Marabu

A katolikus egyházzal amúgy is régóta szorosan összefonódó jobboldali ellenzék Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde óta győzködi önmagát, hogy az igazmondás a jobboldaliság szinonimája. Most már kétségtelenül el is hiszi ezt magáról, pedig ha kicsit józanabbul próbáljuk a közéletet szemlélni (ez, mi tagadás, egyre nehezebb mifelénk), könnyen belátjuk, hogy a demokratikus politizálás ugyanazokkal az eszközökkel próbál élni és visszaélni mindkét vagy mindhárom oldalon. A Fidesz vezette jobboldal azonban önmagát láttatja az útnak, az igazságnak és az életnek. Mintha a Szentírás másnak tartotta volna fönn ezeket a tulajdonságokat. S a Fidesz a tévedhetetlenségről szóló tanítást is áthallotta, ha nem is általában a kereszténységből, de a katolicizmusból.

A Fidesz a történelmi egyházak önértékelésének alapelemeit veszi át, de hogy ez az önértékelés mennyire sebezhető, azt a konferencia egyik előadójának, Jelenits István piarista szerzetesnek a gondolatmenete is jól mutatja. Jelenits szerint az emberiségnek volt egykor egy egységes világképe, abszolút igazságba vetett hite, amelyet az újkor hajnalán megrendítettek "a természettudományos felfedezések, a XIX. század társadalomkritikai irányzatai, a XX. század elején fejlődésnek indult mélylélektan tanításai az emberről, a XX. századi diktatúrák világmegváltó ígéretei, amelyek a korábbiaknál is szörnyűbb hazugságokhoz és tragédiákhoz vezettek". Az előadónak, mint látjuk, sikerült a kommunizmust és a fasizmust egy ívre felfűznie a korábbi évszázadok - sejtésünk szerint a felvilágosodás és a liberalizmus - polgári hagyományaival, a természettudomány felismeréseivel. És ezt az ívet a rendszerváltás sem törte meg: most már "a gazdasági érdekek, a fogyasztói társadalom hazugságainak lehetünk tanúi, amelyek a tömegkommunikáció újabb és újabb - a politikai vagy a gazdasági hatalom kezében lévő - eszközei révén megzavarják és elhomályosítják a tömegek tisztánlátását"). Jelenits szerint tehát a diktatúra és a demokrácia között csupán annyi a különbség, hogy más-más hazugságokat kényszerítenek ránk.

A fentiekből következik, hogy az őszinteség idillikus állapotát, az igazságos társadalmi berendezkedés mintapéldáját a középkori Európában találjuk meg, amikor az emberek még egyféleképpen gondolkodtak, s ezt a gondolkodást a katolikus egyház, a kor meghatározó társadalmi és hatalmi intézménye határozta meg. Azt a középkort jelölte meg Jelenits az igazmondás azóta sajnálatosan távolodó világaként, melynek lényegéhez tartozott a kiváltság nélküli tömegek kiszolgáltatottsága, az egyén szabadságának a hiánya, az eltérő vélemények inkvizíciós üldöztetése. Amikor a büntetlen őszinteség azok privilégiuma volt, akik a katolikus egyházzal azonosultak. Ne úgy, mint Galilei például, aki a Föld mozgására vonatkozó hazugságával a XX. század hazug fasisztáinak, kommunistáinak és liberálisainak előfutára lehetett.

Csakhogy közben a katolikus egyház is sokat változott, sok dolgot fogad el ma igaznak, melyről korábban hallani sem akart. Azt például, hogy mozog a Föld. Lehet, hogy az egyház maga is kisodródott az őszinteség aranykorából?

Egy dologban egyetértünk a konferencia előadóival: a hamis dolgoknak ellen lehet állni, szóvá lehet tenni őket.

Ahogy például most is tettük.

Fazekas Csaba történész