A tanárok sem hisznek az integrált oktatásban
Sopronyi Gyula

Megdöbbentő eredményre jutottak azok a szociológusok, akik az Országos Közoktatási Intézet (ma már Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet) megbízásából kutatták, hogy az integrált oktatást zászlajukra tűző iskolákban milyen tevékenység folyik. Az integrált oktatás célja elvileg az lenne, hogy felszámolja a hátrányos helyzetű - elsősorban roma származású - diákok iskolai elkülönítését.

A szociológusok a kutatás során azt a 45 iskolát keresték föl, amely elsőként vett részt az integrált oktatás programjában. Erre komoly összegeket biztosított az állam, hogy afféle bázisintézményként olyan pedagógiai együttműködést alakítsanak ki, amely terjeszti és gyakorlattá teszi azokat a módszereket, amelyek segítségével eltérő szociális hátterű gyerekeket egy osztályban képesek tanítani. A kutatók 40 tanórán vettek részt, interjúkat készítettek.

- A kép megdöbbentő - mondja Németh Szilvia szociológus: vannak olyan intézmények, ahol csak azért folyik "integrált oktatás", mert így megkapják a gyerekek után járó fejkvótát, amely jelenleg 61 500 forint többletpénz.

- Az iskola gyakorlatilag kényszervállalkozásként működik - mondja a kutatásban részt vevő másik szociológus, Papp Z. Attila, aki arra is fölhívja a figyelmet, hogy az intézmények rossz gazdasági helyzetük miatt sok pályázaton elindulnak, ezért még az is megesik, hogy az egyes projektek kioltják egymást. Előfordul, hogy erőforrásként próbálják hasznosítani a szegregációt, hiszen több pénzhez jutnak, ha minél több hátrányos helyzetű diákot oktatnak. Csak jöjjön a pénz.

Ezért is fordult elő gyakran, hogy a kutatók kérdésére, mit is jelent az integrációs oktatás, a pedagógusok nem is tudtak válaszolni, holott a legtöbbjük előtte felkészítő képzésen vett részt. Csakhogy - mondják a kutatók - a különböző projektek már összekuszálódtak a fejekben.

A két szociológus talán legmegrázóbb tapasztalata az volt, hogy a kutatás során ritkán találkoztak az integráció mellett valóban elkötelezett pedagógussal. - Jártunk olyan bázisintézményben, ahol elkülönítve tanultak a romák. Olyan helyen is, ahol a sajátos nevelési igényű gyerekeket különítették el. Miközben az integrációnak épp az a lényege, hogy a gyerekeket képesség szerint is keverik.

- A tanárok fásultak, kiégettek, elutasítják az új pedagógiai módszereket, a frontális oktatásban hisznek. Ha nem hivatalosan kérdezzük őket, gyakran széttárják a kezüket, és azt mondják: "ezzel az emberanyaggal úgysem lehet dolgozni" - mondja Papp Z. Attila.

Nem véletlen, hogy az iskola "bezárja kapuit", mintha csak szégyellné, milyen programban vesz részt. Az ott folyó integrált oktatásról alig tudnak valamit a szülők. A nem roma szülők nem ismerik az együttoktatás előnyeit, de a roma szülők sincsenek képben: féltik a gyerekeiket az "alternatív módszerektől", ők nemritkán inkább azt szeretnék, ha kőkemény szigorral sarkallnák tanulásra gyerekeiket. Saját kudarcos életük egyik magyarázatának azt látják: nem kaptak kellő időben "tanári pofonokat".

A másik keserű tapasztalat, hogy a helyi közösség nem áll a program mellé. Az emberek szegregációs igénye nem változik. A kutatók találkoztak olyan iskolával, ahol nem merték kiírni a kapura, hogy integrált bázisintézmény, mert tudták, akkor a nem roma szülők elviszik a gyerekeiket.

- Egy budapesti iskolában vontak össze két másik, közeli intézményt. Korábban az egyikbe szinte kizárólag romák jártak, a másikba kevesen. Az öszszevont iskola végül nem válalta az integrált bázisintézményeknek szabott feltételeket, mert féltek: a nem roma szülők elviszik a gyerekeiket.

- Találkoztunk olyan polgármesterrel, aki össze akart kacsintani velünk, és amikor kikapcsoltuk a magnót, annyit mondott: "csak a szegregáció a megoldás" - veszi át a szót Papp Z. Attila. Az is megesett, hogy az integrált oktatásban részt vevő iskolák pedagógusai saját gyerekeiket inkább hurcolják több kilométerrel odébb, a "jobb" iskolába: maguk sem hisznek abban, amit csinálnak.

- Minden integrációs szándéknak akkor van esélye, ha a helyi társadalom kedvezően viszonyul a programhoz. Szomorú, de a többségi társadalom szegregációs igénye nagy - mondja Daróczi Gábor, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség munkatársa, az első Gyurcsány-kormány oktatási minisztériumának roma integrációért felelős miniszteri biztosa. Példaként említ egy pályázatot: - Félmilliárd forintot szerettünk volna szétosztani tíz olyan település között, ahol működnek szegregált iskolák. Ösztönözni akartuk volna őket, hogy emberségből, de jól felfogott érdekből is, felmenő rendszerben egy-két éven belül álljanak át az integrált oktatásra. A polgármestereket nem érdekelte a szabadon elkölthető ötvenmillió forint. Hét pályázat érkezett, de csak kettő volt értékelhető.

A szociológusok azt mondják, az integrációs programok akkor tudnának hatékonyabban működni, ha az iskolák és a helyi társadalom között párbeszéd alakul ki. De az is fontos lenne, hogy vonják be a középiskolákat és az óvodákat is. Így kicsi kortól 18 éves korig az egész tanulói utat végigkísérhetné a program.