Sinya és Kükü

NOL - Krumpli Béla

Kürti Gábor
NOL - Krumpli Béla Az időnként ötvenezer embert mozgósító Kritikus Tömeg felvonulás két főszervezője, Kükü és Sinya a Hajtás Pajtás futárszolgálatnál dolgoznak, és a demonstrációt munkaidőben szervezik meg. A százötven fős cég üzleti etikai díjat kapott a Budapest Klubtól decemberben. Kükü szerint a mozgalom két ember termékeny vitájának köszönheti vonzerejét: egy konformista és egy punk próbál kompromisszumokat kötni egymással, miközben a várost körbezáró demonstrációkat szülnek a mozgósítási ötleteik. Idén Kükü szerint a punk és a konformista vitája minden eddiginél komolyabb lehet: az a kérdés, hogy szabad lesz-e tavasszal, egy hétköznap megbénítani a várost.

- Nemrég kifakadtál az Indymedián, ami a hazai zöld- és rendszerkritikai mozgalmak legnépszerűbb weboldala: azt írtad, hogy a legtöbb petíciót ugyanaz a kétszáz ember írja alá, és az akciókat is ők szervezik. Tehát nincs tömegmozgalom fontos ügyek mögött. Később azt mondtad, hogy szinte érthetetlen, miért nem érdeklik az embereket az őket érintő kérdések. Pont te mondod ezt, aki talán a legsikeresebb civil mozgalomnak az egyik központi figurája vagy: a Critical Mass a civil szférában eddig nem látott tömegeket mozgatott meg. Mégis, mit vársz, mit szeretnél?

- A Critical Mass csak annyit javított ezen a helyzeten, hogy hozott még néhány száz aktivistát. De én sem ismerem annyira a mozgalmamat, hogy meg tudjam mondani, mitől lesznek aktívak az emberek. Az első Critical Mass-en még tudtam, hogy miért jöttek el: a legtöbben vagy futárok voltak, vagy a haverjaik. De a következő bringás felvonulásokon már nem értettem, miért lettek ilyen sokan. Őket már nem mi hívtuk, hanem akik az elsőn ott voltak.

- Azt azért lehet tudni, hogy van két központi alakja ennek a mozgalomnak, akiket mindenki úgy ismer: Kükü és Sinya. Mindketten a Hajtás Pajtásnál dolgoztok, és sokan jelentős részben nektek tulajdonítják a sikert.

- Sinya punk, én meg konformista vagyok. Kritikusan nézem a Kritikus Tömeget, mert kívülről is tudom látni magunkat, miközben ő is, de mivel radikálisabb a gondolkodása, ezért tetszik neki, ha valami kemény. Ebből a két komponensből épp megfelelő robbanóelegy alakul ki, ami az átlagemberek számára is vonzó. Megtaláltuk az egyensúlyt a két véglet között, amely a civil szervezeteket fenyegeti: vagy teljesen intézményesül, bürokrata lesz, és meg akar felelni a tárgyalóasztalnak, vagy radikalizálódik és eltávolodik az emberektől.

- Most épp válaszúton vagytok: döntenetek kell, hogy legközelebb megbénítjátok a várost egy hétköznapon, vagy szépen visszahúzódtok hétvégére, amikor nem alakul ki miattatok dugó. Ez pont az általad említett kétféle pólus, kétféle attitűd próbája.

- Hétvégére összehívjuk az első Critical Mass gyűlést, a Millenáris bringapályán, ott elő fogom adni, hogy mit gondolok. Az eddigi felvonulások mindenkinek szerethetőek voltak. Ehhez szerencse is kellett, mert a legnagyobbak már hétvégére estek. Most tavasszal viszont hétköznapra esik a Föld napja, amikor könnyen kialakulhat közlekedési káosz a nagy felvonulás, és az éppen zajló metróépítés miatt. Én simán elraknám a következő felvonulást vasárnapra. Az őszi autómentes napon hétköznap is fel lehet vonulni, mert az lehet radikálisabb. De tavasszal, a Föld napján inkább a demonstráció helyett  a bringázást népszerűsítő, fesztiválos, lazább jelleget nyomnám. Egy igazi Critical Mass-es ember ezt persze kikéri magának. Ugyanakkor mindig meg kell győznöd másokat arról, amit akarsz. Most az a kérdés, hogy miért csináljuk az egészet. Azért, hogy az aktivisták élvezzék? Mert akkor bénítsuk meg a várost. Ha viszont azt szeretnénk, hogy aki még nincs benne a mozgalomban, az is mellé tudjon állni, jöjjenek el családok és legyen fesztiválhangulat, akkor nem szabad hatalmas dugót okozni.

