Jó lenne, ha sok lenne belőlük..., üdébb, nyitottabb, büszkébb, magyarabb és modernebb lenne tőlük az ország. Érdemes rájuk vigyázni..." ("Tisza Katával randevúztam tegnap", 2006. 05. 11.)

Noha az Alexandra Kiadó Arca-Múzsája, noha a fülszöveg szerint kizárólag az írásnak él, néha föltépi börtönajtaját. Kikapcsolódásul "magyar macskanő"-nek áll, hogy fekete bőrbe kötve, kezében korbáccsal doromboljon egy férfimagazin olvasótáborának.

A felhőtlen szórakozást nyújtó röpdolgozatról (a Hegyeshalomtól Záhonyig celeb lidércében gyakran rosszul idézett) Pilinszky egyik ötsorosa ötlött eszembe: "Amiként kezdtem, végig az maradtam. / Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom."

A honi iszony heroinája a huszonhat éves, marosvásárhelyi Klára, Tisza Kálmán dédunokahúga. Apja "a morális mérce maximumán áll", anyja "az ősjiddis harmóniaforrás." Dacára mindennek: az obszcénnak bélyegzett képeket pingáló, kortárs kult-festőt "is verték át már zsidó tulajdonosú galériák... Ő is látott már zsidó vircsaftot". A magányos cédrus, aki "nem ... alkalmas médiaszemélyiségnek", ám szülőhazában élő atyja leginkább a tévében látja, nyolc éve szenveleg Pesten. "Nekem ez kellett. Egyfajta tér-, dimenzió- és ingerszomj, kultúrafüggés és dinamikavágy, jaj, mit tudom én." - fogalmaz cimborájának törzshelyén, a Pont kocsmában, az ő Mensa Hungaricáján.

Az "avantgárd nő"-höz határon túli híveitől "Levelek hada érkezik..., útmutatást várnak tőle." S egy nap találkára hívja a testőrökkel bástyázott "Fő Ideológus", hogy tudassa vele: "...nyomot fog hagyni ezen az országon. Mert erős, mert rendkívüli, mert kiválasztott... Rövid időn belül korosztályából mindenki olyan akar lenni, mint Klára..., a szabadság gyermeke..." Majd tónust vált: "Gondolkodjunk együtt. Így nem tudok az eszmére koncentrálni. Tudom, hogy imádna... Be vagyok szarva.... Veszélyes rám."

Tisza Kata zaklatott világunkban a kiszámíthatóság, a konstans színvonal. Folyvást a tőle (el)várható minőségen teljesít. ("A koporsó legalább egy stabil pont a halálban."; "... azt hitte, megbomlott immár tulajdon agya."; "válogatós libidója egyből elhervad.") Nem kecsegtet hiú ábránddal, hogy idővel megbirkózik - mondjuk - a Mazsola-mesék történetszövési technéjével. Így botorság hőbörögni, hogy hóbortos címválasztásával Bret Easton Ellis Amerikai Psychójára utal.

Ugyanakkor: továbbfejlesztette a szókirakós játékot. A lektűr-scrabble egyedüli művelőjeként lenyűgöző biztonsággal gereblyézi mondatokba a natúr hirtelenséggel kiválasztott szavakat. Imigyen: "Ahol a megörökölt kulturális hagyaték a könyvespolcokban tárgyiasul, ahonnan kínálatazonosság miatt nagyon hasonlóan, üvegburásan választunk, amikor a szellemi és lelki érettség ezt megkívánja."

Avagy: "- Itt állsz és magadban hordozod a történelmet. Az egész kurva magyar történelmet egymagadban. Szembesíted a nemzetet önmagával. Nekünk, csonkamagyaroknak, te nemzeti szimbólum vagy..., és nem tud az ország mit kezdeni vele."

Dehogynem.

(Alexandra, 221 oldal, 2699 forint)