Az iratmegőrző cég évtizedekre előre felvette az archiválás díját

Marhaistállóban pusztuló iratok
A pusztán előrelátásból nem megnevezett - nehogy a guberálók azt is széthordják, ami még megvan - falu elhagyott tsz-majorjában lapul például egy dosszié, mely a paksi konzervgyár radiológiai vizsgálatait tartalmazta 1987-ből. Tehát egy évvel Csernobil után. Ez elég érdekes lehet annak, aki tud az adatokból olvasni, s persze nekünk sem volna érdektelen tudni, mit ettünk akkor. De itt vannak például a Budaprint Pamutnyomó-ipari Vállalat személyzeti minősítései az 1974 és 1978 közötti időszakból, melyek olyan szenzitív adatnak minősülnek, amelyet levéltárakban talán még ma sem adnának ki.

De említhetjük a Skála Budapest 1986-os személyi nyilvántartó adatait, mert azok is válogatatlanul hevernek a kupacban. Itt vannak a jelentős adósságot felhalmozó, 1999-től felszámolt Pharmafontana dokumentumai, és a ma is létező Betonútépítő egy már megszűnt részének 1988-as NS ("nem selejtezhető") minősítésű papírjai. De sorolhatnánk az Eviget, a Bubivot, a Ganz-Danubiust, a Hajtóművek és Festőberendezések Gyárát, a Szerelvényértékesítő Vállalatot vagy a Pallas Lapkiadót, a Hírlapkiadót, s Fenyő János egykori tulajdonát, a Vicót, melyeknek dokumentumai szintén itt lelhetők fel, őrizetlenül. Ügyes guberálók akár olyan üzleti titkok vagy személyes adatok (szerződések, jövedelmet bizonyító iratok) nyomára is bukkanhatnak, melyek nyilvánosságra kerülése az érintettek érdekeit komolyan sértheti.

Az irattárnak legkevésbé sem nevezhető istállók borzalmas állapotára már több levéltár szakértői is felfigyeltek: akkor, amikor a törvényes határidő után nem érkeztek meg az archívumokba azok a maradandó értékű iratok, amelyeknek ott lett volna a helyük. Intézkedni azonban nincs tényleges lehetőségük.

A telephely kezelője, az Archívum Iratmegőrző Kft. egyike a rendszerváltás éveiben alakult archivátor cégeknek. Ezek akkoriban azért jöttek létre, hogy átvegyék a megszűnő nagyvállalatok felszámolóitól az iratkezelés sokéves kötelezettségét, azok ugyanis igen jó pénzt fizettek ezért. Mégpedig évekre, évtizedekre előre. Tegyük hozzá, akkor még volt miből. Az akkori felszámolások annyiban különböztek a maiaktól, hogy a csődbe juttatott állami vállalatoknak még hatalmas, értékesíthető ingatlanállomány állt rendelkezésükre.

Tehát a rendszerváltás idején még tudtak miből fizetni a felszámolók, s fizettek is, hogy elhárítsák maguktól az iratkezelés kényelmetlen problémáját. A 90-es évek közepén kötött szerződésekben az általános iratmegőrzési tarifa 3000 forint volt egy évre folyóméterenként. Ha figyelembe veszszük, hogy volt olyan vállalat, amely közel ezerháromszáz folyómétert hagyott hátra, akkor kiszámolhatjuk, hogy ez nem olyan rossz pénz évente. Pláne, ha tíz évre vagy hosszabb időre előre kifizetik, ahogy ez szokás volt. Az Archívum Iratmegőrző Kft. 1995-re már több mint 7500 folyóméter iratot vett át. És nyilván még azután is kapott megbízásokat.

Az iratok egy részét (5-10 százalékát) át kellett (vagy kellett volna) adni a levéltárnak, más részüket megadott idő elteltével fokozatosan selejtezni. Bizonyos dokumentumokat egy-két éven belül, másokat tíz, húsz vagy ötven év elteltével. Ötven évig, körülbelül a 2040-es évek végéig kellene őriznie például sok olyan munkaügyi iratot, amely-lyel az egykori dolgozók a nyugdíjhoz a kereseti adataikat igazolni tudnák.

Ötven év hosszú idő. Az Archívum Iratkezelő Kft. pedig épp most van felszámolás alatt. A nagy állami krachok kora a kilencvenes évek végén lezárult, így hát nem nagyon van újabb muníció. Meg aztán a piacon sokan lettek azóta. S valószínűleg a kilencvenes években az iratmegőrzésre kapott pénz is elfogyott már.

Az Archívum Kft. cégbírósági bejegyzése szerint a kft. cégvezető tulajdonosa Váczi Vilmos volt, egyik alapító tagja pedig az akkor, 1989-ben még Frankfurtban élő lánya, Emese Lovitt-Danks. Váczi Vilmos 2001-ben elhunyt, s még halála előtt eladta a céget egy másik üzlettársnak, Házy Tamásnak. Annak idején információink szerint ezer forintért vette át Váczi Vilmos üzletrészét, s egyben a kft.-t. Úgy tudjuk, ő költöztette ki az iratokat egy pesti gyárépületből. Telefonon megkérdeztük tőle, mi lesz az iratok sorsa? Azt válaszolta: "céges információt nem adhat", s kizárólag postai levélben elküldött kérdésekre válaszol.

Házy Tamásnak van már azóta egy másik archivátor vállalkozása is, a Pergamen 2000 Kft. Ez még prosperál, de ennek is vannak kezelésre átvett iratai a marhaistállóban.

Az Archívum Kft. esete csak egy a sok közül. A legkirívóbb. De ugyanígy veszélyben vannak a kispesti Granit kőedénygyár és a Budapesti Húsipari Vállalat régi iratai egy XIII. kerületi pincében, vagy a Május 1. Ruhagyár dokumentumai egy budaiban. Sokszor kis, egyszemélyes bt.-k birkóznak erejükön felül az irathegyekkel, melyek lassan elkótyavetyélődnek.

Végül érdemes azért megjegyezni, hogy léteznek a piacon példásan működő iratkezelő vállalkozások is, így vannak azért vállalatok, melyek üzleti titkai, személyes adatai biztonságban vannak, és maradandó értékű irataikat a jövendőbeli kutatók a levéltárakban is megtalálhatják majd.