Kerekes szék: 80 ezertől 1,5 millió forintig

Teknős Miklós

A fogyatékosság nem a sérült emberek ügye, hanem a miénk. Csak éppen könnyebb azt mondani, hogy a velük való foglalkozás túlságosan bonyolult, szakmai felkészültséget követelő feladat. Az intézményekre, hivatalokra való mutogatás valójában hárítás, a társadalom, illetve az egyes ember gátlásainak kivetülése. A félelem attól, hogy rosszat mondunk vagy teszünk, hogy rosszul segítünk, netán rosszul fogadják ügyetlen próbálkozásunkat. Ezeknek a gátlásoknak az oldásával, mindenki számára érthető üzenetek küldésével közüggyé tehetnék azt, ami ma marginális csoportérdek. Ráadásul az emberek - fogyatékkal élők és az egészségesek egyaránt - hálásak ezért. A tehetetlenség ugyanis feszültséget kelt, amit jótékonykodással próbálunk elfedni - véli Nagy Géza, a fővárosi Jövő Házában kialakított Ability Park létrehozója.

A kiállításon a fogyatékkal élők közreműködésével mindenki megtapasztalhatja a kerekes székkel való közlekedés buktatóit, a teljes sötétség bénító hatását tárgykeresés közben, illetve a sütés-főzés nehézségeit - kéz vagy láb nélkül. Az állami támogatás nélkül megvalósuló kiállítást eddig úgy százezren látták. Márciusban viszont lejár a szerződésük.

- A civil szervezetek többsége folyton helyet keres rendezvényeinek. Most majd mi is beállunk a sorba. Ez nem jótékonysági rendezvény, hanem profittermelő üzlet - jelenti ki némi büszkeséggel Nagy, aki szerint az akadálymentesítés is sokkal előbbre tartana, ha nem fogyatékos ügyként kezelnék, hanem egyszerű építészeti kérdésként.

A közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférésének megteremtéséről még 1998-ban rendelkezett az Országgyűlés. Hat évet adtak rá a közintézményeknek. Pénzt viszont nagyon keveset, márpedig a teljes körű akadálymentesítés - rámpák, liftek mellett a vakok és gyengénlátók számára is olvasható feliratok, hangostérképek kihelyezése stb. - csak a fővárosban tízmilliárdot meghaladó tétel lenne. Az országos adat nem ismert. Az önkormányzatok többsége ugyanis még hozzá sem látott a felméréshez, igaz, a kormányzati felelősségi körbe tartozó épületeket is csak tavaly kezdte vizsgálni a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fogyatékosságügyi főosztálya. A fővárosi önkormányzat már két évvel ezelőtt rászánta magát erre. A kérdőívek összesítésekor az is kiderült, hogy az intézmények csaknem ötöde gondolta úgy: rá ugyan nem vonatkozik a jogszabály.

Ezek után aligha meglepő, hogy a 2005. január elsejei határidő lejártakor a közintézmények alig harmadát tették a fogyatékkal élők számára is átjárhatóvá. Az immáron tízéves huzavona összesen hatszázezer-egymillió embert foszt meg a közügyek szokványos ügyintézési lehetőségétől - hívja föl a figyelmet Szakály József, a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) főtitkára.

A MEOSZ tucatnyi pert indított a mulasztás miatt különféle intézmények - minisztériumok, szakrendelő, pénzintézet - ellen. Az eddig lezárult négy eljárás közül kettőt peren kívüli egyezséggel zártak le, kettőt megnyertek. Ennek ellenére nem terveznek további pereket, hiszen az Országgyűlés tavaly újratárgyalta az erről rendelkező törvényt. A módosított jogszabály a központi költségvetési szervek esetében 2010-re, az önkormányzatoknál viszont 2013-ra tolta ki a határidőt. Sólyom László köztársasági elnök ugyan túlságosan távolinak találta az időpontokat - hiszen az egy hat évvel korábban megállapított kötelezettség teljesítésére vonatkozik -, ám a Parlament végül csak az önkormányzatok esetében hozta közelebb a határidőt három évvel. A folyamat meggyorsítása érdekében többek közt 15 milliárd forint uniós támogatásra pályázhatnak a közintézmények az elkövetkező három évben.

De amit az egyik kezével ad az állam, azt a másikkal vissza is veszi. A gazdasági tárca például azzal utasította el tavaly a mozgássérültek útdíjhasználatának eltörlését célzó ellenzéki javaslatot, hogy minden bevételre szükségük van. Jelentősen csökkent az elmúlt évben a gyógyászati segédeszközök támogatása is, miközben a termékek ára esetenként drasztikusan emelkedett. A kerekes székek közül például a közgyógyellátásra jogosultaknak csak a legegyszerűbb "tolószék" árát - nyolcvanezer forintot - téríti meg az Országos Egészségügyi Pénztár, méghozzá ötévente egyszer. Az igazolványnyal nem rendelkezőknek csak a 80 százalékát. Ráadásul egy ilyen szék legfeljebb csak arra alkalmas, hogy a lakáson belül tologassák a benne ülőt. Az önálló életvitelt lehetővé tevő aktív kerekes szék ára viszont hatszázezer forint is lehet, míg az elektromos változatokért 1,5 millió forintot is elkérhetnek.

Immáron hét éve változatlan viszont a fogyatékosok önálló életvitelét szolgáló támogatás nyugdíjminimumhoz kötött mértéke, amelynek összege jelenleg 22 ezer forint. Ám ezt is csak a 60-80 százalékban rokkantnak nyilvánítottak igényelhetik, a többieknek marad a rokkantnyugdíj, meg az évi 7000 forintos közlekedési támogatás.

A tavaly bevezetett rehabilitációs járadék elméletileg javíthat a helyzeten. A kérdés az, hogy mivé válik a jogalkotó szándéka a gyakorlatban.

- A fogyatékkal élőknek jelenleg alig tizede dolgozik. Az arány javításához azonban nem csupán a munkaadók hozzáállásán kellene javítani, hanem a fogyatékosokat is fel kell készíteni a munkába állásra - figyelmeztet Szakály József. - Többségük ugyanis alulképzett, sokan pedig egyszerűen megszokták a segélytől függő létezést.

- A segélyezés csapda - állítja Nagy Géza. - Rögzít egy állapotot, ahelyett, hogy változtatásra sarkallna. Ráadásul sokba kerül, és ha őszinték vagyunk, nem is túl hatékony segítség. De könnyebb, mint megakasztani a segélyfüggőséghez vezető folyamatot. Alkalom lenne rá bőven. Akkor például, amikor a sérülten születő gyermeket bentlakásos intézetben kell elhelyezni azért, mert a szülei nem kapnak közlekedési támogatást ahhoz, hogy a kezelésekre vagy iskolába elvihessék. Esetleg akkor, amikor az integrált oktatást meghirdetve nem biztosítunk elég gyógypedagógust, pszichológust, terapeutát a fogyatékkal bekerülő gyermek sikeres részvételéhez. De akkor is közbeléphetne az állam, amikor a diplomás vak fiatal munka nélkül pergeti otthon a napjait vagy éppen eredménytelenül próbál bejutni az önkormányzathoz, a könyvtárba vagy a színházba. A különféle jogcímeken kifizetett támogatás csak az utolsó stáció.