Galántai György: Hommage Vera Muhina, performansz G. A. Cavellinivel és Klaniczay Júliával. Hősök tere, Budapest, 1980.

Artpool Művészetkutató Központ - Hegedűs György

Tájkép megnyitó után
Hock Bea Az események központi helyszíne a Künsterhaus Bethanien Keleti Fluxus – Fluxus-kapcsolatok Közép-Kelet Európában című kiállítása, melyet kisebb szatelit-kiállítások, Fluxkoncertek és egy konferencia kísérnek. A Bethanien tárlata ennek a hatvanas–hetvenes években aktív (anti-)művészeti, ám ennél közelebbről meghatároz(hat)atlan kapcsolathálózatnak kelet-nyugati viszonylatára fókuszált. A beígért, országokon, sőt kontinenseken átívelő lépték ellenére a nyugati Fluxisták közül jobbára csak egy szűkebb new yorki kört mutatnak be a Bethanienben – s ugyanőket hívták meg, hogy a megnyitón régi kedvenc vagy újkeletű Fluxusakcióikat előadják. Így történt, hogy aznap este egyébként rendezett külsejű, nagyapa korú egyének szétcincált kartondobozokat és papírrepülőket dobáltak a karzatról komoly odaadással, illetve hasonló koncentrációval ütögettek a fejükhöz játékzongorát egy hokedlin állva.

A kísérő kiállítások az egykori szocialista országok nemhivatalos művészeti életének további területeire zoomolnak rá. Így betekintést nyerhetünk a cseh akcióművészet és body art legjobb pillanataiba, valamint a nemzetközi Fluxistákat rendszeresen bemutató lengyel Akumulatory 2 galéria egykori mindennapjaiba; s betekintést nyerhetnénk a hatvanas-hetvenes évek nemhivatalos magyarországi művészetébe is – ha a TNPU Hordozható Intelligencia Fokozó Múzeuma nem volna intelligenciafokozásra, azaz információátadásra tökéletesen (és szándékoltan?) alkalmatlan.

A Fluxus East projekt azért üdvözlendő kezdeményezés, mert a világ hidegháborús megosztottságának elmúltával a korábban mindkét félre jellemző tájékozatlanság mostanra aszimmetrikussá vált, s ma a nyugati fél az, aki nem tud sokat a kelet-európai országok – egykori vagy jelenbeli – kulturális teljesítményéről. A Fluxus történetének a kelet-európai eseményekkel és Fluxfigurákkal való kiegészítése hozzájárulhat ahhoz, hogy a XX. század második felének művészetéről egy olyan árnyaltabb képet alakítsunk ki, amely megtöri a nyugaton íródott krónikák öntudatlan egysíkúságát és kizárólagos nyugat-fókuszát.

Hogy ez most egycsapásra mégsem történik meg, az minden bizonnyal annak a hozadéka, hogy a kurátor, Petra Stegmann, elveszett a szorgalmasan felhalmazott dokumentációs anyagban. A változatos forrású dokumentumokat (melyek jelentős része a budapesti Artpoolból érkezett ide) mind a korszak tárgykultúrájához, mind a Fluxus múzeumosodásnak ellenszegülő szelleméhez jól illeszkedő, irodabútor-szerű tárlókban helyezték el. Vannak  közöttük fotódokumentációk, Fluxus események programjai és az azokra szóló meghívók, és még ügynöki jelentések is. Meglepően kevés azonban az eredeti Fluxustárgy, s a látogató kevés kommentárt kap az egyes eseményeket vagy a kontextust illetően is. Ez utóbbiak hiányában annyit biztosan megtud végül, hogy volt Fluxus Európának ezen a részén is – de arról, hogy milyen is volt az, esetleg milyen sajátos jegyei voltak, nemigen szerez tudomást. A fent említett aszimmetrikus tudatlanságra gondolva persze már ez „sem semmi”. Arra gondolva azonban, hogy manapság az ilyen jellegű kiállításoktól elvárjuk, hogy a kurátor a felhalmozott anyagot kontextusba helyezze, és saját, jól megválasztott szempontjai szerint fel is dolgozza, és úgy mutassa be, hiányérzetünk támad. Nem is hiányérzet, déjŕ vue: mint amikor exotikus tárgyakat, tájakat, embereket exotikumuk miatt mutogatnak.

Fluxus East – Fluxus Networks In Central Eastern Europe

Künstlerhaus Bethanien, Berlin

Megtekinthető: november 4-ig (2008 tavaszán a kiállítás a budapesti Ludwig Múzeumban is látható lesz)

A szöveg a tranzit.hu felkérésére készült; a tranzit.hu kortárs művészeti kezdeményezést az Erste Bank Csoport támogatja.