Amiről úgy vélekedik: az első modern dolog, amit a vasút az utóbbi évtizedekben megtett az utasokért. - Huszonnégy perc alatt beérni Vácról a Nyugatiba, teljesen európai ügy - jegyzi meg. - Ez a szárnyvonalasdi viszont komplett hülyeség.

A váci vasutasok trükkösen oldották meg az "országos" sztrájkot. Egy középkorú forgalmista azt mondta, náluk senki se sztrájkol. Benn a peronon viszont egy morc társa úgy fogalmazott: ő bizony sztrájkol. Aztán berohant a meleg szolgálati helyiségbe, s visszaszólt, nem lesz nyilatkozgatás.

Szob és Göd között elvileg nem volt sztrájk, s ezt úgy oldották meg, hogy óránként egy-egy járatot elindítottak. De hogy a vonat mikor indult, arról a pár lézengő utas semmit sem tudhatott. A járatok üresen kóvályogtak a két állomás között. A trükközésnek annyi értelme volt, hogy így erre a napra a váci vasutasok minden bizonnyal fölvehetik a bérüket. A se ilyen, se olyan akciót a pogácsaárussal foglaljuk össze: ez itt mégsem a francia vasút.

Erre akkor is rá lehet jönni, ha körbejárjuk az állomást. Azt az indóházat, ahová 1846. július 15-én érkezett Pestről az első magyarországi gőzmozdony vontatta szerelvény. A jeles technikatörténeti pillanatra emléktábla figyelmeztet. A váróterem előtti peronon Petőfi Sándor versidézetét olvasom: "Vasutat, ezeret..."

Benézek aztán a váróterembe, melynek - a két Celsius-fok ellenére - nyitva hagyták az ajtaját és az ablakát. A fertelmes jelző hízelgő. Itt Petőfi úr idejében takarítottak utoljára. A padlón szemét, az ablakpárkányon vastag kosz, a padokra leülni: vakmerő tett. Ha köjálos volnék, az állomást azonnal bezáratnám, s járványügyi intézkedéseket hoznék. A peronon csikk és gané. Lehangoló, siralmas környezet. Tudom, ez nem csak Vácra jellemző. Ilyen 2007-ben egy átlagos magyar pályaudvar.

Diákokkal beszélgetek, akik úgy döntöttek, tíz után minek iskolába menni. Az alsó-váci külvárosban vannak az iskolák. Évekkel ezelőtt az egyház visszakapta elegáns főtéri ingatlanjait, a diákokat kipaterolták a központból - a tinik így mondják - a "búbánatos büdös francba". Na most, az alsó-váci új középiskolai épületegyüttes előtt van ugyan vasútállomás, de ott a pesti "nagy" vonat nem áll meg. A bejáróknak le kell szállniuk a húgyszagú főpályaudvaron, s egy vicinálissal tovább kell zötykölődniük a pár kilométerre lévő iskolai megállóig. A több ezer diák mindennapi kényelmét szolgáló rendes megállót azért nem tudják megépíteni, mert a MÁV álláspontja szerint "a probléma" technikailag megoldhatatlan.

De maradjon meg minden szárnyvonal.