2005 őszén akkora tömeg volt, hogy hermetikusan körbezárta a Belvárost. Az Oktogonnál a menet eleje utolérte a végét. Van ehhez jogom? Iszonyú nehéz döntést hozni. A radikálisok szerint nem kell ezzel foglalkozni, mert aki mindig autóban ül, az kibírja ezt az egy napot. De mi van, ha egy turista haza akar menni Budapestről, és nem éri el a repülőgépét emiatt? Vagy ha nem jutnak el emberek a színházi előadásra? És mi van azokkal, akik nem tudnak hazamenni tömegközlekedéssel a bringás felvonulás miatt?

Ha az én nevemen fut az egész, tehát jogi felelősséget kell vállalnom a rendezvényért, akkor szerintem a döntést is nekem kell hozni. Viszont azok, akiknek a leghatározottabb elképzeléseik vannak, tehát a legaktívabbak elvinnék a mozgalmat radikális irányba. A konformisták sokkal többen vannak, de nem szólnak bele, csak eljönnek felvonulni. Elhozzák a családot is, mert ez egy fesztivál is. De a radikálisakat pont ez zavarja.

- Van aki viszont - kívülről nézve titeket - azt mondja, hogy bringás mozgalom egyenlő a bicikli politikamentes imádatával.

- Csak a pártpolitikától vagyunk mentesek. A követeléseket tárgyalások követik, és ott politikusokkal ülünk szemben, hiszen mi nem indíthatjuk el az aszfaltozógépeket. Tulajdonképpen a kiváltó ok is egy politikus, nevezetesen a főpolgármester 2004-es nyilatkozata volt, amikor az Európai Autómentes Napot hétvégére (!) tette. Azóta már a városvezetés is együttműködő, nem húznak ujjat velünk. A pártpolitikusokra egyébként az jellemző, hogy nehezen értik meg: a biciklizés nemcsak szabadidősport, hanem nagy tömegek és a szmogtól terhelt városok számára reális közlekedési alternatíva. Sokan még nem veszik komolyan, állandóan győzködjük őket, de azért panaszra nincs okunk. Eddig a számunkra fontos ügyek parlamenti vagy közgyűlési vitáin a négy nagy párt egyike sem szavazott ellenünk. Ez azért ma Magyarországon nagy dolog. Persze többet szeretnénk. Jó lenne, ha minden pártot rá tudnánk venni arra, hogy kezdeményező szerepet vállaljanak, és ahogy a vasúti, vagy autós közlekedést, ugyanúgy az 1-2 millió ember számára fontos bringázást is programszinten építse be a politikájába. Igazából azt várjuk, hogy versenyezzenek egymással az egyre több bringás szavazataiért. Minden pártvezetőt szívesen győzködnénk erről.

- Akartok-e a kerékpározás mellett más kérdésekbe is belefolyni?

- Nincs időm rá. Másrészt a többség a biciklizést még jó ideig szubkulturális jelenségnek fogja nézni, és nem veszi olyan komolyan. Egy gyalogosokból álló demonstráció könnyebben elérheti a célját, mint egy bringás tömeg: például azt, hogy legyen rendes szmogriadó, vagy hogy korlátozzák az autóforgalmat. Hiába vagyunk ötvenezren - sok tévénéző csak legyint ránk: ez a bringás szubkultúra problémája és nem az övé.

- A Critical Mass egészen másként mozgósít, mint a civil szervezetek, és néha te hangot is adsz annak, hogy a civilek változtathatnának a technikáikon.

- Igen, azokkal a módszerekkel, amelyekkel mi dolgozunk, tömegeket lehet mozgósítani. Nem sajtóközleményeken keresztül kommunikálunk az emberekkel, mint a civil szervezetek, amelyeknek a sajtótájékoztatóit sokszor már nemcsak ők maguk unják, hanem az újságírók is. Az embereket pedig különösen nem érdekli. Az esti híradóban egy "Föld napja" blokk abból áll, hogy a miniszter elment Vácra vonattal. Három mondat. Aztán másnaptól minden zajlik tovább ugyanúgy, ahogy eddig. Ez olyan, mint a védőoltás: aki megkapja, az többé nem lesz fogékony a Föld napjára.

- Nálatok komoly szerepe van a közösségi oldalaknak a mozgósításban. De itt nem indult meg más ügyekben is a szerveződés. 

