Ám ha engednénk a késztetésnek, hibát követnénk el. Nem is csupán azért, mert a JJ-180 különösen veszélyes kábítószer, hanem mert a kiegyensúlyozott dramaturgiai szerkezet és a frappáns befejezés csak rontotta volna a regény hatását.

A Várjuk a tavalyi évet, akárcsak a legtöbb Dick-regény, egyszerre fergetegesen szórakoztató és hátborzongatóan komor filozófiai-pszichológiai gondolatkísérlet. (Talán már felesleges megemlíteni, hogy Pék Zoltán fordítása ezúttal is kitűnő.) 2055-ben rossz idők járnak a Galaxisra: a terraiak - fojtogató szövetségben a gonosz Lilicsillaggal - háborút viselnek a rígek ellen, a karizmatikus terrai ENSZ-főtitkár, Gino Molinari téves politikai döntései miatt küszöbönáll a bolygó lerohanása, és mindeközben Eric Sweetscent házassága válságba kerül. A történetszálak kisvártatva annak rendje és módja szerint összefonódnak: a felesége elől menekülő Sweetscent lesz a vélt vagy valós betegségei miatt haldokló Molinari orvosa. A két hős, akárcsak a számtalan mellékszereplő, két lábon járó pszichológiai esettanulmány. Gino Molinari gyötrelmes pszichoszomatikus tünetektől szenved: korábbi orvosa szerint így vállalja a morális felelősséget téves politikai döntéseiért; kamasz szeretője szerint így menekül a felelősség elől. Eric Sweetscent fel-feltámadó szuicid késztetéseivel küszködik: nem tudja elviselni, hogy olyan nővel él együtt, aki "gazdasági, intellektuális, sőt, igen, még erotikus téren is különb nála" - és felesége iránti gyűlöletét önmagára projektálja.

Ám a bizarr fordulatokban és groteszkebbnél groteszkebb jelenetekben gazdag regény olvasójának szomorúan kell tapasztalnia: a Terra ügyei határozottan jobban állnak, mint Eric Sweetscent házasságának ügye. A cselekményben fontos szerepre tesz szert a már említett JJ-180: a szereplők időugrásaival mindegyre szaporodnak a valóságszintek, elmosódik a különbség valóság és lehetőség között, a jövő megváltoztatja a múltat, a múlt pedig a jelent. (Sweetscent a regény egy pontján minden poétikai szabályt és logikai törvényt megszegve találkozik későbbi önmagával.) Mindez azonban mit sem segít a férfi széthulló házasságán: míg az adott történelmi-politikai konstelláció hibás vagy helyes döntések sorozataként állt elő, az elrontott kapcsolatoknak nincs történetük, nincs múltjuk - egy rosszul működő kapcsolat csupán "önkéntelen elrendezés", amelynek lehetetlen "kihüvelyezni az értelmét". Időugrások ide vagy oda, egy galaktikus birodalom (talán?) megmenthető, egy rossz házasság nem - ezzel a tanulsággal azért mégiscsak jobb egy kissé széttartó szerkezetű és némiképp befejezetlen regényben szembesülni.

Agave, 208 oldal, 2480 forint