"Eredményeink (mondta Medvegyev nevében is Putyin) magukért beszélnek, semmilyen további diskurzusra nincs szükség." Ez jó. Végtére is nem mindenkinek kell követnie a máshol kötelező mintákat. Lám, a kínai pártlapnak is az jutott eszébe (a kenyai választásokat követő polgárháborús viszályokról), hogy a "nyugati demokrácia" értékei más környezetben kifejezetten kártékonyak lehetnek.

Az orosz választók tegnap nem rágódtak sokat az elébük tárt kínálaton. Szívesebben látták volna Putyint harmadjára is, ám mivel ez alkotmányosan nem ment, választottak maguknak egy "kis Putyint". Mi viszont rágódhatunk egyen s máson. Sokan a demokrácia szégyenének tartják, hogy Putyin "kijelölte" az utódát. Van szerencsém nyugtázni, hogy az "utódpalántázgatás" a nyugati demokráciákban sem volt soha ördögtől való - Brandtnak is volt egy Schmidtje, Kreiskynek is egy Androscha, Mrs. Thatchernek is egy Majorje. Valamennyi keresztapa és -anya úgy gondolta, hogy a nemzet dolgai akkor maradnak jó kezekben, ha az ő "palántáik" növik ki magukat. Hozzátenném: utódnevelés közben Putyin még arra is figyelt, hogy ne lepje meg a vele egyre jegesebb viszonyban levő amerikaiakat. Másfél évvel ezelőtt korábbi bizalmasát, az elnöki adminisztráció vezetőjét, Volosint elküldte az Egyesült Államokba, s ez az ember - szuperközönség előtt - körülbelül olyan paraméterekkel írta le (név nélkül) a lehetséges utódot, ahogyan félig korrupt világokban egy "testre szabott" állami tendert kiírni szokásos. Csak a versenyfeltételeket kellett olvasni (fiatal, jó modorú, államügyekben jártas, és ha elnök lesz, hallgatni fog előde tanácsaira...), és mindenki tudta a megfejtést. Vagy majdnem.

De ez kevésbé érdekes. Javasolnék egy kis időutazást. Amikor Putyin "a Jelcin család kegyelméből" 2000-ben elnök lett, egy darabig erőteljesen törlesztett jótevőinek. Miniszterelnöke, Kaszjanov oszlopa volt a "családnak". Oda tartozott az imént említett (2oo3-ban elmozdított) Volosin, na meg a ma már száműzött Berezovszkijhoz hasonló oligarchákból is egy pár. Ezt az adósállapotot, mint kényelmetlent, Putyin egy idő múltán felszámolta, a "családtól" megszabadult, a hatalmi posztokat sorban pétervári barátaival töltötte be, olyanokkal tehát, akiknek nem volt adósa. Akik történetesen az ő adósai lettek.

Mindezzel némi politikai meteorológiába bocsátkoznék. A példából kiindulva vélni merészelem, hogy Medvegyev elnök se lesz a Putyin iránti hűség élő oszlopa, örökkön-örökké. Ez a viszony ugyanis kényszerzubbony rajta, miként Putyinnak volt "a család". Lehetnek itt még meglepetések.

De, hogy még egy csavart tegyek a történetbe, felidézem azt is, hogy amikor "a család" és Putyin Pétervárról hozott kedvencei egymásnak veselkedtek, az orosz kormányzati pozíciók egyik hatalmi centrumot se érdekelték. A kormány a Szovjetunió bukása utáni Oroszországban mindig valami bürokratikus képződmény volt; pénzt és befolyást nem általa, hanem rajta kívül kerestek. És így ment ez tegnapelőttig. Csakhogy az új orosz kormány feje - a megállapodott leosztás szerint - éppen hogy Putyin lesz. Aki már nyolc éve nem bürokrata, hanem: maga a hatalom. Érdekes lesz kívülről szemlélni, hogy Medvegyev (valószínűsíthető) önállósulási törekvései hogyan ütköznek majd egy olyan akadályba, ami eddig nem létezett: a kormányba. Itt nincs precedens. Jelcin soha nem volt/lett Putyin elnök miniszterelnöke. És ez nemhogy érdekes, akár határtalanul izgalmas játék is lehet, tudniillik Putyin elnökké választásakor az a szólás járta, hogy "ahol a kormány van, ott nincs pénz, ahol a pénz van, ott nincs kormány". Ma a kormány zsebe tele van pénzzel.