- A criticalmass.hu közössége nem annyira nyitott más ügyekben való aktivizmusra, ellentétben például az Indymediát használókkal. Persze nyilván nem lenne lehetetlen bevonni őket más problémákba is, csak nem tudom, hogyan. De alapvetően számomra is a biciklizés ügye a legfontosabb, amivel szerintem el lehetne érni, hogy Budapest olyan legyen, mint Berlin. Ha nem lenne Kritikus Tömeg holnaptól, akkor is elmondhatjuk, hogy divatot csináltunk a biciklizésből, és olyan mintakövetés indult be,  amit már nem csak a mozgalom hajt. Nyáron a kerékpárosoknak 2-3 százalékos volt az arányuk Budapesten, a belvárosban még nagyobb.  Ez a szám évente duplázódik. Ha idén is megkétszereződik, akkor jön az a fázis, amikor már zavarni fogja az autóforgalmat. Tehát észreveszik, mindenki beszélni fog róla, még az is, aki nem bringázik. És ha ez így lesz, akkor például a következő kérdés Budapesten a nagykörúti bringasáv lehet, tehát az, hogy pár száz  parkoló autó helyett több ezer kerékpáros használhassa az út szélét.

- Elég optimista jövőkép ahhoz képest, hogy a kiskörúti bringasávot sem sikerült elintézni.

- De csak azért nem, mert a metró projekt miatt lehet, hogy elmarad a kiskörút felújítása. Ha mégis lesz, akkor megépítik a bringasávot, mégpedig úgy, ahogyan mi is jónak látjuk.

- Egy nyilvános beszélgetésen azt mondtad, hogy nálunk azért nincs rendes civil élet, mert a politikusok rövidre zárják az energiaforrást, amiből ez táplálkozna. Ezt hogy értetted?

- Mindenkinek az életében a család, a barátok a legfontosabb, aztán a tágabb világ, például az, hogy milyen a levegő. Ha nem tetszik otthon a fal, lefested, de ha utálod a szmogot, akkor ezen is változtatni akarnál. Mindennek így, alulról kellene szerveződnie. A politikának, ugye az lenne az értelme, hogy ebben minket képviseljen, mi legyünk a pólusok, amik közé egy hasznos kis gépként van kötve a politikus és dolgozik. Akik ma ehelyett a pólusokat rövidre zárják, és rajtuk keresztül hatástalanul sülnek ki a társadalom belső energiái. Nem arról folyik a vita, hogy például mi a dugódíj előnye és hátránya, hanem hogy melyik párt mit képvisel. Úgy is mondhatnánk, hogy elszakadtak a társadalomtól, és most nem értünk vannak.

- Mennyiben köszönhető a Kritikus Tömeg felvonulás a Hajtás Pajtás futárszolgálatnak?

- Több biciklis futárcégnek is van benne szerepe, tehát nagyon csúnya lenne csak magunknak kisajátítani. Tulajdonképpen szép azt mondani, hogy nulla forintból szervezzük a felvonulást, de a valóság az, hogy munkaidőben is csináljuk, és ezzel például a Hajtás Pajtás tulajdonosai is támogatják az ügyet. Akik egyébként nem szólnak bele. Munkaidő után lehetetlen lenne ilyen jól megszervezni. Így tehát nekik is köszönhető a felvonulás sikere, ahogy más cégek, akár nyomdák, grafikusok, programozók is sokszor a munkájuk terhére segítenek benne. Bár az is igaz, hogy ez a futárcégeknek is jót tesz, hiszen például ha többen bicikliznek a városban, akkor sokkal több potenciális futár van, illetve emiatt többen választhatják a biciklis futárokat.

- Nem tipikus tulajdonosi magatartás eltűrni, hogy az alkalmazottak demonstrációt szervezzenek munkaidőben.

- A tulajdonosok maguk is elkötelezettek az ügy iránt. Gyakorlatilag ők hitték el elsőként, hogy Budapesten lehet minden nap, és akármennyit biciklizni, így tulajdonképpen az egészet ők kezdték.  Két idealista zenész a tulaj. Jellemző rájuk, hogy amikor a kilencvenes években elkezdték, valahol azt nyilatkozták, hogy majd egyszer annyi pénzük lesz, hogy bicikliutakat fognak építeni.

- Mi ebben az irreális? Hiszen azok a bicikliutak tényleg épülnek, és ehhez a mozgalomnak biztosan van köze...

- Van.