Improvizáció az ELTE hajdani drámakurzusán

A szerző felvétele

Sikeres konferenciát hozott össze a tudósnevelő Csermely Péter és csapata. Ritka, hogy az előadók nagy része hitelesnek tűnik. Ritka, hogy a kapunál állók ránéznek a vendégre, és tapintatos figyelmük az utolsó pillanatig kitart. Négy-öt fontos embert biztonságiak őriztek, vagy ötvenet az első sorokba ültettek, pár üde hallgatót tán a kíváncsiság hozott. Meg ott voltunk mi, százan, kintről beeresztettek, vonatról, buszról, metróból érkezett gyűröttebbek - és belengtük a termet. Tanítók, tanárok, oktatók határon innen és túl.

S meghirdették ott a 48 milliárdos Magyar Géniusz programot. A hallgatók hazai és külföldi tanulmányaira vagy háromezer ösztöndíjat hoznak létre. A doktorjelölteknek évi száz új ösztöndíj. Támogatás doktorok és posztdoktorok, oktatók és kutatók számára.

És a tanárok? Mi áll majd a tehetségeket fölfedező, s őket helyzetbe hozó nevelők rendelkezésére? A tanárképzésből is kiszorultak a tanítani tudó mestertanárok. Köznevetség tárgya a frissen PhD-zott pedagógia szakos nünüke, aki noha maga sosem tanított, ellátja információkkal a jövő pedagógusait. Aki az érettségiig nem találkozott igazi tanáregyéniséggel, a felsőoktatásban lámpással keresheti. A közösségi nevelődés élménye egyetemeinken megtapasztalhatatlan, noha a közoktatás a tanártól ennek sikerességét remélné botor módon.

A rendkívüli emberi minőség igen fárasztó tud lenni. Minden rezdülését figyelnem kell, hogy megállapítsam, ott a jövő, ha most elviselhetetlen is a modora. Az inspiratív figyelem és a kifejező közlés nem ismerős a képzőkben. Kodály "ról-ről emberei" elszabadultak és hatalomra jutottak. Ők azok, akik mindent tudnak a műről, az íróról, a problémáról, csak éppen a művet nem olvasták, nem hallották, nem látták.

A Sulinova akciókban több évtized gyakorlati tapasztalatát sűrítették művészetpedagógusi csoportjaink segédkönyvekbe, remélve, hogy a gyakorlatban taníthatják majd. Egy magyar egyetem sem engedte be a magas szintű kommunikációs gyakorlatot kívánó drámás szakanyagok egyetlen szerzőjét sem. Az elkészült könyvet a státusban lévő, gyereket közelről nem látott kezdő oktatónak vagy egy helybeli tanárnak postázták. Nem értik a döntéshozók, hogy egy módszertani könyv elolvasása nem pótol tíz-húsz tanítással vagy alkotómunkával eltöltött évet. Az interakciós gyakorlat, s a vele járó összetett élmény, ami a tehetségek észrevételéhez elengedhetetlen, kiiktatódott a fölkészítésből. A figyelem iskolázatlansága tragikus méreteket öltött.

A művészetitanár-képzés a tehetséggondozás egyik hagyományos alapja. A drámapedagógia a nevelőképzésben elért eredményeit senki sem tagadhatja, szakemberei még sincsenek bent a felsőoktatásban.

De tanítható-e a tanítás művészete? Hogyan készülhet föl a nevelő? Kitől tanulja a lényeget? A művészet nem tanítható, de tanulható. A nevelés művészetéből a mesterség elleshető. A többi vagy van, vagy nincs. A tehetség - kegyelem. Észre nem venni - bűn. A művészetpedagógia, s tán leginkább a drámapedagógia alkalmas arra, hogy a legtöbb szikrát észre lehessen venni a növedékben. De nem cégektől megvásárolható eszközöket, hanem gyakorlatban felkészített embereket igényel.

Nincs szaktanárképzés. Ki az ismeretlen tettes, aki 14 éve félretolja, eliktatja, kibelezi és átírja a szakalapítási anyagokat? Kik vagytok, ti régi játszótársak, akik életünk munkáját pár titkos értekezlettel fűszerezett éjszaka alatt már megint semmivé tettétek? Milyen érdekcsoportoknak köszönhető, hogy a szaktudás lényegtelenné tétetett az adminisztrátorok szereptévesztése révén?

A tehetséges tanár ugyanolyan ritka, mint a tisztességes vízvezeték-szerelő. Gondol-e valaki a szakmák legjobb oktatóira, a mesterekre, a tanítókra, s a tanítói tehetség megsegítésére? Most érkezik 48 milliárd tehetségeknek címezve: a doktori képzésekre. Mert ők adják a hon tehetségállományát?

A PhD-val (tudományos doktori fokozattal) és DLA-val (művészeti doktori fokozattal) való ellátottság nem tehetséget, hanem PhD-val és DLA-val való ellátottságot jelent. Van köztük pár nagyszerű ember, aki tanítani is tud. De a következő 15 évben - bár meglehet, az ifjú doktorok fogják képviselni a magyar géniuszt - nem ők fogják jelenteni, s főként nem ők fogják fölfedezni és segíteni az ország magához téréséhez szükséges tehetségeket.

Ha ebből a 48 milliárdból nem jut jelentős összeg a tanári tehetségek kiválasztására és gyakorlati képzésére, a készületlenek és a lelkiismeretlenek örökre berendezkednek minálunk. Nem jobbra és nem balra szólok. Cserbenhagyta az ügyet mindkét oldal. Sikerült a nevelői tehetséget majdnem tökéletesen kiszorítani a magyar oktatásból.