálunk is a társadalom "adna megrendelést" az ifjúsági darabok témáira. - Nemrég Halléban rendeztek műhelynapokat, ahol elképedtem, mi mindenről csináltak előadást. Neonácikról, bevándorlókról, anorexiáról, a média felelősségéről - magyarázza Novák.

Felelősségről szól a Krétakör Színház egyik új projektje, a középiskolásoknak játszott hamlet.ws is. De nem a kamaszokéról, hanem a színházcsinálókéról. A társulatvezető Schilling Árpád ugyanis rájött arra: ha értő és befogadó közönségre vágynak, nekik kell kinevelniük. - A hamlet.ws-t az évadban legfeljebb harmincszor-negyvenszer tudjuk még játszani, hiába várakozik rá vagy hatvan gimnázium - mondja a társulat ügyvezetője, Gáspár Máté. - Még nem láttam, csak olvastam róla - szabadkozik Novák János, amikor a leginkább osztály- és tornatermekbe telepített Hamletről faggatom. Ha nem akar ezért Sepsiszentgyörgyre vagy Vilniusba utazni, jól teszi, ha október 17-re odaér a szegedi Reök-palotába. Ezután ugyanis hazai színpadon valószínűleg csak jövőre láthatja az előadást.

Bemutató viszont addig is lesz bőven: a Budapest Bábszínházban például október közepén A szarvaskirály és az Egy egér naplója. Hogy az alapvetően hagyományőrző, egykori Állami Bábszínház, ha verejtékezve is, de lépést tart a korral, az abból látszik: Templomárnyéki Egbert kesztyűs bábos történetéhez most háromdimenziós, virtuális hátteret varázsolnak számítógépeik.

Pusztán a műsorterv alapján lehetetlen megmondani, milyen szezon várható. Ez leginkább attól függ, kik rendezik és játsszák az előadásokat - mondja Sándor L. István kritikus. Ami végképp nem derül ki a gyerekszínházak évadterveiből, de fontos szempont, mondhatni tendencia: egy új, fiatal rendezőnemzedék felbukkanása: Csató Kata, Kuti Ági, Veres András munkái. Ezenkívül jó hír a bábszínházkedvelőknek - magyarázza Sándor L. -, hogy a politika eddig egyik hivatásos társulatra sem tette rá a kezét. Vagyis vezetőiket - sok kőszínházzal ellentétben - egyelőre szakmai alapon választják. Reméli a kritikus, hogy a most kezdődő évadban tovább szaporodnak a kifejezetten fiatalokat megszólító előadások. Ahogy azt sem bánná, ha a függetlenek - például a Márkuszínház, a Tintaló Társulat, a Ládafia vagy a Figurina - versenyképesebb helyzetbe kerülnének. Ha ők jelenthetnék a mércét, kevesebb esélyük lenne a színházat üzleti vállalkozásnak tekintő "haknibrigádoknak".

A tizenöt éves Kolibri - azon kívül, hogy óvodásoknak szóló repertoárját erősíti, és Glitterbird nevű csecsemőszínházi programjában is új előadásokat tervez - német ifjúsági színházi napokkal indítja az évadot. Az ASSITEJ nevű gyermek- és ifjúsági színházi nemzetközi szövetség és a Goethe Intézet támogatja a szeptember 26-án kezdődő fesztivált, ahol fellép - többek között - a brémai MOKS Theatre a Lieber Werther! és a Düsseldorfer Junges Schauspielhaus a Robinson & Crusoe című előadásaival. A Kolibri ez évi ifjúsági bemutatóit, a Kócsagot és a Lélekvesztőt szintén a fesztiválra időzítette, sőt, előrukkol egy német nyelvű előadással is: Marék Veronika A lila majom című meséjével. Aki a gyermekszínházi előadások hátterében zajló szakmai diskurzusra is kíváncsi, annak érdemes meghallgatnia az ASSITEJ német központjának elnökét, prof. Wolfgang Schneidert, aki a német ifjúsági színházakról beszél majd, vagy Gerd Taube Színház kamaszoknak és kamaszokkal című előadását.