Jóindulatú hímsovinizmus

Dr. Herendi Károly augusztus 30-i reflektálása (A plakát és a belemagyarázók) a Zalabaromfi óriásplakátjára az a tipikus - és egyébként bizonyos szempontból jóindulatú fajta - magyar hímsovinizmus, amelyik észre sem veszi, hogy az, sőt azt hiszi, hogy csak jópofa. Hiszen úton-útfélen pucér nők reklámoznak mindent, ugyan mi baj lenne ezzel az újabb opusszal, milyen vicces, hogy még ráadásul felbontandó részeivel együtt, csirkeként ábrázolják a hölgyet. Csak "emancipátorok" és apéniás, besavanyodott "idősebb vénkisasszonyok" tiltakoznak ilyen jó móka ellen.

Az úr nyilván azt a matracreklámot is rendkívül szellemesnek tartaná, amellyel én naponta szembesülök munkába menet, és amelyen egy tangás nő látható négykézláb az ágyon, a szlogen pedig a következő zseniális kérdés: Kipróbálná?

Az a baj, hogy dr. Herendi Károlynak, férfi lévén, fogalma sincs arról, hogy a nőknek milyen elegük van már abból, ahogy általában a férfiak viselkednek velük. És most nem fogok nagyszabású emancipációs programbeszéddel előállni. Nem, én mindennapi helyzetekre gondolok, arra, hogy - és nem tudok erre jobb kifejezést - "gügyögnek" velünk, hogy sokszor azt érezzük, kedves-szép, de korlátolt lényeknek tartanak minket, jól behatárolt funkciókkal és ezt nem is rejtik véka alá. Azt pedig, hogy az ilyen fajta reklámok ennek a férfiviselkedésnek a következményei vagy okai, mindenki eldöntheti maga.

Viszont arra kíváncsi lennék, hogy a férjem által kitalált "ellenreklám" hogyan tetszene a magyar férfiaknak: a plakát egy négykézláb álló, meztelen férfit ábrázolna, berajzolva rajta a megfelelő bontási részek, a szlogen pedig ez lenne: Mekkora marha!

Császár Tímea

Budapest

Csak az nézze, aki akarja!

Augusztus 30-i számuk Fórum oldalán Virtuális biztonsági öv címmel végre elég nagy problémára hívta fel a figyelmet, tartalmával mélyen egyetértek. Nagyon is időszerű erről beszélni más aspektusból is. Mégpedig abban a tekintetben, hogy a televízió és ezen belül a csatornaszolgáltatók mennyire nem veszik figyelembe ezt a problémát. Konkrétan a UPC nevű szolgáltatóra gondolok, aki úgy alakította ki a csatornacsomagjait, hogy akár tetszik, akár nem, kénytelenek vagyunk pornócsatornára lépni este 11 óra után, ha keresünk valami néznivalót. Ugyanis az utazási műsorokat sugárzó csatorna - kérés és kapcsolás nélkül - átvált pornófilmekre. Hiába szeretnénk útifilmeket nézni ilyenkor, nem tudunk. A szolgáltató választási lehetőséget nem ad, nyomja a kőkemény pornót, kérés nélkül. A csatornacsomagja úgy van összeállítva, hogy kihagyni nem is lehet, igaz, az utazási filmeket nagyon szeretjük, a pornót nem. S a mai világban, ahol a családok nagy részében már tv van a gyerekszobában is, vajon hogyan kerülik ki ezt a családok?

A megoldás pedig pofonegyszerű, aki nézni akarja, fizessen elő rá, és nézze, választhassa ezt a csatornát, tőlem akár egész nap, aki pedig nem ezt akarja, arra ne kényszerítsék rá.

Tamás Zsuzsanna Éva

Budapest

Kiszorítósdi

Izzókérdések címmel (olvasói levelek, augusztus 22.) megjelent véleményével Sebes Andor villamosmérnök a kompakt fénycsövek helyett a hagyományos izzók mellett teszi le a voksát, annak kapcsán, mert Brüsszel az energiatakarékos világítás jegyében a hagyományos égőket kompakt fénycsövekre váltaná.

Sebes mérnök úrral ellentétben én nagyon is helyeselném az izzók fokozatos cseréjét, de nem ripsz-ropsz gyártási tilalmakkal, hanem az árpolitika ösztönzésével és a minőség állandó javításával. Az utóbbi években a kompakt fénycsövek csendben, minden reklám nélkül javultak. Tehát nem villognak, tartósan jó a fényük, alig észrevehető a bekapcsolási effektusuk, nem zúgnak, nem zavarják a rádiófrekvenciás készülékek működését, élettartamuk hoszszú, és alig függ a ki- és bekapcsolásoktól. Garantált üzemidejük több ezer óra, úgy-
nevezett normál és minyonfoglalattal, többféle teljesítményben kaphatók. Árban is nagy a választék, de senkinek sem ajánlom az 500 forintos kínai gyártmányúakat, amelyekből van egy rövid idő alatt tönkrement és egy nulla óráig élt példányom is. A többiek körülbelül tíz év alatt szorították ki lakásunkból a hagyományos izzók nagy részét. Persze, nem a hűtőszekrényből és a mikrohullámú sütőből. Nem helytálló S. A. érvelése, ami szerint az izzólámpák nem érzékenyek a ki-be kapcsolásokra. Ez a mai izzók kényes pontja. A volfrám ugyanis hidegen olyan kis ellenállású, hogy bekapcsoláskor azonnal kiégne. Ezért a lámpába be kell építeni egy kis vezetékdarabkát, amely ellentétes ellenállás-főfüggésű a volfrámmal. A gyártásnak ez az egyik Achilles-sarka.

Persze sok bürokratikus vonásáért bírálhatjuk az EU-t, de ne akkor, amikor az elektromosenergia-fogyasztást kívánja csökkenteni.

Hajdu Ferenc dr.

vegyész, Budapest

Én csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy az izzólámpák csak korlátozott mértékben helyettesíthetők kompakt fénycsővel. A ma kapható csövek többsége bizony villog és érezhetően lassan éri el legnagyobb fényerejét. Ha megvilágítunk egy ventillátort, a villogás miatt a lapátokat állni, vagy lassan forogni látjuk. Ez az úgynevezett stroboszkóphatás, ami a szemet egyébként fárasztó villogás miatt lép fel. Kétségtelen, hogy a drága csövek paraméterei jobbak. A csövek gyártási technológiája - éppen a fenti mellékhatások kiszűrése miatt - sokkal bonyolultabb ("Achilles-sarok ide vagy oda") mint a hagyományos izzóké, amelyek egyébként ugyancsak jelentősen fejlődtek az elmúlt években.

A hagyományos égők érzékenységéről annyit, hogy például. a gépkocsik indexében évekig működik hibátlanul az izzó, noha percenként 60-90-szer kapcsol ki és be.

A csövek ára széles skálán mozog. Nem biztos, hogy a (gyártó által garantált) 3-5 éves időtartam alatt megtakarítható energia ellenében gazdaságos egy összegben öt-tízszeres árat fizetni. A csomagoláson feltüntetett összehasonlító értékek pedig - hogy tudniillik hány wattos hagyományos izzó fényével ér fel - tapasztalataim alapján számos esetben túlzottak.

Sebes Andor

villamosmérnök, Budapest