Utóbbiakba mondjuk már nem, mert a Fővárosi Közgyűlés városképvédelmi bizottsága most úgy döntött: jövőre egyetlen utcai futóverseny közterület-használati kérelméhez sem járul hozzá. Az Oktogonon és környékén élők, arrafelé közlekedők fellélegezhetnek. Az egyik nekik rendelt izgága városképtől megszabadultak, lesz is hiányérzetük. Megszokták ugyanis, hogy szinte valamennyi fővárosi jófejeskedésnek szem- és fültanúi, mintegy esszenciálisan kapják a vidám, köztéri felbuzdulások melléktermékét: a zajt, a tömeget, a közlekedési káoszt, a zenét, a táncot és a büfét. Mostanában, alkalmanként már a könnygázt is.

Eddig a főváros vezetői lelkesen üdvözölték a köztereken rendezett bulikat, gondolván: ezek majd élhetővé, szerethetővé teszik Budapestet. Azt a várost, ahol az utcán (kivált az Oktogon és az Andrássy út környékén) mindenki mondhatja a magáét, táncra perdülhet, Forma-1-es versenyautót tesztelhet, tipeghet boában, billeghet gólyalábon, rikolthat magasba emelt biciklivel, elküldheti a kormányt, elküldheti az ellenzéket, meg aki épp szembe jön.

Hasonló sokszínűséggel a Sziget Fesztiválon is találkozhatunk, ám fellépői és látogatói annak idején legalább elvonultak egy szigetre. Az Oktogon és az Andrássy út környékén igencsak zajosan megnyilvánulók nem vonulnak el sehova, nekik a belváros szíve tetszik, és persze: jó a közlekedés, hangulatosak a kávézók, szép a környezet, nagy, bejátszható a tér.

De ha most egy adódó fordulattal azt kérdezné az ember, hogy az Oktogon környékén vagy a belvárosban élők, egyáltalán: a budapestiek kitől követeljék a nyugalmukat, lenne nagy hahotázás, hogy hát ez bizony demagógia meg filléres populizmus. Abban azért állapodjunk meg: a város vezetői többnyire szűretlenül, kéretlenül és igen nagy töménységben eresztik ránk a köztéri eseményeket. Szívélyesen és nyakra-főre adják ki az engedélyeket utcabálra, hídünnepre, autómentes napra, technobulira, csoportos jövésre-menésre, tömeges futásra. Melyek már rég túlnőtték a szerethető, helyi érdekű fesztiválokat, az élhető városból olykor félhető várost csinálnak, a városlakók idegeit cincálják. Végül elég egy ártatlan közlekedési vita ahhoz, hogy a kellően felidegesített budapestiek (no pláne politikusok) előkapják retiküljükből a gyöngyháznyelű revolverjüket, és kezdődhet a futóverseny - immár engedély nélkül.