Vagy éppen ellenkezőleg: mintha az akkor élő újságírók, szerkesztők csöppentek volna bele a web 2.0 korába, és online újságot indítottak volna - de nem a mi korunkról, hanem az övékéről. A visszatekintés 1900. január 1-jén indul, és a tervek szerint 1999. december 31-ig tart, így egy hónap eseményei egy napba sűrűsödnek. Az újság hat rovatában - politika, gazdaság, kultúra, tudomány-technika és a bulvár - a korabeli sajtó cikkeiből válogatnak mindennap. A külső munkatársakkal együtt jelenleg huszonöten dolgoznak a kecskeméti szerkesztőségben. A lap Páholy rovatában reflektál majd az aktuális eseményekre Ormos Mária történész és Vitray Tamás televíziós személyiség.

A huszadikszazad.hu ötletgazdája és főszerkesztője a Kecskeméten élő Szabó Zoltán tanár, aki érdeklődésemre azt mondta: tudomása szerint a vállalkozásnak nincsen sem belföldi, sem külföldi előzménye. Arra a kérdésemre, hogy voltaképpen mi is a céljuk ezzel az online időutazással, Szabó Zoltán azt válaszolta, hogy a ma emberének "alulnézetből", azaz a napi- és hetilapok világából szeretnék bemutatni a huszadik századot, amelyről az átlagemberek nem is tudnak olyan sokat, mint gondolják.

- A szerkesztőség tagjai mind pedagógusok - fejtegette -, a többség történelem szakon végzett, évtizedek óta órákra készülünk, szakirodalmat olvasunk, tanítunk, s bár a legtöbb időt a huszadik századra szánjuk, meg kell mondjam, vajmi kevés fogalmunk van arról, hogy valójában milyenek voltak a századelő mindennapjai közelről.

S hogy milyen szempontok szerint válogattak a cikkek között? Szabó Zoltán Tacitust idézte: "sine ira et studio", azaz harag és részrehajlás nélkül szeretnék ábrázolni a kor eseményeit és szereplőit. Úgy fogalmazott: feladatuk az ábrázolás, hiszen a minősítés, az ítéletalkotás már az olvasó joga. De nem esetlegesen válogatnak, hanem alaposan feltérképezik a sajtót, és a különböző témákat, a különféle politikai nézőpontokat arányaiban igyekeznek tálalni.

- Koncepciónk lényege az, hogy az általunk szerkesztett kép a lehető legjobban reprezentálja az akkori sajtó által bemutatott képet - hangsúlyozta. - Semmiféle politikai irányzatnak nem biztosítunk nagyobb teret, mint amekkorát a saját jelen idejében kapott.

A közölt anyag az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött napi- és hetilapokból származik, a cikkek szöveghűen és teljes terjedelemben jelennek meg, szükség szerint kommentárokkal ellátva. Jelenleg főként a Képes Néplapból, egy középen álló, mértéktartó újságból válogatnak, de szemlézik a Vasárnapi Újságot is, amelynek a tárgyalt időszakban Mikszáth Kálmán volt a főmunkatársa. Hoznak cikkeket az Urániából, a Közgazdaságból, a Sportvilágból és az 1902-ben induló Nemzeti Sportból is.

Arra a kérdésemre, hogy mik az addigi tapasztalatai az akkori sajtótóról és közbeszédről, Szabó Zoltán azt válaszolta: érdekes, hogy az akkori bulvár egészen más volt, mint a mai, mert úgy tűnik, hogy nem mesterségesen gerjesztett extremitások tömkelegét adta, hanem a valódi élet lüktetett benne. A közbeszédről pedig úgy vélekedett, hogy azt kulturáltabbnak, választékosabbnak és tapintatosabbnak tartja a mainál.

- Megjelenés szempontjából jó dolguk lehetett az íróknak, költőknek a századfordulón - mondta -, hiszen minden lap kiemelten fókuszált az irodalomra, a legtöbb újság irodalmi melléklettel jelent meg.

S hogyan jelentek meg a korabeli közvélemény előtt a politikusok? A főszerkesztő erre azt az esetet idézte föl, hogy 1900-ban, újévkor a politikai pártok vezetői testületileg fölkeresték egymást, koccintottak, s megállapították: bár a politika komoly dolog, de azért nem mehet soha a barátság rovására.