A zanglai erőd, itt kezdte Csoma a tibeti nyelv tanulmányozását
Bethlenfalvy Géza

Az Indusba torkolló Zanszkár folyó völgyét vigyázó zanglai erőd az elmúlt évszázadokban több funkciót töltött be. A körülötte fekvő apró települések védelme mellett egyfajta őrtoronyként menedékül szolgált a buddhista vallás és papjai számára is. Másfél évig falai között élt Kőrösi Csoma Sándor, aki a magyarság ázsiai bölcsőjét kereső, emlékezetes vándorlása során vetődött el ide, Kasmír keleti peremvidékére. A tartózkodás közvetlen indítéka az a feladat volt, amelyet egy brit gyarmati tisztviselő, bizonyos Moorcroft bízott Csomára: ha már úgy is erre sodorta a sorsa, foglalkozzon alaposabban a tibeti nyelvvel, állítsa össze annak grammatikáját, szerkesszen tibeti-angol szótárat. Nyomatékul háromszáz rúpiával is kisegítette a hosszú vándorlás után fillér nélkül maradt tudóst. Aki ezt követően nemcsak menedéket, de buddhista lámákat is talált a zanglai erőd falai között, s tőlük kezdte tanulni a tibeti nyelvet - az általa ismert tucatnyi után a tizenharmadikat. 1823 nyarától másfél évig élt a szűk cellában, a Himalája hétezres csúcsainak tövében, majd 1824 végén tudásban és jegyzetekkel gyarapodva indult tovább az indiai angol felségterületek felé. A brit gyarmati hatóságok gyanakvással figyelték mozgását, cári ügynöknek nézték (oroszul is tudott!), így csak az addigi útjának igen részletes papírra vetése után engedték, hogy tovább folytassa kutatásait. S jó, hogy így tettek: Kőrösi Csoma Sándor idáig tartó vándorlásának történetét a Kelet-indiai Társaság archívumában fennmaradt beszámolójából ismerheti az utókor.

India térképét ekkor számos kisebb-nagyobb fejedelemség tarkította. Zangla a ladakhi "független királysághoz" tartozott, amelynek Lehben székelő uralkodója jóindulattal viseltetett a messziről jött vándor iránt. Ugyanígy tett egyik utódja is a kolostort 1928-ban felkereső jeles magyar orientalista, Baktay Ervin esetében. Az utazó a lámáktól kapott felvilágosítás alapján "Csoma's room" felirattal megjelölte azt a cellát, ahol a tudós élt és dolgozott, s amely a később arra vetődő magyarok zarándokhelyévé vált. Így került oda - első ízben 1976-ban - Bethlenfalvy Géza Kelet-kutató is, aki később a delhi magyar kulturális központ vezetőjeként többször megismételte látogatását. Legutóbb (már nem igazgatóként) tavaly nyáron kereste fel a helyszínt, ahol elkeserítő állapotokat tapasztalt. A Csoma-szoba falán ugyan megszaporodtak az arra járt magyarok tiszteletét kifejező táblák, ám ezek sem alkalmasak arra, hogy az olykor tízcentis repedéseket eltakarják. A klímaváltozás következtében ugyanis e hagyományosan száraz vidéken gyakoribbakká váltak az özönvízszerű esők, amelyek szétáztatták az építmény meglehetősen gyatra, rőzse-szalma szerkezetű, vályogból épített tetőzetét, megrepesztve a közfalakat, gyakorlatilag lakhatatlanná téve az egykori kolostor-erődöt.

Bethlenfalvy kapcsolatba lépett a ladakhi uralkodóház leszármazottjával. Nyima Norbu, a környék földesura - aki azért jó néven veszi, ha királyként tisztelik - örömmel értesült, hogy a tulajdonát képező objektum sorsa a magyarokat is foglalkoztatja. Készített is egy kalkulációt arról, hogy szerinte mennyibe kerülnének a helyreállítási munkálatok, egyben felajánlotta, hogy anyagot és munkaerőt biztosít saját "felségterületéről". Bethlenfalvy ennek ismeretében kérte Budapesten az Oktatási és Kulturális Minisztérium segítségét, a tárca pedig - a professzor értesülései szerint - jóvá is hagyott két és fél millió forintot a zanglai helyreállítás céljaira. A téma szerepelt a szakminiszter, Hiller István legutóbbi, újdelhi tárgyalásain is, ahol indiai részről a maximális erkölcsi támogatásukról biztosították az elképzelést, anyagi segítséget azonban egyelőre nem ígértek, lévén az erőd - magántulajdon.

Időközben mások is megmozdultak annak érdekében, hogy a Csoma-szoba és környezete ne legyen az enyészet martaléka. Kiemelkedik közülük Irimiás Balázs, jelenleg Tokióban tanuló építész-doktorandusz akciója, aki már képes tájékoztatót is készített az adott helyzetről és a lehetséges megoldásról (www.csomasroom.org). Az elképzelés megvalósításánál számítana a problémakörbe korábban bekapcsolódott személyek - így Bethlenfalvy Géza - közreműködésére, de olyan, az ázsiai kulturális örökség magyarországi népszerűsítését célul kitűző alapítvány támogatására is, mint a Royal Angkor

Foundation, amelyet Jelen János korábbi vietnámi nagykövet irányít. Az alapítvány már alá is írt egy együttműködési szándéknyilatkozatot a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálattal (KÖSZ) és a Tan Kapuja Buddhista Egyházzal. Az előbbiek műemlékvédelmi szaktudásukat, az utóbbiak - egyebek között - a dalai láma támogatásának elérése érdekében történő közbenjárásukat ajánlották fel. Elképzelésük szerint a helyreállítási munkálatokba - élve a királyi tulajdonos által felajánlott segítséggel - olyan lelkes magyar fiatalok is bekapcsolódnának, akik saját kezűleg és saját költségükre is készek közreműködni egy magyar nemzeti emlékhely megteremtésében a Himalája völgyében. Alig egy hónap alatt tucatnyi fiatal építész és bölcsész jelentkezett munkára az alapítványnál, biztosítani szándékozva a zanglai kolostor távlati fennmaradását, ami egyúttal helyi és összindiai érdek is.

Amennyiben ez a verzió az érintettek által elfogadásra kerülne, akkor természetesen kevésnek bizonyulna az OKM által kilátásba helyezett összeg. Már az újmódi "építőtábor" tucatnyi résztvevőjének a kiutaztatása is alaposan megcsapolná a pénzügyi keretet. Minden esetre szükség lesz a magyar állam további támogatására, amire vonatkozóan - különösen a miniszterelnök januári indiai látogatását követően - a KÖSZ biztató jelzéseket kapott. A szervezők és az alapítvány vezetői remélik továbbá, hogy a szívmelengető cél sokakat adakozásra késztet, az idei adószázalékokból történő felajánlások nagyot lendítenének az elképzelésen.

Az idő sürget, a "vár állott, most kőhalom" jelenség indiai változatának visszafordítása nem tűr halasztást. Ugyanakkor a projekt sikere esetén ez a pont - Csoma kalkuttai dolgozószobájához vagy dardzsilingi sírjához hasonlatosan - az Indiába látogató magyarok számára kiemelt fontosságú emlékhellyé válhat. A régió már elég távol esik a Kasmírt megosztó, és esetenkénti fegyveres villongásokról is elhíresült tűzszüneti vonaltól, a Ladakh központjában fekvő Leh repülőtere Delhiből közvetlenül elérhető, a Zanszkár folyó eddig járhatatlan völgyében pedig már épül a Zanglát Lehhel összekötő országút.